Századok – 1961

Tanulmányok - Perjés Géza: A „metodizmus” és a Zrínyi–Montecuccoli-vita (I. rész) 507

512 PERJÉS GÉZA toztatása szükségszerűen vonta maga után a katasztrófát. A rögtönzés sehol sem vezethet jó eredményre, legkevésbé a hadviselésben, ahol azon túlmenően, hogy a katonákat csatába kell vezetni, gondoskodni kell eltartásukról is. Ez nem történt meg — nem történhetett meg — az erdélyi hadjáratban, és ezért Bécset terheli a felelősség. Viszont alig lehet kétségünk afelől, hogy ha végrehajtják Montecuccoli tervét, Erdély felől elmúlt volna a veszély. Ugyanis a török semmi esetre sem nézte volna tétlenül Esztergom és Buda ostromát, és felmentésükre sietett volna. Azonban annyi haderő nem állott rendelkezésére, hogy egy időben két feladatot is végrehajthasson, tehát a fenyegetett várakat is segítse és Erdélyt is megtámadja. Ugyanis, amikor a török megindította az erdélyi büntető expedíciót, tulajdonképpen rendkívül kockázatos vállalkozásba kezdett. A rendelkezésére álló hadak nem lévén elegendők, a magyarországi várakból vont el csapatokat, úgy hogy azok szinte védtelenül maradtak. Ezért sikerülhettek időközben Souches, Batthyány és Zrínyi vállalkozásai mélyen benn török területen. És amikor e vállalkozásokról szóló hírek és a magyarországi török parancsnokok kétségbeesett segélykérő levelei Erdélybe érkeztek, a török főparancsnokságon szinte pánik vett erőt és a legnagyobb sietséggel rendelte vissza a magyarországi helyőrségeket.13 Az 1663. évi hadjárat A politikai döntések a katonai műveletekre közvetlen befolyást gyakoroltak. Épp ezért elengedhetetlen, hogy legalább futó pillantást ne vessünk a Bécs magatartását meghatározó tényezőkre és próbáljuk megérteni politikáját. Természetesen ez a megértés távolról sem jelent felmentést, sőt éppen e politikát motiváló körülmények ismeretében láthatjuk, hogy a 60-as években Bécs nem foglalkozott — nem foglalkozhatott — komolyan Mágyarország felszabadításának gondolatával, és épp ezért a magyar rendiség Bécs ellen való fordulása és az itt-ott lappangó török orientáció nemcsak jogosult, de éppen a két oldalról ránehezedő elviselhetetlen nyomás megszüntetése miatt szükséges is volt. A két fél erőviszonyait tekintve, Ausztria nem gondolhatott arra, hogy egyedül vegye fel a harcot a törökkel, és feltétlenül külső segítségre volt szüksége. Ennek a segítségnek azonban igen nagy ára volt. A török ellen indítandó háborúban elsősorban a Német Birodalom által nyújtott támogatásra, az ún. ,,Türkenhilfe"-re számíthatott. A birodalmi fejedelmek jelentős része azonban erősen Habsburg-ellenes volt, sőt ebben az időben létrejött már francia vezetés alatt a rajnai szövetség, melynek kimondott célja annak megakadályozása, hogy a császár segítséget nyújtson a spanyol Habsburgoknak 13

Evlia Cselebi „Szerencsétlen és kellemetlen események" eím alatt hűen érzékelteti a dunántúli eseményeknek az Erdélyben működő török hadak parancsnokára gyakorolt hatását: Buda, Esztergom, Fehérvár, Simontornya, Kanizsa váraiból kétségbeesett hangú levelek érkeznek: „Kegyelem! Szultánom siess! Nép, tartomány elveszett!" A német császár kileste a zsákmányolásra alkalmas időt, s a budai vilajetet üresen találván „hadait a török várak ellen küldte". Erre a hírre „Ali pasánál erő és önuralom nem maradt . . . egy percet sem halogatva, nagy sietséggel hívta a budai vezirt ... s mondá: Gyorsan, ne késsél testvérem! Budai elajetoddal azonnal indulj el s három konakot eggyé tévén, érd el budai határodat." Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai. 1060—1664. Ford. Karácsony Imre. Bpest, 1904. 139 — 140. 1.