Századok – 1961
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (II. rész) 47
EGY OSZTRÁK RÖPIRATlRÖ ÚTJA A NEGYVENNYOLCAS FORRADALOM FELÉ 51 is megőrzi, meggyőződése ugyanis, hogy az emberiségnek örök szükséglete a vallás és annak külső vagyis egyházi gyakorlata. Szembefordul ezért a hitetlenséggel, elveti az ifjú-hegeliánusok vallásellenes filozófiáját is,20 9 s a felfogásának mindenben megfelelő új egyházi áramlat, a német-katolicizmus (Deutsch-Katholizismus) hívei közé szegődik. Ebben az időben ugyanis Németországban a protestáns egyház megreformálását célul tűző szabad egyházközségek alakulásához hasonlóan a katolikus egyházban is jelentkeznek reformtörekvések. A katolikus egyház megújítására irányuló mozgalom az 1844-i trieri ünnepségek kapcsán ölt testet, amikor is Czerski káplán tiltakozásul megalapítja az első német-katolikus közösséget. Az új nemzeti egyház leglelkesebb harcosa, s egyben a radikálisabb irányzat fő képviselője egy egyszerű lelkipásztor, Johannes Ronge, akinek Arnoldi püspökhöz küldött tiltakozó nyílt levele az alsópapság és számos hívő körében nagy visszhangra talál. Rövidesen ténnyé válik az új egyház, s nyolc hónap alatt 151 új közösség jön létre ezrekre rugó létszámmal.210 Az új egyház megteremtőinek alapgondolata —- amint ezt Schuselka is kifejti — az, hogy a vallást és a műveltséget, az emberiség szívét és értelmét összhangba hozzák egymással, s az igaz apostoli katolikus kereszténység megújításával feltámasszák az elveszett egyházi lelkesültséget. Az egyházat meg akarják szabadítani a római csillogástól, ceremóniáktól s a keresztényi szeretet segítségével ősi egyszerűségében kívánják helyreállítani. Az elkülönülő papi rendet meg akarják szüntetni, s szabad közösségek révén kívánják biztosítani, hogy az egyház ne merevedhessék dogmává. Az új egyház alapját tehát a hívekből alkotott közösségek képezik, ezek papjaikat szabadon választhatják s ügyeiket papjuk oldalán az idősekből választott testület irányítja. így a pap és hívei kölcsönösen ismerik, szabad akaratukból választhatják egymást.211 Az istentiszteletben az új egyház elveti a katolikus mise-áldozatot (Krisztus feláldozását), s az egész szertartást latin helyett a nép által is érthető német nyelven tartják. A gyónás intézményét teljesen megszüntetik, s csak két szentséget ismernek el, a keresztséget és az úrvacsorát. A papok felavatását sem tekintik külön szentségnek, csak szent cselekedetnek, s a vele kapcsolatos ceremóniákat sem tartják meg.212 209 Schuselka, Die neue Kirche 68. 1. jegyz., 364 — 366. 1.; Schuselka, Jesuitenkrieg 86., 89., 91.1.; Schuselka, Volkspolitik 163.1.; Polnische Dame 12 — 13.1.; Schuselka, Bückschritte 169. 1. 210 Olossy, LXXI. 1. — Vö. Franz Schuselka : Ronge in Weinmar den 14., 16. und 16. November 1845. Weimar (Hoffman), 1845, IX. 1.; Schuselka, Deutschkath. Priesterthum 5. 1.; továbbá: Anton Springer : Geschichte des Revolutionszeitalters (1789 — 1848). Prag 1849, 708. 1.; Schuselka, Die neue Kirche 71., 68. 1. jegyz.; Schuselka, Ronge 11 —12. 1.; Schuselka, Volkspolitik 186. 1.; Schuselka, Die neue Kirche 266. 1. — Glossy (LXXH. 1.) szerint 1846-re Ausztrián és Bajorországon kívül a Rajna jobbpartjának minden államában létezett már német-katolikus közösség. Olyan neves személyek is csatlakoztak a mozgalomhoz, mint Robert Blum. — Egyébként Hermann Meynert szerint Ronge képviselte a radikálisabb irányzatot (Geschichte der Ereignisse in der österreichischen Monarchie während der Jahre 1848 und 1849 in ihren Ursachen und Folgen. Wien, 1853, 13. 1.). 211 Schuselka, Die neue Kirche 6—7., 25., 34., 43 — 44. 1.; Schuselka, Deutschkath. Priesterthum 6. 1.; Schuselka, Die Lösung 249—250. 1.; Schuselka, Die neue Kirche 139— 140., 26—27. 1.; Schuselka, Deutschkath. Priesterthum 31 — 32. 1.; Die neue Kirche 126., 113. 1.; Deutschkath. Priesterthum 4—5., 23—24., 28 — 30., 11 — 12., 4-5., 27—28. 1. 212 Schuselka, Deutschkath. Priesterthum 20. 1.; Schuselka, Die neue Kirche 294 — 295., 302 — 303. 1.; Deutschkath. Priesterthum 26 — 27., 8—10. 1. 4*
