Századok – 1961

Tanulmányok - Székely György: A Dózsa-parasztháború ideológiájához 473

480 SZÉKELY GYÖRGY Dózsa György leleplezte a_pmzjáradéMk^é^egfezszövevényét, s éppen ebben az irányban fokozódik a beszéd élessége, ä népi burrTíinizníus~eszközeit is felhasználó mozgósító ereje: ,,. . . Nem Magyarország lakosai közt ismeretlen dolgokról beszélek; közületek mindenki naponként tapasztalhatja a maga nyomorúságát. Akár nehéz, akár könnyű dolgot tett-e már csak egy nemes is a ti munkátok és költségetek nélkül? Hiszen ha egy nemes építkezik, házasodik, leányát férjhezadja, vendéget fogad, születik vagy meghal, ha saját ügyében a királyhoz utazik: veletek fizetteti meg ; semmit sem tesz a ti nagy károtok nélkül. Ki viselje ezt el, akinek emberi értelme van (cui aliquid humanae inest mentis)? Sem kedvező, sem kedvezőtlen dolog nem érheti a nemest anélkül, hogy ti kárát ne vallanátok. Ünnepjük gyász nektek, terhet (tributum) róva rátok ; abból van a fényűzésre elköltött pénzük. Ha gyászolnak, temetnek, a ti költségetekkel csapnak tort és belőletek igazi könnyeket sajtolnak ki; sem a szabadsággal, sem a nagysággal, a legnagyobb és legkedvesebb erényekkel a ti veszedelmetek nélkül a bűnös emberek nem élnek. Ha pedig a mindenki által igen óhajtott pénzre (pecuniae, cuius mortales auidissimi sunt) vágynak, a tietekből rabolva töltik meg ládáikat, s a tőletek raboltakból lesznek nagyok és gazdagok; egymás közt a legnagyobb dicséretet azok kapják, akik jobbágyaiktól (colonis) a legtöbbet veszik el tiltott módon (per nefas). Meddig tűrjük még, magyar férfiak, ezeket a méltatlanságokat? . . ."20 Taurinus, a kortárs is megemlékezik a pénzterhek elleni harcos tiltakozásról. Az egyik hely éppen a ceglédinek megfelelő Dózsa-beszédben van; itt is néhány sor utal arra, hogy a nemesek hasznát és kárát egyaránt más fizeti meg. Más helyén Taurinus a parasztok panaszát a gubacsi ütközet előtt a maguk megadását felajánló parasztok szószólójának szavaiba foglalja: még a terhek viselését felajánló paraszt is nehéznek mondja a censust, emellett falánknak az uzsorát.2

1

Hihető tehát, hogy Brittus János Mihály is hiteles hagyományból merített, mikor nála a ceglédi beszédnek megfelelő szónoklatban Dózsa a népet ,,a tűrhetetlen adózásokkal tönkre juttatott szerencsétlen emberek"-nek minősíti, amikor azt kéri számon az uraktól, vajon „miért akarják, hogy csak rólok gondoskodjék, csak számukra termeljen a természet? a föld gyomrából, a folyamok medréből csak számukra ásassék, mosassék az arany? pénzzé csupán számukra veressék. . . ?"2

2 20

Tubero : i. m. 331 — 332. 1. (Kiemelés tőlem — Sz.Gy.) — Hiányokkal fordítja, ezzel szükségképpen csökkenti élét Márki : Dósa, 186. 1. 21

Taurinus : i. m. 18-19. 1. (Liber II. 115—118. sor), 33. 1. (Liber IV. 185-186. sor). — Az uzsora itt a feudális terhekkel egy sorban szerepel — ez egyfelől a parasztokra csaknem egyenlő súllyal nehezedését mutatja, másfelől annak felismerését, hogy szerves része a pénzterhek, pénzkizsákmányolás rendszerének. A magyar parasztok is túljutottak már azon az időszakon, amit különösen a német parasztság történetének forrásaiban lehet figyelemmel kísérni, amikor a társadalmi elégedetlenséget a „zsidó uzsorára" lehetett irányítani. Ez annál fontosabb, mert a szegényebb parasztság hazánkban sem csak a pénzüzletező papoktól, gazdag polgároktól vett kölcsönt — ezek fölösleges tőkéjüket inkább feudális uraknak és városi polgároknak nyújtott hitelre fordították —, hanem zsidóktól is. Fényt vet pl. erre Szapolyai István özvegyének 1512-i oklevele arról, hogy Benes zsidó a pozsonyi prépost és káptalan bizonyos jobbágyait (subditos et colonos) valamilyen tartozás miatt arrestáltatta. Friss : Magyar—Zsidó Oklevéltár I. köt. 230. sz. A parasztok jobbára éppen a régi típusú, kis összeget (pl. 1 forint) is kölcsönző, szükségképpen nagy kamatra adó kölcsönzőkre szorultak. 22 ,,. . . exhausti infelices homines tributis intolerabilibus . . ." Brutus : i. m. 355. 1. — Magyar fordítása Oarády : i. h. 450. 1. — ,,... quae natura voluerit communia esse omnibus, sedula sui operis conservatrix, suis aequo animo communicari? cur sibi modo naturam consulere volunt? sibi modo fruges efferri? sibi effodi aurum e terrae visceribus? erui e fluminum ramentis? cur sibi tantum cudi, caelari?" Brutus : i. m. 357. 1. — Magyar fordítása Oarády : i. h. 451. 1.