Századok – 1961
Tanulmányok - Székely György: A Dózsa-parasztháború ideológiájához 473
A DÓZSA-PARASZTHÁBORÚ IDEOLÓGIÁJÁHOZ 479 A tízparancsolatról, a hitágazatokról, a szentségekről írva a népnek tartandó prédikációt tartotta szem előtt.1 6 Temesvári Pelbárt a centralizáció elleni célzásaiban sem mellőzi a szegénység bajainak felhánytorgatását, mintha az egyház sérelmei és a nép sérelmei együtt járnának. Mátyás uralmára célozva beszél az olyan fejedelmekről, akik az egyházi javakat elrabolják; de szól a nagy palotákat építő hatalmasokról — ebben megint csak Mátyásra ismerhettek —, a fényes ruhákba öltözködő, dúsan lakmározó hatalmasokról, s ellenük felhozza, hogy közben a szegény emberek éheznek, meztelenül járnak a hidegben, s nyomorúságukban haldokolnak az utcán.17 A szerzetesi demagógia célja azonban nem pusztán a nép elégedetlenségének elterelése volt — a megszerzett bizalmat az antifeudális eszmék elleni harcra használták fel. Temesvári Pelbárt elítélően nyilatkozott Jan Hus törekvéseiről, s nem pusztán a bűnbocsánatra vonatkozó nézeteit tekintette súlyos eretnekségnek — hanem a huszitáknak az egyházi javak elvételére vonatkozó tanait is. Laskai Osvát pedig 1507-ben megjelent Quadragesimale Gemma fidei című munkája bevezetésében hasonló szellemben utalt könyve keletkezésére: szerzetes társai szólították fel, írjon számukra segédkönyvet a nagyböjti prédikációkra, hogy a kor tévtanaival szemben annál hathatósabban léphessenek fel.18 Ezek a körülmények lehetetlenné teszik, hogy Temesvári és Laskai működéséhez, demagóg szólamaihoz közvetlen hozzákapcsolhassuk a kor valóban antifeudális ideológiáját. Maga Dózsa György is utalt ugyan — ceglédi beszédének egyik variánsa szerint — eszméi, hitvallása szerzetesi forrásaira, a fiatalkorában hallott prédikációkra.1 9 De egyfelől maga fejleszthette, 1514-i környezete radikalizálhatta e nézeteket, másrészt maguk az egyházi szónokok is el-eltérhettek óvatos demagóg mintáiktól, s a szegény deákok is ilyen irányban kommentálhatták. Tény, hogy Dózsánál következetesen antifeudális élt nyernek a népsérelmek, s lehull róluk a centralizációellenes célzások burka. A szerzetesi demagógia nem tudta tartósan elterelni a nép figyelmét az általános feudális — egyszerre úri és papi — kizsákmányolásról. Dózsa ceglédi beszédét a dalmát Ttihe.ro apát is fenntartotta. Ennek a szövegnek alábbi része világosan tükrözi, hogy Tubero tudomása szerint 16 Horváth Richárd : i. m. 30. 1.; Pásztor : i. m. 143. 1.; Katona : i. m. 76 — 77. 1.; Timár : i. m. 146—147. 1. 17 Márki : Dósa. 430. 1. — Pintér Jenő magyar irodalomtörténete. Tudományos rendszerezés. I. (Bpest, 1930), 434. 1. — Temesvári viszonyát a centralizációhoz értékeli Elekes Lajos : A központosító politika belső erőforrásai a XV. század második felében (Századok, 1955), 29 — 30. 1. 18 Heinrich : i. m. 137—138. 1.; Timár : i. m. 148—149. 1. 19 Sim licet ignarus sophiae, cunis et ab ipsis Nescierim sacrata loqui, tamen illa lubenter, Si modo vos linguis animisque favebitis, orsus Dicam, quae iuvenis suggesto stantibus alto Bardocucullatis caput olim a fratribus hausi. Ezzel kezdődik a munka Index Abcdarius-a szerint Dózsa második meggyőzni akaró beszéde a köznéphez. Stephanus Taurinus Olomucensis Stauromachia id est cruciatorum servile bellum (servilis belli Pannoniéi libri V). Edidit Ladislaus Juhász. Bpest, 1944). 18. I. (Liber II. 83 — 87. sora), 68. 1. — Vö. Kardos T. : A magyarországi humanizmus . . . 375 — 376. 1. — Taurinus : Stauromachia cimű hőskölteménye (megjelent 1519) közel egyidejű forrás, amely Bakócz érsek környezetének szemléletét és a humanista költő véleményét egyesíti magában. Taurinus is beszédeket ad Dózsa szájába, amelyek lényegi tartalmukban megegyeznek a ceglédi beszéd egyél) variánsaival.
