Századok – 1961
Tanulmányok - Székely György: A Dózsa-parasztháború ideológiájához 473
A DÓZSA-PAEASZTHÁBORŰ IDEOLÓGIÁJÁHOZ 491 a Kunságban, a felkelő vezér (Zeclius) a keresztes hadba nemcsak a földművelőket, de a polgárokat és nemeseket is beállni rendelte súlyos fenyegetésekkel, nyomatékul véres karókat tűzetve a falvak közepére.6 4 Ebbe a körbe vág a ceglédi beszédvariáns Brutusnál. Eszerint Dózsa a nemesekről azt hirdette, hogy „dúlásokkal, a háború valamennyi ínségével kell őket kötelességeikhez akaratuk ellenére téríteni, mert ezt soha önként nem teendik. . ,"6 5 Dózsa György ilyeténképpen a keresztes hadjáratra kapott felhatalmazásra hivatkozva megvalósította a nép általános és kötelező mozgósítását és a nemeseket is az elé a kérdés elé állította, hogy vagy csatlakoznak a keresztes sereghez, vagy ellenségnek tekintik őket. S ezek az utasítások, elgondolások át is mentek a gyakorlatba. Részletesen látható ez a Solymos várának ostromával és feladásával kapcsolatos feudális jelentésekből. A feladást követelő lippai deák a felkelők kapitányai nevében békét és biztonságot ajánlott feladás esetére, de ha erre nem állnának rá, az őrség tagjainak Lippán elfogott feleségeit és gyerekeit keresztben kötik az ágyúk elé, hogy a védekező katonaság először is azokra lőjön. Ezt kiáltotta a falakon állóknak, a tárgyalni kimenő tiszttel pedig közölte, hogy a keresztesek kapitányainak kívánsága a vár önszántukból való, békés feladása. De ha nem hódol meg a vár, szörnyű halált hal minden benne lévő; látniuk kell majd, mint hurcolják az ágyúk elé a rabbá tett és megkötözött feleségeiket, gyerekeiket, hogy saját testüket, vérüket lőjék a keresztesek helyett. Ha ellenben békén adják fel a várat, biztonságban hagyják életüket és vagyonukat. Végül Künisch káplán és a vár két tisztje úgy is állapodott meg a deákkal és a felkelők két hadnagyával, hogy a várat feladják és személyüknek, javaiknak bántódásuk nem lesz.66 A deák eljárásában, szavaiban (az ellenállók életének, családjának pusztítása, a magukat megadók életének, személyi vagyonának meghagyása) teljesen megfelelt Dózsa György hadbahívó rendelkezése szellemének. Az általános mozgósítás nem pusztán katonai rendelkezése volt Dózsának. A felkelő hadhoz állás vagy e lépés megtagadása választást jelentett a néphez vagy az urakhoz való hűség között. Nem első és nem utolsó eset volt ez a nagy parasztfelkelések történetében. A London felé vonuló angol felkelő parasztok is, amikor jogászokkal és 12 vidéki lovaggal találkoztak, eléjük azt a két lehetőséget tárták, hogy vagy megesküsznek a felkelők támogatására, vagy pedig lefejezik őket.6 7 Effélével az 1437/38-i erdélyi és kelet-tiszántúli felkelésben is találkozunk.6 8 Az 1514. évi parasztháborúban ezek a jelenségek megismétlődtek. Az 1525. évi parasztháború radikális, münzeri irányzata Németországban is olyan formán kívánta felszámolni a feudális uralkodó osztályt, hogy a várakat, kolostorokat hagyja el, s a népi szövetségbe kényszerüljön lépni. Még grófokat is rászorítottak arra, hogy alávessék magukat és kövessék a 64 Non solum agricolas, verum cives proceresque Evocat in bellum crudele necesque minatur, Ni veniant: mediis in vicis prodromus altos Fixerat humano maculatos sanguine pálos. (Taurinus : i. m. 15. 1. Liber I. 480 — 483. sor) 65 ,,. . . ferro, inquam, igni, arcium, pagorum vastitate, populationibus, omnibus belli cladibus sunt inviti ad officium revocandi, numquam sua sponte facturi . . ." Brutus : i. m. 358. 1. — Magyar fordítása Oarády : i. h. 452. 1. 66 Márki : Dósa György korából, 201 — 202, 205. 1. 67 Ch. Oman : The Great Revolt . . . 190. 1. 68 Székely Oy. : A huszitizmus és a magyar nép, 570. 1. 2*
