Századok – 1961
Tanulmányok - Borus József: Dembinski fővezérsége 1849 februárjában 536
DEIIBIXSKI FŐVEZÉRSÉGE 1849 FEBRUÁRJÁBAN 541 irányába, a fősereghez csatlakozást szolgáló hadmozdulat között. A haditanács e legutóbbi lehetőséget választotta, mire a hadtest még aznap éjfélkor megkezdte az elvonulást nyugati irányba, Szepsi felé. A menet nagy nehézségek közepette, egyszer jeges, máskor sáros utakon, magyar huszároktól állandóan kísérve és támadva, lehangolva haladt Tornán, Aggteleken át Rimaszombat irányába. Az utóvéd dandárt a magyar sereg többször támadta, utoljára Dembinski egy hadosztállyal Tornaijánál, február 14-én délután, de eredménytelenül.2 0 Február 15-én a császári hadtest elővéde elérte Losoncot, maga a hadtest ekkor még a Rimaszombat és Losonc közötti út mentén táborozott. Losoncra megérkezett a Civalart-ulánusok egy százada, mely a főseregtől jövet Vácon és Balassagyarmaton át ilymódon helyreállította a hadtesttel az összeköttetést. „Gróf Schlick altábornagy hadteste így tehát biztonságban volt. Rimaszombat és Losonc megszállásával két, hadászatilag fontos pontot nyert, s vezérének megfontoltsága és erélye, valamint a csapatok kitartása vës bátorsága által egyesülése a sereg többi részével bizonyosnak volt tekinthető."21 Debrecenben a politikai és a katonai vezetés, azaz a Honvédelmi Bizottmány és a Hadügyminisztérium Dembinski és Klapka jelentéseiből folyamatosan értesült Schlik hadtestének mozdulatairól. Nem ismerték azonban e mozdulatok valódi hátterét, sem célját: a törekvést a fősereg elérésére, bár ezt, mint lehetőséget Kossuth február 10-én Dembinskihez intézett levelében megemlítette.2 2 Az Erbach küldetése és a hadihelyzet alakulása közötti összefüggést azonban sem a katonai, sem a politikai vezetés nem ismerte fel. Kossuth válaszolva Asbóth alezredesnek Erbach elfogásával kapcsolatban, azt írta, hogy „a dolog igen nagy fontossággal bír".23 Erbachot egyébként Debrecenben, mindjárt megérkezése után, az általános gyakorlatnak megfelelően kihallgatták, majd a következő napokban ismételten is. Emlékiratai szerint a katonai vonatkozású kérdésekre „nem tuclom"-mal válaszolt,2 4 s nincs is semmiféle nyoma, hogy a Honvédelmi Bizottmánynak tudomására jutott volna Windisch-Grätz Schliknek szóló üzenete. Nem tudunk arról sem, hogy a már idézett január 29-i, ugyancsak Schliknek küldött parancsban foglaltakból akár az ellenség mozdulataira, akár a saját tervekre Debrecenben bármiféle következtetést levontak, vagy éppen intézkedést hoztak volna. Dembinski kinevezése fővezérré Február elején a Tisza vonalán a hadműveletekben szünet állott be. Rüstow szerint ennek a magyaroknál a bizonytalanság, hogy mi történjék, és a 20 A haditanács és a visszavonulás leírása Gablenz őrnagy Hess altábornagynak küldött, 1849. febr. 17-i levelében, Kriegsarchiv, Hauptarmee 1849. 2/169 1/2. sz. és Koiziëzka : i. m. 191. s köv. 1. A legénység hangulatának megjavítására Schlik parancsban kötelezte tisztjeit agitációra, Id. Parrot vezérőrnagyhoz intézett, Bátkán, 1849. febr. 15-én kiadott parancsát Kriegsarchiv, Hauptarmee 1849. 2/151 1/2 sz., másolatban. Tornaijára ld. még Dembinski : Mémoires 1/51. és II/3. s köv. 1., ill. Breit : i. m. I.2 258. s köv. 1. 21 Winterfeldzug 253. 1. 22 Kossuth : XIV. 394. 1. 23 A febr. 9-i levél Kossuth : XIV. 388. 1. 24 A foglyoknak a táborkari osztálynál történt „bemutatására" ld. Hadtörténelmi Levéltár (HLt) 1848 — 49. 14/415., 14/425. stb. sz. Saját kihallgatásáról Erbach : i. m. 17. s köv. 1.
