Századok – 1961
Tanulmányok - Borus József: Dembinski fővezérsége 1849 februárjában 536
554 BOSUS JÓZSEF hogy a Gövgey-hadtest támogatása érdekében Schlik követését múlhatatlanul szükségesnek tartja. E javaslatot Szemere is támogatta, s végül Dembinski nagy nehezen beleegyezett, hogy Klapka a hadtest kisebbik felével, 3 dandárral, azaz 4704 emberrel, 554 lóval és 21 ágyúval Kassa felé induljon, míg a többivel ő maga Miskolcra ment.79 Dembinski ez első hadművelete Kleinheinz helytelen visszalépésével indult, Dembinski és Klapka szükséges együttműködésének már a kezdetbeni nehézségeivel folytatódott és Schlik elszalasztásával zárult. A tények ismerete alapján nem kétséges, hogy február 5. és 6-án Klapkának volt igaza, mert ha ekkor erélyesen megkezdik a császári hadtest üldözését, legalább Kassa kiürítését és a visszavonulást erélyesen megzavarhatták volna. Klapka Hidasnémetinél Schlik utóvédjét február 8-án utolérte ugyan, s kétórás harcban kiszorította a faluból.80 Az „elkerülhetetlen"-nek látszó csatára Miskolcnál nem került sor, s Dembinski épp február 10-én, amikorra ő a csatát tervezte, értesült arról, hogy az ellenség jókora távolságra onnan, Torna felé vonul. Abban a reményben, hogy Edelényen át oldalba tudja támadni, február 11-én a Kazinczy-hadosztállyal Miskolcról elindulva, Sajószentpéter felé ment. Útközben azonban hírt kapott az ellenség előnyéről, ezért Sajószentpéterről nem Edelény, hanem Putnok irányába vezette a hadosztályt. Ez utóbbi községben értesült arról, hogy Schlik Tornaiján táborozik. A legénység parancsot kapott fehérneműjének kimosására, s ebből Dembinski azt következtette, hogy az ellenség hosszabb ideig Tornaiján és környékén marad, mire segítséget kért az ekkor még nem alárendelt Görgey-hadtest legközelebbi, Piller ezredes vezette hadosztályától, így, egyesült erővel akarta megtámadni a császáriakat. A segítségre azonban várakozni kellett, s e várakozással Dembinski elkövette a későbbi működésére is annyira jellemző hibát: időt engedett az ellenségnek. Ha ugyanis mindjárt megérkezésekor támacl, csak a császáriak elővéd dandárának egy részével kerül harcba, mivel a hadtest zöme február 11-én még Jósvafő és Szilas között éjjelezett.81 Az ellenség erőit és főleg elhelyezését az állandóan körülöttük rajzó, nyugtalanító huszárok segítségével órák alatt meg lehetett volna állapítani. Egy erélyes, ha csak kis erővel is végrehajtott támadás a császári elővéd ellen az egész hadtest visszavonulását megzavarta, esetleg más irányba fordította volna. Amikor végre február 14-én Dembinski támadott, Tornaiján már a császáriak utóvéd dandára vonult át. Pillértől válasz nem érkezett, de mivel a Klapka-hadtest Máriássy-hadosztálya Dembinski támogatására már Kazán állott, az altábornagy 5 zászlóaljjal, 2 lovasszázaddal és 16 ágyúval támadott a hasonló erejű, de 21 ágyúval rendelkező császáriak ellen. Kazinczy gyalogsága előnyomult a császáriak jobbszárnya ellen, akik e támadást megállították ugyan, de visszavetni nem tudták, még szuronnyal sem. Az ütközet ettől 79 Szuper S. : Die Operationen ... 80 Hidasnémetire Klapka Göncről, febr. 8-án Dembinskinek írt jelentése. Fennmaradt a Dembinski által Kossuth részére készített másolatban. O. L. OHB. 1849: 3334. sz. 81 A Miskolcnál febr. 9—10-ére várt csatáról Dembinski febr. 5-i, már idézett levele a Hadügyminisztériumnak, O. L. OHB 1849: 4346. sz. Tornaijára Dembinski : Mémoires 1/49. s köv. 1., Winterfeldzug 251 — 252. 1. Piller rövid életrajzát ld. Kozma Oy. : Az 1848 — 49-i magyar szabadságharc szereplőinek lexikona, Hatkötetes, géppel írott munka az OSZK kézirattárában, Fol. Hung. 2092. sz. IV, к. 148. 1.
