Századok – 1961

Tanulmányok - Székely György: A Dózsa-parasztháború ideológiájához 473

482 SZÉKELY GYÖRGY gógiából őszinte keserűségbe csap át: „Heted regula bór szerént mcgelégöjtés; azaz: följebb ne erőltesse bérének szolgát szolgálni. És megelégöjtse az szolgát ő szolgálatja szerént. De jaj! sokan vannak mastani időben, kik nem csak igaz szolgálatját meg nem tartja, de annak fölötte gonoszul űzi ki udvarából. Sokan vannak, kik jobbágyt és szegényeket nagy ostor adóval, gyakorta való törvénytelen fizetéssel gyötri, kínozza."30 Az elmúlt mátyási idők eluralkodó idealizált képe a néphagyományban és a programmatikus irodalomban reális tartalommal is bir: jelzi a centralizációs időszak bármennyire ellentmondásos fejlődésének szabadabb fejlődési tendenciáját — a pénzjáradék, az árutermelés, az árutermelésből hasznot húzni tudó paraszti rétegek növekvő fontosságát. Nagyszombati Márton (Martinus Thyrnavinus) bencés szerzetes évekkel a parasztháború után azokról a viszonyokról írva, mi lenne, ha a törököt kivernék, a Mátyás-kori terhek és viszonylagos jólét ellentmondásosságát tükrözi. Nem lesz szükséges többé a köznépet adókkal sújtani (plebemque dieare); nyugodt lesz a paraszt (rusticus), mert nem kell otthonát elhagynia; senki sem fogja zavarni a jobbágyokat (colonos) sem; nem szenvednek kárt a jobbágyok (coloni); mindenki büszke gazdagságot tud majd felhalmozni és nem fog csökkenni a pénzérme jogszerű súlya. Viszont a Jagelló-évtizedek valósága is erre a kérdéscsoportra vonatkozik Nagyszombatinál: Kizsarolásig adóztatják a szerencsétlen jobbágynépet ; így pusztulnak el a mezővárosok (oppida), falvak, templomok, kolostorok.3

1

Jellegzetes az egyházi demagógia érveléséhez kapcsolódó utalása a mezővárosok és egyházak együtt pusztulásáról. Ugyanez a XVI. század végének még lehanyatlottabb viszonyai közt író Görcsöni Ambrus históriás énekében már méginkább eltolódik a Mátyás alatti viszonyok idealizálásába, mindazonáltal megmarad az alapprobléma, az árútermelés érdekének hangsúlyozása: Gazdagsággal bányák nvilatkozának, Bányászok sok aranyat találának. Hogy nem idejekben több királyoknak. A bornak búzának böcsi nem vala, Mindönféle barom megsokasula, Póroknak is sok aranypénzek vala, Fejér só és vas is sikeres vala.3

2 A parasztság árutermelésének figyelembevételét és ezzel kapcsolatos érdekeinek az 1514-i felkelő csapatok által való tiszteletbentartását mutatja az a tény is, melyet korabeli német röpiratok jegyeztek fel — szemben a későbbi feudális krónikások rágalmaival —, liogy a felkelő sereg a szállító parasztoktól. a „szegény emberektől" megvásárolta és nekik kifizette a szükséges élelmi és más cikkek árát. Ebben a parasztok tisztelete az állatok és élelmiszerek tulaj-30

Magyar Törvénytár I. 788. 1. — Horváth Cyrill : i. m. 400. 1. (Kiemelés tőlem — Sz. Gy.) — „ostor adó" a Steuer szé> korábbi alakjaiból tovább torzítva, vö. ewsteradó 1410, Sthewr 1430, Stewer 1434. Székely Oy. : A huszitizmus és a magyar nép. 334 — 335. 1. "Martini Thyrnavini opusculum ad regni Hungáriáé proceres. Liber tertius 277-278, 287 — 288, 303-304, 741 — 762. sor. E. Abel-St. Hegedűs : Analecta nova ad históriám renascentium in Hungaria litterarum spectantia (Bpest, 1903), 256—257, 269.1. (Kiemelés tőlem — Sz. Gy.) — Vö. Kardos Tibor : A magyarországi humanizmus . . . 302. 1. — Nagyszombati személyére ld. Márki Sándor : Nagyszombati Márton verse Dózsa György korából (Erdélyi Múzeum, 1904), 161. 1.; Taurinus : i. m. VIII. 1. 28. jegyzete; Kardos T. : i. m. 298. 1. 32

Kardos T.: i. m. 154. 1. (Kiemelés tőlem — Sz. Gy.) — A Görcsöni-féle Mátyáskép annak felel meg, amit Nagyszombati még a saturnusi aranykorra vonatkoztatott: Denique Saturni tunc aurea saecla fuere, Argenti nitidi, cupri, fulvique mctalli, Numcrorum pariter copia magna fuit. Florenis rubeis ludebat rustica pubes. Martini Thyrnavini : i. m. Liber secundus, 245, 253 — 255. sor. Ábel-Hegedűs : i. m. 239. 1. (Kiemelés tőlem — Sz. Gy.)