Századok – 1961
Tanulmányok - Székely György: A Dózsa-parasztháború ideológiájához 473
476 SZÉKELY GYÖRGY A paraszti-plebejus hadsereg főereje Cegléd irányában elindult az Alföldre. Noha a sereg még nem tett le a harcról a török ellen, a parancs szerinti délnyugati iránytól eltérve, délkeletre menve lényegében szembeszállt a feudális felsőbbséggel. S ha utóbb Dózsa, mikor haddal hívta maga után az érseket, talán a főváros alatt hagyott seregtestre is gondolt, valójában ez is már antifeudális paraszti-polgári alakulat volt. Fontos körülmény, hogy ebben a nagyméretű paraszti-plebejus népmegmozdulásban nem jelentkezett a kereszteshad lelkesültsógével egyébként könnyen vele járható vallási vakbuzgóság, türelmetlenség a más hitűek iránt. A románok és szerbek görögkeleti vallása nem volt elválasztó tényező. Ezt azok az előzmények is érthetővé teszik, amelyekkel már az 1430-as évek délvidéki ós erdélyi antifeudális mozgalmaiban is találkozunk, amivel az 1456-os belgrádi események is büszkélkednek; az 1514 előtti évtizedek összefonódó magyar—szerb, székely—román helyi mozgalmai ezt a hagyományt csak elmélyítették. Éppen a parasztháború következetes antifeudális volta tette lehetővé más nemzetiségű parasztok tömeges megmozdulását alföldi magyar osztályostársaik oldalán. Ezért a követelésekben az egyes nemzetiségek speciális kérdései még annyira sem érvényesültek, mint az 1437. évi erdélyi parasztfélkelésben. S nem kevésbé fontos jellemvonása 1514-nek, hogy egy ilyen hatalmas erejű és kiterjedésű népmozgalom során a gazdag forrásanyagban semmit sem hallunk zsidóellenes megmozdulásról, sem a mozgalom zsidóellenes ideológiájáról. A magyar zsidók történetének múlt századi történetírója a maga egyháztörténészi és polgári korlátaival ezzel szemben a parasztfelkelést a zsidókra veszedelmesnek látta. Indoka Ulászló király levele Sopronhoz, amelyben a zsidókat a városiak védelmébe ajánlotta. Ez azonban pusztán elővigyázatossági rendszabálynak tekinthető, s tényszerűen nem említ zsidóüldözést, másfelől nemcsak a keresztesektől, hanem másoktól is félti a soproni zsidókat. A parasztháború tehát elkerülte azt a zavaros, az osztályküzdelemtől félrevezető elemet, amivel még kevéssel előbb a német parasztszervezkedésekben gyakran találkozunk. A magyarországi parasztháború ennyiben is méltó helyet foglal el 1419/20 Prágájának antifeudális harca és 1525 münzeri iránya közt.10 nyokat is. Kiadása: Brutus János Mihály Magyar Históriája 1490—1552.1. kötet. Közli Toldy Ferenc (Pest, 1863). A Dózsa-beszéd a 349 — 358. oldalon. ,,. . . impotentes homi; nes . . ." 358. 1. Vö. Garády ismertetését Brutus munkájának kiadásáról: Budapesti Szemle. Új folyam V. kötet. 1866. 444-446., 452. 1. Garády uo. 447-452. 1. a ceglédi beszédvariáns magyar fordítását is közölte. 10 Ulászló levele Sopronhoz: ,,. . . tarn contra cruciferos, quam alios quoscunque illegitimos impetitores tueri . . ." 1514. június 21. Ez nem a kereszteshaddal függhetett össze, mert még 1515 júliusában is — éppen Sopronban megmaradt, alkalmasint oda is szóló — oklevelében Miksa császár védelmébe veszi az összes magyarországi zsidókat. Talán valami soproni céhes és plebejus elégedetlenség fenyegette az ottani zsidókat. Igen fontos, hogy a keresztes megmozdulás idején nagy szerepet játszó fővárosi plebejus elemek ilyen mozgalmára semmi nyom nem utal. Sőt a zsidók vonakodtak a felkelés leverésére (contra malefactores) kivetett zsidóadót megfizetni, a pozsonyiak pl. még július 31-ig nem fizették meg. Nem láttak tehát különös érdeket a felkelők leverésében, és ez is mutatja, hogy annak fenyegető voltát különösebben nem volt okult érezni. Vö. Kohn Sámuel : A zsidók története Magyarországon. I. (Bpest, 1884), 260 — 261. 1. és 46, 47, 48. sz. oklevél; Friss : Magyar-Zsidó Oklevéltár I. 238, 239. sz.; Házi : Sopron története. 1/6. 279. sz. — A prágai huszita-felkelésnél a zsidók háborítatlanok maradtak, s 1420-ban, Prága Zsigmond elleni védelmének szervezése során a Vysehrad semlegesítésére, az Újváros védelmére szükségessé vált várárok létesítésében más, fegyverviselésre a középkori szemléletnek megfelelően nem kötelezett személyekkel együtt — táborita és prágai asszonyok, fiatal fiúk, papok mellett — a prágai zsidók is résztvehettek. Frederick О. Heymann : John 2izka and the Hussite Revolution. (Princeton, New Jersey, 1955), 69, 127. 1. — Miinzer Tamás a zsidók meggyőző erő nélküli térítése helyett a meggyőzéstől és a „kiválasztottak" (auserwelten) meghallgatásától várt sikert 1521-ben, s 1525-ben a felkelt parasztok egyik csapata (bildhauseni tábor) a hadba belépni kívánó zsidó befogadását (den anzunemen freywillig, lieblich und one alle zwangsal) írta elő. M. M. Szmirin : Münzer Tamás népi reformációja (Bp. 1954), 76, 78, 550-551. 1.
