Századok – 1961
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós fogsága (II. rész) 281
WESSELÉNYI MIKLÓS F0GSÄGA 287 a recursus-t.5 7 A felségsértési bizottság sietett a dologgal: Bartal votum-a február 20-i kelettel indult el a Ministerialkonferenzhez. A Curia ítéletét — írja a referens — időközben már kihirdették ; Wesselényi, aki köztudomásúlag nem tanúsított ellenállást, hanem a legnagyobb készséggel vetette alá magát az ítélet végrehajtásának (ezt a kancellária és Feyes vicedirector, de más hivatalos szervek sem győzik eléggé hangsúlyozni, ezzel is igyekezvén kedvezőbb légkört teremteni az ítélet után most már múlhatatlanul szükségessé vált visszavonulásnak), a budai kaszárnyában van fogva ; a jog sérelme nélkül nem lehetett volna azon kérelmének eleget tenni, hogy a büntetés megkezdése előtt utazzék Gräfenbergbe. A kérvény további részeit illetően a pallosjoggal bíró törvényhatóságok börtöneit szabályozó törvények és rendeletek alapelveiből kell kiindulni: 1. a büntetést sem szigorítani, sem enyhíteni nem lehet a bebörtönzés módjával; 2. tekintettel kell lenni a foglyok egészségére (a bűncselekménytől s büntetéstől függetlenül — még ha az utóbbi halálos is). A bizottság hitelt ad a kérvényhez mellékelt orvosi bizonyítványban foglaltaknak (a legkiválóbb orvosi szakértők aláírása szerepel rajta); Wesselényit valóban a teljes vakság fenyegeti. Az uralkodó döntésétől függ: miképpen, s hol kerüljön sor a kúrára? Kórházba vagy más, a király által kiválasztott helyre is lehet küldeni a beteget, s ott megfelelő szakemberekkel kezeltetni; a bizottság azonban nem vállai felelősséget egy ilyen megoldásért. A gyógykezelés eredménye ti. nagyon kétes; beállhat a teljes vakság, s ,,ita acerbitatem casus hujus certo certius Regimini adscribendum fore in promptu est". Jobbnak látszik, megfelelő óvatossági rendszabályok foganatosítása mellett eleget tenni az elítélt kérésének. Óvintézkedésül a következőket javasolja: Wesselényi csak személyére és szolgái részére nyer jen a gräfenbergi útra passualis-t, s egyenesen börtönéből induljon oda; ünnepélyesen nyilvánítsa ki, hogy levelezésével nem fog politikai izgatást végezni, s a gräfenbergi tartózkodása alatti társadalmi érintkezésben is ehhez tartsa magát; a büntetésmegszakítás 6 hónapra engedélyezendő, s ez az idő nem számít bele a 3 esztendőbe; a félév letelte után, „aut si altissimi indultus hujus gratia se quocumque facto minus dignum redderet", börtönébe kell visszatérnie. Az előbb említettekben vállalt kötelezettségeiről adjon reversalis-t a királyi jogügyigazgatónak.58 Majláth alkancellár (aki 1839. február 20-án mint a bizottság „unanimis sensus"-át terjesztette fel az uralkodóhoz a votum-ot) február 24-én még külön, személyes felségelőterjesztésben is jónak látta a királyhoz fordulni az ügyben. Egyetértett — úgymond — a felségsértés-ügyi bizottság előterjesztésében foglaltakkal (külön hangsúlyozza a Curia elvi döntését aziránt, hogy felségsértés szóban, tettleges kísérlet nélkül is elkövethető, s azt, hogy ezzel s az ítélet végrehajtásával a kormány kezében hatalmas eszköz van a ,,Redner -umtriebe" ellen, végül azt, hogy a kormánynak — a közvéleményre való tekintettel is — érdeke kerülni a büntetés túlhajtását); egyben azonban rendszabályokat sürget a kérelem teljesítésével lehetővé tett visszaélések ellen. Wesselényi barátai, akik mindent megtettek annak érdekében, hogy részvétet ébresszenek iránta, s ,,eine Celebrität" biztosítsanak neki, az ellene hozott ítéletet is erre fogják felhasználni. Bizonnyal ugyanilyen szándékkal, s nem a kormányzat kegyelmességének hirdetésére, a legnagyobb publicitást biztosí-67 0. L.—MKPr 1839 : 166. 58 A felségelőterjesztés fogalmazványa: O. L.—MKPr 1839:166. Tisztázata: 0. L.—MKPr 1839 : 262.
