Századok – 1961

Tanulmányok - Borus József: Dembinski fővezérsége 1849 februárjában 536

"' 552 BORÚS JÓZSEF mennyi intézkedésem, mint azt Ön a hadügyminisztériumnak tegnap küldött iratból is láthatja, odairányul, hogy ha az ellenség Szolnokról Debrecen ellen nyomulna, gyorsan egyesülhessek Répássy hadtestének maradékával a Törökszentmiklós— debreceni úton. A kocsiknak, melyeket Ön kérésemre összegyűjteni kegyeskedett, ez a rendeltetésük. Sajnálnám, ha ezeknek feleslegesen kellene állni, de azt hiszem, ebben az esetben nem szabad kímélni a költségeket. . ."7

2 Debrecen védelme, a törökszentmiklósi út biztosítása a kezdeményezésnek csak öt nappal korábban, február 5-én megígért átvétele helyett ! Valójában a császáriaknak sem konkrét tervük, de főleg erejük nem volt egy ilyen támadás végrehajtására. Igaz, Windish-Grätz a Schliknek küldött, Dembinski által is ismert levélben utalt a Debrecen elleni támadásra, arra, hogy ő szeretett volna Szolnok felől. Debrecen ellen támadni, de az ehhez szükséges erő csak Dembinski képzeletében létezett, a valóságban azonban nem. Az emlékiratokban idézett február 2-i, Kossuthnak szóló levélben Dembinski Windisch-Grätz 40 000, a honvédsereg ellen felvonuló emberével számolt, és még február 26-ának délelőttjén, a csata előtti órákban is az a gondolat foglalkoztatta, hogy vajon nem fog-e az ellenség Szolnoknál valamit kezdeményezni.73

E gondolat lehetetlensége akkor válik nyilvánvalóvá, lia tudjuk, hogy Windisch-Grätz Szolnokkal utoljára február 19-én foglalkozott, amikoris a szolnoki császári helyőrség parancsnokától, Grammont tábornoktól a Tisza balpartján levő útak állapota, a debreceni úton való szállítás lehetősége és a Tisza jegének állapota felől érdeklődött.74

Dembinski azonban erről mit sem tudott, s még március közepén, igazoló jelentésének írásakor is az volt a véleménye, hogy az ellenség Szolnok fedetlenül hagyásával katonai szempontból „hibát" követett el! Dembinski Kápolnához vezető haditervének másik, még a Szolnokról kiinduló ellenséges támadás feltételezésénél is negatívabb és súlyosabb következményekkel járó vonása a csata színhelyének túl koráni megválasztása és az e színhelyhez minden áron való merev ragaszkodás volt. Saját bevallása szerint február 2-án már tudta, hogy hol kerül majd csatára sor. Ez a csata azonban csak 24 nap elmúltával, és akkor is véletlenül, nem Dembinski vagy Windisch-Grätz előzetes tervei következtében kezdődött el. Valamely hadjárat megtervezéséről Vetter, a honvédsereg elméletileg legképzettebb tábornoka, emlékirataiban ezeket írja: „A stratégia egyik legfőbb axiómája, hogy a hadvezér seregét oly központban egyesítse és állítsa fel, ahonnan egyrészt az ellenséget a legrövidebb vonalon elérhesse, másrészt pedig képes legyen, ugyanazon vagy még kevesebb idő alatt a képzelt hadászati kör bármely pontját, sőt még az azon kívül fekvő pontot elérhetni. E fölöttébb fontos elv szabatosabb kifejtése tekintetéből, vegyük egyrészt Tisza-Füredet, másrészt pedig Budapestet mint egy-egy kör középpontját, mely két körnek átmérőjét a két helyet összekötő egyenes vonal képezi, vagyis a két kör egymást középen szeli. 72

O. L. OHB 1849: 3334. sz. A kocsik kirendelésére Kossuth febr. 8-án küldött Asbóth alezredesnek rendeletet. Kossuth : XIV. 376. 1. 73

Dembinski összefoglaló jelentése irathagyatékában. O. L. Dembinski irathagyaték 2. 30. sz. 74

A Franz Grammont tábornoknak szóló parancs fogalmazványa Kriegsarchiv, Hauptarmee 1849. 2/182. sz.