Századok – 1961
Tanulmányok - Perjés Géza: A „metodizmus” és a Zrínyi–Montecuccoli-vita (I. rész) 507
532 PERJÉS GÉZA majd ezek alapján mi lenne kívánatos Ausztriánál. A török legnagyobb ereje abban van, hogy állandó készenlétben van. Ezért Ausztriának is hasonló készenlétben kell lennie. Ennek legfőbb eszköze az állandó hadsereg. A nemesi felkelés és az alattvalókból kiállított hadsereg használhatatlan, ezért hosszii ideig szolgáló zsoldos katonákat kell felfogadni. Sokan vannak — fejti ki a továbbiakban —, akik ellenzik az állandó hadsereget, mondván, hogy annak fenntartása elviselhetetlen terheket jelent az államra. Azonban elfelejtik, hogy Ausztria mintegy száz esztendő óta állandó háborúban van. Ahelyett, hogy a katonaságot minden hadjárati év végén leszerelnék és a következő évben ríj katonaságot toboroznának, sokkal biztonságosabb és olcsóbb lenne megtartani a régi, kipróbált veterán harcosokat és állandóan zászlók alatt tartani. A nemesség azt panaszolja, hogy az állandó hadsereg fenntartásához szükséges adó megszavazása előjogait sértené. Azonban egészen mindegy, hogy az adót évenként vagy egyszerre több évre ajánlják meg, mivel ettől a teher nem lesz nagyobb. Egyébként is — jegyzi meg a nemesi előjogokat egyáltalán nem tisztelő Montecuccoli — micsoda privilégium az, mely nemcsak az országnak, de maguknak a privilégizáltaknak is kárára van? A török egyformán fenyeget urat és parasztot, a veszélyt elhárítani csakis az állandó hadsereggel lehet. És az az előjog, mely ezt megakadályozza, káros előjog, épp ezért el kell törölni. Részletesen foglalkozik a török háború vezetéséhez szükséges kvalitásokkal és a hadvezér jogkörével. A töröknél a hadjáratot vezető vezér hatásköre szinte korlátlan. A szultán csak nagy vonalakban szabja meg feladatát, és a vezér szuverén módon határoz a szükséges katonai rendszabályok felett. Sajnos nem így van ez Európában, ahol a szövetségi rendszerből kifolyóan minden szövetségi tag beleszól a hadműveletek vezetésébe. Ebből aztán egyenetlenkedés, határozatlanság és a titkok kibeszélése következik. Tehát biztosítsák a török ellen kijelölt hadvezérnek a legszélesebb hatáskört és a legmesszebbmenő autoritást. A császár pedig álljon mögéje és védje meg minden rágalommal, intrikával szemben. Mikor ezeket leírta, nyilván az 1661—-64. évi háborúban ért sérelmeire gondolt vissza Montecuccoli. Igen fontos a török háborii megfelelő anyagi előkészítése, az élelem biztosítása raktárak felállítása útján. Hosszú háborúra kell felkészülni, olyanra, amely nem egy hadjáratból áll, hanem éveken keresztül folyamatosan tart, egészen a török végleges kiűzéséig. A háborút támadóan kell viselni és nem védekezően, ahogyan ezt még Schwendi Lázár is elképzelte.4 5 " Ki kell használni a keresztény sereg azon előnyét, hogy előbb jelenhet meg a hadműveleti területen és onnan később távozhat el, mint a távoli ázsiai tartományokból felvonuló ée az időjárás viszontagságait nem bíró török. Sőt, még a téli háborútól sem kell félni, de természetszerűen igen jól kell előkészíteni. A Duna, mint az utánszállítás legalkalmasabb vonala, meghatározza a hadműveletek irányát is. Legelső cél: Esztergom és Buda. A fő hadműveleteket ebben az irányban kell vezetni és a mellékes irányokban, a Drávánál és Felső-Magyarországon csak gyengébb erőket kell hagyni. A Duna vonalától, tehát a fő 45<t Schwendi Lázár (1522—1584) az akkori császári hadsereg legképzettebb, legtehetségesebb hadvezére és teoretikusa. Montecuccoli megállapítása nem egészen pontos, mivel Schwendi csak azután volt a defenzíva mellett, amikor az 1576. évi németbirodalmi gyűlésen bebizonyosodott, hogy Ausztria nem várhat komoly segítséget a birodalmi rendektől. Egyébként elméleti műveiben a leglelkesebb előharcosa volt a török elleni nagy támadó háborúnak.
