Századok – 1961

Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (II. rész) 47

EGY OSZTRÁK RÖPIRAT ÍRÓ ÚTJA A NEGYVENNYOLCAS FORRADALOM FELÉ 49 Schuselka azonban ez alkalommal már nem tesz eleget a kormány felszólításának, ehelyett szeptember közepén magabiztos és — talán a védelmet jelentő távolság tudatában — kissé hetyke hangon védekező iratot intéz az osztrák hatóságokhoz, s ebben részletesen megindokolja magatartását. A felszólítás — írja — számára érthetetlen, hiszen 1843-i vizsgálata idején már határozottan kinyilvánította, hogy a jövőben is politikai írásokkal kíván foglalkozni s azután mégis megadták számára az útlevelet. A cenzúra előírásainak áthágása különben is legfeljebb pénzbüntetéssel volna sújtható, ilyen csekélység miatt azonban nem boríthatják fel egész eddig kialakított életmódját s nem kényszeríthetik ekkora költségekre. A pénzbüntetést ugyanis akkor is ráróhatják, ha nem tér vissza hazájába; lakóhelye ismeretes, ha pedig közben esetleg megváltoztatni kényszerül, ezt is tudatni fogja a hatóságokkal. Tevékenységét azonban továbbra is folytatni fogja, mert a politikai művek írását hivatásának érzi. „Osztrák viszonyokról írok, mert ezt polgári kötelességemnek tartom. Nem küldtem be írásaimat az osztrák cenzúrának, mert ez annyit jelentett volna, mint semmivé tenni őket. . . Határozottsággal, örömmel és büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy írásaimmal az osztrák közösségnek erőmhöz mérten hasznára lehettem."200

S ezután annál is inkább, mert a weimari minisztérium is pártfogolja, nem törődik többé az üggyel, hanem ígéretéhez híven újabb röpiratok írásába kezd. Sőt, legújabb munkájában, a Die neue Kirche und die alte РоШгкЪгьп tovább megy az egyházzal kapcsolatos kérdések elemzésében, s már a katolikus egyház szervezetét és nem egy hittételét is megtámadja.201 Ebben a könyvében mindenekelőtt a pápa világi hatalma ellen foglal állást. Róma, írja, a kereszténység eszméjét a despotikus császárok módjára világuralmi törekvéseinek eszközéül használta s a népeket nemcsak politikailag hajtotta igájába, hanem egész életüket, annak minden mozzanatát megbénította. Nem a pápa létéről van szó, hanem a római egyházi elvről, amely kibékíthetetlen ellentmondásban van a korszerű műveltséggel s Krisztus szándékaival is: ő nem akart semmiféle szellemi hierarchiát teremteni. S mivel a pápaság világi, politikai intézmény, nem képviselheti az igaz apostoli szentséget. Ma már nem is gondolja senki komolyan, hogy a pápa az égi birodalom kulcsát tartja kezében, ellenkezőleg: senki sem hihet, aki gondolkodó képességének birtokában van, a római egyház csalhatatlanságában, sőt a római egyház katolikus, vagyis általános voltában sem (hiszen római és katolikus önmagában is ellentmondás), s az igaz katolicizmus egyedül a kereszténység egyszerű és ősi voltán alapulhat.202 Az egyház szolgáiról, a papokról sem lehet semmi jót mondani. A papi nőtlenség kényszere kicsapongásokra és erkölcstelenségre vezetett, s mivel az egyház pusztán a házasságra lépés ellen tiltakozott, a szüzességet azonban, 200

Schuselka, Rückschritte 242. 1. Vő. Glossy Anm. 113. 1. — Glossy az egész írást leközli Anm. 112 —114. lapokon, Schuselka szintén idézi saját levelét a Rückschritte 239 — 243. lapjain, csekély eltéréssel. Schuselka szept. 20-i, Glossy szept. 14-i dátumot ír. 201

Leipzig (Weidmann), 1845, IV, 372 1. A munka két kiadást ért meg (a Grenzboten 1846. I. köt. 11. sz. hátsó borítólapján a második kiadást hirdetik). — A Grenzboten egy híre szerint (1845. III. köt. 39. sz. 679. 1.) a weimari minisztérium engedélyezi Schuselka további ott-tartózkodását s megkeresést intézett Bécsbe a legfőbb udvari rendőri és könyvvizsgáló hivatalhoz, hogy tegyék lehetővé, hogy a vizsgálatot itt folytassák le, s Schuselka Weimarból védekezhessék a vádak ellen. Schuselka, Die neue Kirche 33 — 37., 343., 18., 23., 21 — 22., 330—331., 47., 329., 345., 34 — 36., 39., 43. 1. Vö. uo. 32., 18-19. 1. 4 Századok