Századok – 1961
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós fogsága (II. rész) 281
WESSELÉNYI MIKLÓS F0GSÄGA 283 büntetése mindennemű súlyosbítás nélküli fogság; így a vele való bánásmódnak is olyannak kell lennie, hogy ez ne jelentsen „mellékbüntetést". Éppez/ért nemcsak Lederer február 10-i ideiglenes rendelkezéseit vélte jóváhagyandóknak, hanem az ítélet szellemével megegyezőnek tartotta a fogolynak felolvasó iránti kérelmét is; „vicissim autem, si etiam id, ut sibi per aliud quoddam ceteroquin arbitrio Supremi Armorum Praefecti deligendum individuum praelegi faciat, penes necessarias ibidem cautelas denegaretur, conditio ejus ultra mentem Sententiae judiciariae multo asperior reddenda esset"; s a sétakocsizás engedélyét (természetesen a főhadnagy felügyelete alatt) szintén nem lehet megvonni „salvis humanitatis rationibus"csak annak feltételezése miatt, hogy ez a fogolynak a külvilággal való érintkezésére nyújt módot, mielőtt maga Wesselényi nem szolgáltat okot ilyen tilalomra. S annál is inkább sürgeti mindezek megadását, „ne intcrdicta hujusmodi ad invidiam Regiminií in publicum serpant".47 Mielőtt azonban az uralkodói döntés a kancelláriára érkezett volna, Majláthot kellemetlen meglepetés érte. Hardegg ti., mint kiderült, nemcsak nála sürgette a Wesselényivel való bánásmód ügyébeni döntés kieszközlését, hanem magához V. Ferdinándhoz is fordult eziránt, felségelőterjesztésekben. A király pedig 1839. február 18-án a magyar alkancellárhoz küldte meg ezeket véleményezésre. A válasz szokatlan volt (Majláth bizonnyal e gesztussal kivánta a kabinet tudomására hozni, hogy mindez nem tartozik a haditanács elnökének illetékességi körébe). Az alkancellár nem bocsátkozott Hardegg felterjesztéseinek tárgyalásába; egyetlen, nem is nagyon hosszú körmondatból álló, február 19-i felségelőterjesztésében röviden arra hivatkozott, hogy február 16-i felségelőterjesztésére még nem nyert uralkodói döntést.4 8 A királyi elhatározás 1839. február 22-én született meg, lényegében teljesen a felségsértési bizottság előterjesztésével azonos értelemben. Jóváhagyta Lederer február 10-i intézkedéseit, a sétakocsizás engedélyét isbeleértve ; csak arra hívta fel a katonai hatóságok figyelmét, hogy a kísérő tisztnek tegyék szigorú kötelességévé: gátolják meg a fogoly minden érintkezését a külvilággal. A felolvasó iránti kérelem, tekintettel Wesselényi szeftibajára, teljesíthető; e faladatra azonban mindig „ein vollkommen verlässliches und vertrauenswürdiges Individuum" választandó ki, s körültekintő intézkedéseket kell tenni minden ezzel kapcsolatos visszaélés megakadályozására. Az alkancellár még 1839. február 23-án sietett ily értelemben rendelkezni a helyettes királyi jogügyigazgatóhoz.4 9 S amikor Hardegg február 25-én szintén megküldötte neki a február 22-i elhatározást (ezt formailag az ő felségelőterjesztésére adták ki), Majláth már azzal küldhette vissza (február 27-én), hogy annak értelmében már napokkal előbb megtette a szükséges rendelkezéseket.50 47 Hardegg 1839. febr. 16-i jegyzékét és mellékletét, továbbá a Magyar Udvari Kancellária felségsértési bizottságának 1839. febr. 16-i felségelőterjesztésónek tisztázatát ld.: О. L.—MKPr 1839 : 175. A felségelőterjesztés fogalmazványa: О. L.—МКРг 1839 : 157. 48 Az 1839. febr. 18-i Handbillet-et és Majláth február 19-i felségelőterjesztósének fogalmazványát ld.: O. L.—MKPr 1839 : 163. 49 A resolutio-t és Majláth 1839. febr. 23-i (Bartal által fogalmazott) rendeletének conceptus-át ld.: O. L.—MKPr 1839:175. 60 Ld. erre: O. L.—MKPr 1839 : 190.
