Századok – 1961
Tanulmányok - Székely György: A Dózsa-parasztháború ideológiájához 473
494 SZÉKELY GYÖRGY Az istenteremtette egyenlőség, a természetjogi egyenlőségigény gondolata is felbukkan 1514 ideológiájában, hogy alátámassza a nemesség jogainak forradalmi tagadását. Kardos Tibor szerint a Dózsa ceglédi beszédében elhangzottakhoz közelebb áll, talán ,,szó szerint ugyanazt mondja" a kolozsvári jegyző, Izsák János, midőn a parasztháború leverése után néhány évvel a városi tanácsjegyzőkönyv borítólapjának belsejére írja: ,.Isten előtt nincs különbség az emberek között; mert az isten a királyok és a szegények atyját a földnek ugyanazon porából alkotta s mindenkinek egyenlően ad: a királynak ugyanannyit, mint a szegényeknek."77 Ez a szöveg azonban már a vereség utáni meggyőződésre jellemzőbb, elvesztette leplezetlen forradalmi élét. Mert a harc során nem lehetett cél pusztán a királyok és szegények egyenlőségének hangoztatása, éle az urak ellen irányulhatott. Ezért tartalmilag inkább el tudom fogadni — bármily cizellált is — Taurinus változatát, aki szerint Dózsa beszéde azt hangoztatta, hogy „mikor a teremtő és a dolgok alkotója mindennek megalkotása után a föld sarából megteremtette az ősképződményt, Ádámot és oldalbordájából létrehozta társát, Évát, ki volt akkor a császár, ki a király, ki lovag (miles ad aurum), kik előkelők és főurak? Ha valamennyiünknek ugyanaz az atyja, nincs akkor úr!"78 Tubero is utal — lényegesen eltérő formában ugyan — erre a gondolatkörre. Szerinte Dózsa azt mondotta volna, hogy ,,. . . a szolgaság nem természet szerint, hanem a szerencse jogtalanságából s az emberek kapzsiságából keletkezvén, egy halandó sem követ el nagyobb bűnt, mint az, aki a maga hatalmával visszaél, s az embereket, főképp honfitársait (suae praesertim nationis homines), könyörtelen és durva szolgaságra veti. . . A magyar nemesség. . . oly ellenséges irántatok, mintha a hódítás jogára támaszkodnék; sőt alig méltat benneteket arra a napfényre, amely az emberekre és állatokra közösen süt. Mind a többit, amit közösen kellene élveznetek (communia esse debent) a nemességgel, ez bűnösen magának szerzi meg. . . "79 Ha a fenti szövegekről lefejtjük azt a mázat, amit a humanista szerzők alkalmasint ráraktak, így pl. Tubero elmélkedését a szerencséről, s ha — annak az alább tárgyalandó gondolatkörnek alapján, hogy a felkelők is az ország részei — a „nemzet" helyén talán „országról" szólt is a beszéd, még mindig olyan elemei maradnak meg a szövegeknek, amelyek a korabeli antifeudális tanok közt sokfelé megtalálhatók. A huszitáknál oly nagy szerepet, játszó kapzsiság mellett a két legdöntőbb elem: az őseredeti egyenlőség, amire eltérő formában mindkét szövegvariánsunk utal, s a közösségi vagyon követelése. E gondolatok egészen az 1381-es parasztfelkelés előestéjéig nyút=— tak vissza, s megtalálhatók John Ball ideológiájában, amint arról Froissart tudósít. S éppen az ő prédikációiban hangzott el egymás után az, hogy addig nem fognak jól menni a dolgok Angliában, míg minden nem lesz közösségi tulajdonban, s az, hogy valamennyien Ádámtól és Évától származunk. Egy (Taurinus : i. m. 18. 1. Liber II. 88 — 92. sora. (Kiemelés tőlem — Sz. Gy.) — Vö. Kardos T. : A magyarországi humanizmus . . . 376. 1. — A Tétényiek és rokonaik, a Kapy-esalád őseinek címereslevelére ld. Szentpétery Imre : Magyar oklevéltan (Bpest, 1930), 205. 1. 77 1518-ban. Márki : Dósa, 452. 1., vö. Kardos T. : A magyarországi humanizmus . . . 375. 1. 78 Taurinus : i. m. 18. 1. (Liber II. 101—106. sor. Kiemelés tőlem — Sz. Gy.) — Vö. Kardos : i. m. 375. 1. 79 Tubero : i. m. 331. 1. (Kiemelés tőlem — Sz. Gy.); vö. Márki : Dósa, 186. 1.; fordításától némileg eltértem.
