Századok – 1961
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós fogsága (II. rész) 281
288 TRÓCSÁNYI ZSOLT tanák gräfenbergi tartózkodásának is. így aztán a kíváncsiság és a felforgatás szelleme sok exaltált fejet vihetne Priessnitz gyógyhelyére (főként Németországból), s a zsibói báró bűnös üzelmek központjává válnék. Ezért pótlólag azt javasolja a február 20-i felségelőterjesztésben foglaltakhoz (ezt láthatólag nem kívánta a felségsértési bizottság többi tagjainak tudomására hozni — ha ugyan egyáltalán nem voltak olyan rendelkezések, amelyek az ilyen, a birodalmi rendőrfőnökséggel kapcsolatos intézkedéseknek szigorú titkosságot követeltek), hogy a király utasítsa Sedlnitzkyt: tegyen felségelőterjesztést az engedély megadása esetén Gräfenbergben foganatosítandó elővigyázatossági rendszabályokat illetően.59 Deák azonban egyelőre hiába várta Bécsben a döntést. Pedig tétlenséggel igazán nem vádolhatjuk a további heteket illetően sem; még túlzott türelemmel sem. S közben ráadásul még (ahogy ez nem akkor fordult elő először, s utoljára sem) hirek terjedtek el Magyarországon: megkörnyékezték, már nem is Wesselényi ügyében jár az udvarnál. Már február elején hire terjedt: Ragályi helyére ő kerül az alnádori székbe; ekkor azonban még senki sem hitt a pletykának.60 Pár héttel később azonban már egyenesen arról véltek tudni Pesten, hogy a személynök tisztét kínálták fel neki. A kormánypártiak — bár eléggé valószínűtlennek tartották, hogy valaki a magánéletből egyszerre a hivatali ranglétra ilyen magas fokára hágjon — lelkesen fogadták a hírt; ha Deákot meg lehet nyerni a kormánynak, az ellenzék egyik legtehetségesebb vezetőjét veszti el, a királyi tábla visszanyeri hitelét, s a jövő országgyűlés tárgyalásai is „szabályozottabb, s a közmegelégedéshez vezető irányt" vesznek. Az ellenzék a tisztség felkínálását vagy elnyerését tartotta kevésbé valószínűtlennek; az azonban már elterjedt, hogy a volt zalai követ kategorikusan visszautasította az ajánlatot: meggyőződésével s lelkiismeretével kerülne összeütközésbe. Abban biztosak voltak barátai és hivei, hogy becsülete megengedhetetlenné teszi számára a tisztség vállalását. Azt azonban ők is mérlegelték: mit jelentene elvesztése, éppen a sorsdöntőnek ígérkező országgyűlés előtt.61 A hír március elején is tartotta még magát.6 2 S közben Pesten is ismeretessé válnak udvari tárgyalásain használt érvei. Az ellenzék egyrésze visszahőköl: úgylátszik, nagyon megdolgozták ottfenn Deákot! Eszes ember, de nem ismerős az udvari modorral, az udvar intrikáival, s léprecsalták. De hát tudhatta volna, hogy egy szót sem szabad elhinni Metternichék mézes Ígéreteiből! Persze, hízelgett neki, hogy Kollowrat barátjának titulálja, hogy herceg Metternich kitüntetően bánik vele, s hogy az uralkodó az ő közbenjárására engedélyezi a gräfenbergi utat; de látnia kellett volna: mindez az ő lekötelezésére, megvesztegetésére történik! Wesselényi szemevilága talán megmarad; Deáké oda van. A fogoly gräfenbergi útjával az ellenzék nem nyer semmit (az ott éppoly szoros ügyelet alatt lesz majd, mint börtönében), Deákot azonban elveszítette. S egyébként sem került volna nagy erőfeszítésbe kieszközölni, hogy Kossuth is az árvízi hajóssal utazzék a gyógyhelyre! A kormány azonban csalódni fog: Deák értéke népszerűsége. S annak átállása pillanatában vége. Az ellenzék elveszti ugyan legjobb fejét, de a kormány is csak egy fejet nyer vele; s az oppozíció hamar kinövi majd ezt a bajt.63 Még ha a hirek nem Deák Bécsbe indulása előtt kezdtek volna is közszájon forogni, akkor sem sok hitelt adhatnánk nekik. De így felesleges cáfolatukkal foglalkozni. Az engedély késésének egyik oka az volt, hogy az udvar ez esetben, gyakorlatától eltérően, mégiscsak jónak látta megkérdezni a nádort is az ügyben. V. Ferdinánd 1839. március 1-én Handbillet-tel megküldte neki véleményezésre Wesselényi kérvényét. 69 A felségelőterjesztés fogalmazványa: O. L.—MKPr 1839 : 187. Tisztázata: 0. L.—MKPr 1839 : 263. 60 1839. febr. 2-i (Pest) besúgójelentés (O. L.—TM 61. cs. 8590). 61 1839. febr. 21-i és 22-i (Pest) besúgójelentések (O. L.—TM 60. cs. 8469/b, 8470/b). 62 „Es ging hier das Gerücht, man habe ihm in Wien Anträge zur Stelle des Personals oder Vize Palatins gemacht; hinsichtlich der ersteren Würde fand das Gerücht fast gar keinen Glauben, das andere aber desto mehr." 1839. márc. 1-i (Pest) besúgójelentés (О. L.—TM 60. cs. 8475/c). 63 1839. márc. 1-i (Pest) besúgójelentés (О. L.—TM 60. cs. 8473/d).
