Századok – 1961
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (II. rész) 47
48 S. LENGYEL MÁRTA emberi méltóságról történő teljes lemondásban rejlik az emberiség földi és másvilági üdvössége."19 4 II. József türelmi rendelete óta a protestánsok helyzete nemhogy javult volna a birodalomban, hanem inkább rosszabbodott, nincs a többi állampolgáréval egyenlő joguk, hanem mindent csupán királyi kegyként kaphatnak meg; s ezt az állapotot a jezsuiták behozatala csak még jobban elmérgesíti; a vegyes házasságokra vonatkozó pápai kívánság törvénybeiktatása pedig (amely szerint vegyesházasságot csak reverzális esetén szentel meg az egyház) szinte teljesen hatálytalanítja a türelmi rendeletet. De az osztrák kormány a római eh -hez való ragaszkodását és protestáns-ellenességét más tetteivel is bizonyítja.195 Holott a Rómának való behódolás egyedül arra alkalmas, hogy a Monarchia helyzetét gyengítse.19 6 Még szomorúbb azonban az, hogy nemcsak az osztrák kormány, hanem több más német állam, sőt még a protestáns Poroszország is számos kérdésben engedményeket tesz a pápaságnak. Holott a pápaság — s ezt Schuselka szokásához híven részletesen dokumentálni igyekszik mindenféle történeti források megszólaltatásával is — Franciaországgal együtt mindig Németország ellenfele volt a történelem folyamán. S míg a német birodalom fennáll, e két hatalom folytonosan romlására próbál törni a jelenben s a jövőben is.197 Lássák be hát végre a német kormányok s főleg Ausztria, hogy a római elv melletti kitartásuk nemcsak a haladással nem fér össze, s a német egység megvalósítását akadályozza, hanem saját hatalmi érdekeikkel is teljesen ellentétben áll.198 Schuselkának az év első felében írt három utolsó röpirata miatt Sedlnitzky gróf 1845 nyarán a cseh tartomány főnökéhez fordul azzal a kéréssel, bírják őt a császári és királyi követségek révén szülővárosába való viszszatérésre, hogy a cenzúra-korlátozások áthágása miatt felelősségre vonathassák, és további irodalmi „üzelmeinek" elkerülése érdekében ne kaphasson többé útlevelet külföldre utazás céljára. A drezdai követ hamarosan megkeresi a weimari minisztériumot, s arra kéri, hogy tudassa Schuselkával a prágai kormányzóság meghagyását: haladéktalanul térjen vissza Budweisba.199 194 Uo. 294 — 295., 299 — 300. 1. 196 Schuselka, Volkspolitik 198., 202 — 203. 1.; Schuselka, Jesuitenkrieg 276. .; Volkspolitik 188 — 189. 1.; Schuselka, Rückschritte 172. 1. — Ilyen volt például la „trienti ünnep, hol nagy pompával ünnepelték a német nép felének megátkozását", s erre mutat Friedrich Huiternek, a pápák dicsőítőjének és a protestáns-irtás mentegetőjének császári királyi történetíróvá való kinevezése. (Schuselka, Rückschritte 186 —187.1.; Schuselka, Volkspölitik 209 — 210. 1.) i»e Schuselka, Die neue Kirche 186—186., 203. 1. 197 Die preussische Verfassungsfrage 161. 1.; Schuselka, Jesuitenkrieg 135., 194. 1.; Schuselka, Die neue Kirche 208 — 209., 274. 1.; Jesuitenkrieg 132., 167—158., 272 — 273. 1.; Die neue Kirche 344. 1.; Jesuitenkrieg 162—154. 1.; Die neue Kirche 273. 1. 198 Schuselka, Die neue Kirche 190. 1. — A Jesuitenkrieg meglehetősen széles körben elterjedt s még Gerold és Schaumburg bécsi könyvkereskedők is árusították, részben üzleti okokból, de politikai meggyőződésből is. (Schneider, 66. 1.) — Egyébként a protestáns Gustav Julius túlzónak tartotta s bírálatot írt róla a Grenzboten hasábjain (1845. II. köt. 20. sz. 281 — 297.1.), Ignaz Kuranda, a lap szerkeszt ője azonban a következő számban védelmébe vette Schuselka munkáját (Die Grenzboten 1845. П. köt. 21. sz. 349 — 356. 1.). 199 Glosstj Anm. 112. 1.; Htigelmann, 432. 1. — Vö. Die Grenzboten 1846. III. köt. 38. sz. 516. 1.
