Századok – 1961
Tanulmányok - Borus József: Dembinski fővezérsége 1849 februárjában 536
"' 556 BORÚS JÓZSEF Dembinski, noha túlerőben volt, az ellenséget nem támadta meg, de nem üldözte visszavonulása során sem. Ezt az érthetetlen, és a Schlik-hadtest újabb elszalasztását előidéző tettét összefoglaló jelentésében ekként magyarázta : ,, . . .a Sajó völgyébe nem akartam benyomulni, mivel az Eger környékére előrelátott és kívánt csatát napról napra közelebb láttam ... az volt a szándékom, hogy az ellenséget Szolnok és a Pest-szolnoki vasútvonal fedezetlenül hagyására kényszerítem; ezt csak jelentős erőkkel végrehajtott komoly előnyomulással lehetett elérni. Tartottam attól is, hogy ha ez alkalommal Schliknek túlságosan elébe megyünk, ez ismét a Sajó völgyébeveti magát, és összeköttetésünket Tiszafüreddel elvághatja."8 7 A való helyzetet Dembinski félreismerte; ezt bizonyítja a fenti idézet, de méginkább bizonyítja ellenfelének, Schlik altábornagynak éppen sajószentpéteri benyomásai alapján, még aznap délben 1 órakor, azaz mintegy két órával a Dembinski-sereg megpillantása után Rimaszécsen Windisch-Grätznek írt jelentése: ,,Az eredmény mindenekelőtt az, hogy az ellenség talán az ország részéről tett szemrehányások miatt is elhatározta, minden erejét Mezőkövesdnél és Egernél összegyűjtve, döntő csapást kockáztat, mivel a hadviselés eddigi módja döntést nem eredményez, az ország ellenben érzékenyen szenved."8 8 Schlik tehát Sajószentpéter előtt egy megbízható kém jelentése és saját szemrevételezése alapján felismerte a magyarok, pontosabban: Dembinski szándékát, megállapította a rendelkezésükre álló erőket és a tervezett összpontosítás helyét is.8 9 Dembinski eredetileg csak Szolnokról és a vasútvonalról akarta „elvonni" az ellenséget, de nem vette észre (és később sem látta be !), hogy a tervezettnél jóval többet ért el. Ha elgondolkozik azon, hogy Schlik Sajószentpéter előtt miért állt meg, szerinte teljes 24 órára, erőfeszítés nélkül rájöhetett volna ennek valódi okára, hogy ti. Schlik a magyar túlerő láttán szüntette be előnyomulását. A katona egyik legfőbb kötelessége, hogy az ellenségről szerzett adatokat elöljárójának jelentse. Mindebből Dembinski rájöhetett volna, hogy a császáriak felfedezték nemcsak a magyar összpontosítás tényét, hanem annak helyét és célját is. Ez esetben a magyar főparancsnok egyet tehetett volna, parancsot adni immár három hadtestből álló seregének az azonnali támadásra ! Támadásra azonban sem február 21-én Sajószentpéternél, sem a következő napokban nem gondolt Dembinski. Várakozott továbbra is, tétlenül, mert ezzel akarta biztosítani, hogy a fenyegetett helyzetben levő Schliknek Windisch-Grätz a főerővel segítségére jöjjön. Ennek érdekében valósággal „vigyázott" a Schlik-hadtestre, mert attól tartott, hogy e hadtest megverése vagy éppen megsemmisítése esetén Windisch-Grätz nem hagyja el a fővárost. Klapka viszont helyesen Schliknek minél többet akart ártani, mire Dembinski kijelentette, hogy az ezredes „alkalmas lehet a hazafias háborúra, de a »nagy« háborúhoz nem ért".90 Klapka : Nationalkrieg, I. 237 — 238. 1. és Kocziízka : i. m. 214. s köv. 1. Sulcz Bódog rövid életrajzát ld. Szinnyei J. : Magyar írók I. 690 — 691. hasáb. 87 O. L. Dembinski irathagyatéka 2. 30. sz. 88 Kriegsarchiv, Hauptarmee 1849. 2/203. sz. 89 A kémjelentés Koíziízka : i. m. 215. 1. 90 Dembinski összefoglaló jelentése.
