Századok – 1961
Tanulmányok - Székely György: A Dózsa-parasztháború ideológiájához 473
490 SZÉKELY GYÖRGY az ország élén, akit elválasztottak volna az uralkodó osztálytól és saját ellenőrzésük alá helyeztek volna.6 0 Persze a királyok Angliától Kelet-Poroszországig, a XIV —XVI. század nagy osztályharcaiban a nép ellenségének bizonyultak. De összefüggésünkben most nem ezt a körülményt akarjuk kiemelni, hanem, hogy ennek ellenére jóidéig milyen illúzió élt mindezeken a területeken a tömegekben a királyok iránt. Az angol parasztfelkelők Canterburyben összehívták a városvezetőséget és a közembereket, hogy hűségre és lojalitásra eskessék őket a király ós Anglia közemberei iránt. S Wat Tyler is smithfieldi követeléseiben csak a királyt emelte ki az általános egyenlőségből. Az 1502-ben és 1513 előtt újjászervezett Bundschuh antifeudális programjában is az szerepelt, hogy ne ismerjenek el más világi urat, mint a császárt. Utóbb a stühlingeni felkelő parasztok — a ceglédi kiáltványra emlékeztető formában — hangoztatták, hogy a császárnak engedelmeskednek, de a földesuraknak nem.61 Dózsa felszólította a kiáltványban a magyarországi városok, a mezővárosok és a falvak népét, hogy levelének vétele után nyomban sietve menjenek Cegléd mezővárosába. Ebben nemcsak a felkelés híveihez, hanem a csatlakozásra nem hajlókhoz is szólott. Aki nem tesz eleget parancsának, azt a keresztes háború céljaira kapott felhatalmazásra hivatkozva fenyegette meg : „Megparancsoljuk. . . tinéktek kiközösítés és az örök kárhozat büntetésének, valamint minden jószágotok és fejetek elvesztésének terhe mellett, hogy mihelyt e levelünket látjátok, késedelem és kifogásokkal való mentegetődzések nélkül kötelesek vagytok eljönni, sietni és eljutni Cegléd mezővárosába. . . hogy így a szent had és áldott gyülekezet kényszeríthesse, megzabolázhassa és megtörhesse ama hűtlen (hitetlen) és átkozott nemesek erejét és hadát." Az ellenkezőknek sorsa akasztófa vagy nyárs, javait elpusztítják, házát lerombolják, családját megölik. (Az osztályellenséget a német nagy parasztháborúban is olykor hitetlennek minősítették.)6 2 Ezt a kiáltványt igazolja egy május 31-i budai cseh levél: előadja, hogy a keresztesek városról városra, faluról falura vonulnak, a népet pedig arra kényszerítik, hogy hozzájuk álljon, s aki ennek ellenszegül, agyonütik. Hasonlóképpen az általános mozgósításra utal egy korabeli vagy közel egykorú ismeretlen szerző műve, mely szerint a falvakhoz és mezővárosokhoz hírnököket küldtek a mozgósítás ősi jeleként véres kardokkal és nyársakkal, hogy csatlakozzanak hozzájuk, az ellenkezőket pedig zsákmányra bocsátják és megölik 63 Ha összevetjük ezeket az adatokat a krónikák elbeszélésével, amelyek egész mezővárosok és falvak önkéntes csatlakozásáról is beszélnek, világossá válik, hogy a mezővárosok és falvak nemes birtokosait kellett általában erőszakkal kényszeríteni a csatlakozásra, amint ez feltehető a névszerint ismert nemesek jelentős részéről is, akik a parasztokhoz csatlakoztak. Ilyen adatok erősítik meg Taurinus világos leírását arról, hogy miután már kitört a harc 60 Hilton—Fogan : Engl. Bauernaufstand, 72-73, 126. 1. 61 Gh. Oman : The Great Revolt . . . 74, 190, 201. 1. — Engels : A német parasztháború, 51. 1. — Márki : Dósa, 180. 1. — Valóság, 1960. 2. sz. 131. 1. 63 Ceglédi kiáltvány: Carolus Wagner : Analecta Scepusii sacri et profani. IV. k. (Pozsony és Kassa, 1778), 35 — 36. 1. és G. Pray : Epistolae procerum regni Hungáriáé. I. 85 — 86. 1. — Vö. Márki : Dósa, 180—181. 1., Bácz István : Parasztzendítő röpiratok a Felső-Tisza vidékén 1790-ben. (Klny. az „Agrártörténeti Tanulmányok" c. kiadványból), 267. 1. — Még az 1790. évi „Parasztok dekrétuma" röpirat is ezt az érvelést alkamazza: fel kell koncolni az ellenszegülő urakat, de kiirtani az urakhoz szító „lév nyaló" parasztokat is. Bácz : i. m. 225, 260. 1. — Az „An die Versammlung gemeiner Bauernschaft" röpiratban az urak: gottlose Hauf. M. M. Smirin : Eine anonyme pol. Flugschrift 72. 1. 63 Márki : Dósa, 179. 1.; Kluch János : Adalék az 1514-iki pórlázadáshoz és az 1526-iki mohácsi vészhez (Történelmi Tár, 1905), 272 — 274. 1.
