Századok – 1961
Tanulmányok - Borus József: Dembinski fővezérsége 1849 februárjában 536
DEMBINSKI FŐVEZÉRSÉGE 1849 FEBRUÁRJÁBAN 555 kezdve csak kölcsönös ágyúzásból állott, egészen az éj beálltáig. Eredményt a császáriak értek el, mert az utóvéd harca biztosította az immáron másodszo.r megmenekült hadtest elvonulását. Ebben most már Görgeynek is része volt, mert Piller az ő parancsára nem nyújtott segítséget Dembinskinek.82 A Schlik-hadtest elleni harmadik fellépésre nemsokára ismét lehetőség kínálkozott. A császári hadvezér ui. a befejezett visszavonulás után Miskolc ellen indult, miután a főseregtől a Losoncon át érkezett lőszer- és élelemutánpótlás helyrehozta a már erősen lecsökkent harckészséget.8 3 A csapatok Rimaszombaton zavartalanul pihentek és erősödtek, Schlik pedig új haditerveket kovácsolt. Jelentette Windisch-Grätznek, hogy a kapott hírek szerint Klapka és Dembinski egyesült ereje Miskolcon áll és felajánlotta, hogy február 22-én vagy 23-án támadást intéz a magyarok ellen, ha az időközben Gyöngyösre előrenyomult Colloredo-dandár ebben segítségére lesz.84 Az igenlő válasz reményében már 18-án meg is indította hadtestét Putnok felé, melyet másnap elérve, 20-án pihenő napot tartott. E napon megérkezett herceg Nassau őrnagy Windisch-Grätz február 18-án kelt, 422. számú parancsával, mellyel a tábornagy a magyarok részéről folyamatban levő összpontosítás ellensúlyozására ugyancsak elrendelte az erők összevonását. Schlicknek ezért Pétervásárán át a leggyorsabban Gyöngyösre kellett nyomulnia. A tábornok válaszában azonnal közölte, hogy az elővéd dandárral 23-án este Pétervásárán lesz, és innen 26-án Egert elfoglalva, 27-én már mindenféle feladatra rendelkezésre áll.85 Schlik azonban Windisch-Grätz legtevékenyebb alvezére volt. A megkezdett hadműveletet most sem akarta eredmény nélkül félbeszakítani, hanem 6 zászlóaljat, 5 lovasszázadot és 2 üteget kitevő erejével 21-én megindult Sajószentpéter felé. Dembinski még idejében értesült Schlik rimaszombati elindulásáról, de azt gondolta, hogy az ellenség Görgey Miskolc felé irányuló közeledését próbálja megakadályozni. Ezért az időközben parancsnoksága alá került Görgey-hadtest két hadosztályát mozgósítva, a Klapka hadtestébe tartozó Sulcz-dandárral Sajószentpéterre ment, ahol délelőtt 10,30-kor már 10 000 ember élén várta az ellenséget. Schlik azonban a községtől jó egy órányi távolságban előbb megállt, majd visszavonult, látva, hogy a magyarok erősítéseket kapnak.86 82 A magyar huszárokról Schlik febr. 16-i jelentése Rimaszombatból, Kriegsarchiv, Hauptarmee 1849. 2/157 1/2. sz. és Kocziczka : i. m. 199. és 202. 1. Görgey, ill. Piller szerepére „Die Division Pöltenberg vom 13-ten Feber bis 14-ten März 1849" c. kézirat. О. L. Görgey-csal. lt. 1848 — 49. 11/b fasc. és Steier L. : Beniczky Lajos bányavidéki kormánybiztos ós honvédezredes. Bpest, 1924. 263 — 264. 1. Máriássy János ekkor alezredes volt, 1867 után altábornagy, a kassai honvódkcriilet parancsnoka. Személyi adatai és minősítése Honvédelmi Minisztérium, Központi Irattár K/19.071, sz. Rövid életrajzát ld. Pallas Lexikon XII. Bpest, 1896. 334. 1. Tornaijára még Szentiványi Károly gömöri főispán Szemerének írt levele, Putnok, febr. 15-éről. O. L. OHB 1849: 2150. sz. — A jelen dolgozat nem tekinti feladatának Schlik elszalasztása körülményeinek részletes vizsgálatát, ezért nem tér ki Görgey és részben Klapka e téreni mulasztásaira is. 83 Windisch-Grätz febr. 15-i és 16-i ezirányú parancsainak fogalmazványa Kriegsarchiv, Hauptarmee 1849. 2/154. és 2/156. sz. 81 Schlik febr. 16-án este kelt jelentése Kriegsarchiv, Hauptarmee 1849. 2/157 1/2. sz. A Wrbna hadtestéhez tartozó herceg Franz Colloredo Mansfeld (életrajzát ld. Wurzbach : i. m. 2., 422. s köv. 1.) vezette dandár febr. 13-án indult ki a fővárosból, eredetileg azzal a rendeltetéssel, hogy Miskolcra menjen. Kriegsarchiv, Hauptarmee 1849. 2/118. sz. 85 Kocziözka : i. m. 213 — 214. 1. A 422. sz. parancs fog. Kriegsarchiv, Hauptarmee 1849. 2/179 1/2 sz. Schlik válasza uo. 1849. 2/191. sz. 86 A létszám ugyanebben a jelentésben, Kriegsarchiv, Hauptarmee 1849. 2/191. sz. Sajószentpéterre Dembinski összefoglaló jelentése, és Breit : i. m. I.2 265. s köv. 1.; 6*
