Századok – 1961
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós fogsága (II. rész) 281
284 TRÓCSÁNYI ZSOLT A Wesselényivel való bánásmód egy részletkérdése, levelezésének ügye még jóval előbb, közvetlenül börtönébe vonulása után szabályozást nyert. Feyes Antal 1839. február 10-én a nádorhoz intézett, már érintett felterjesztésében utasítást kért a főhercegtől eziránt. Addig — írta — más letartóztatottakat illetően az volt a szokás, hogy a nekik címzett leveleket előbb a királyi jogügy igazgatóságon mutatták be, s aztán ott döntöttek: átadhatók-e a fogolynak, vagy visszatartandók. Minthogy egy Wesselényinek címzett levél már aznap is érkezett hozzá, rendelkezést kért: felnyittassa-e, vagy sértetlenül adassa-e be a fogolynak? S rendelkezzék-e a pesti postahivatalnak aziránt, hogy a Wesselényinek küldött leveleket közvetlenül hozzá irányítsa? A nádor óvatos volt: arra utasította a vicedirectort, hogy az udvartól kérjen döntést az ügyben. Addig is pedig, míg az megérkeznék, a hasonló esetekben szokásos módon járjon el.5 1 Minthogy újabb ilyenirányú felterjesztésnek, rendelkezésnek stb. nem találjuk nyomát, biztosra vehetjük, hogy ez esetben is a Kossuthtal és az ifjakkal kapcsolatban kialakult gyakorlat lett az irányadó. A bánásmódnak még egy aspektusáról van (egy kissé határozatlan)52 értesülésünk: a katonaság által gyakorolt felvigyázatról. Sebes százados naponta 3—4 ízben (nappal és éjjel) meg kellett hogy látogassa a foglyot; jelen kellett lennie ügyvédjével (s nyilván Kelemennel) folytatott megbeszélésein (arról már történt említés, hogy orvosa látogatásainak alkalmával mind neki, mind Stocklassa-nak Wesselényi cellájában kellett tartózkodnia), írásba kellett foglalnia az itt elhangzottakat; le kellett másolnia leveleit (s aztán németre is lefordítania; ebben a magyarul nem tudó Stocklassa nem segédkezhetett neki). Jelen kellett lennie a fogoly étkezéseinél, s kísérnie sétáin (minthogy a kikocsizásokon kifejezetten a főhadnagy kellett hogy Wesselényivel tartson, ez a kaszárnyaudvaron tett sétákra kell hogy vonatkozzék). Stocklassa segédkezett neki az elmondottakban; külön feladata volt a fogoly cellája kulcsának őrzése, napló vezetése a vele kapcsolatos eseményekről, minden hét végén összefoglaló jelentés (Haupt-Rapport) készítése, felügyelet ellátására, a kosztadó altörzsprofósz ezt illető számadásainak ellenőrzése.63 61 O. L. — Regnicolaris lt. — József nádor titkos lt.-a: Acta Politiam... spectantia 1839 : 18. 62 Lederernek az az 1840. dec. 21-i felterjesztése Hardegghez, amely az elmondandókhoz forrásul szolgál, Kossuth őrizetéről számol be, s Wesselényiről csak abban a formában tesz említést, hogy vele kapcsolatban „eine ähnliche Überwachung" volt a tisztek megbízatása. Lehetséges persze, hogy az arisztokrata Wesselényinél — akit illetően egyébként is sorozat os rendf lk< zések utasították őket a rangjának s büntetésének megfelelő bánásmódra — Sebes kapitány és Stocklassa főhadnagy nem vették annyira szigorúan a dolgot, mint az „izgága" zsurnaliszta-ügyvédnél; erre azonban nincs semmiféle bizonyíték. 63 A magyarországi főhadiparancsnok említett (Pidoll 1840. dec. 18-i jelentése alapján készült) felterjesztését Id.: H1L—SAPr. В Praes. 1840 : 316. Az olvasó joggal várhatná el tőlünk: miért nem tértünk ki Stocklassa naplójának s Haupt-Rapportjainak ismertetésére? Ezeknek azonban a Hadtörténeti Intézet Levéltárában eléggé széleskörű kutatás után sem sikerült a nyomára bukkannunk. (Ugyanígy nem találkoztunk a Kossuth őrizetével kapcsolatos hasonló feljegyzésekkel sem.) Feltehető, hogy ezeket külön csomókban őrizték, s ezek Bécsbe kerültek, vagy elpusztultak, mert a Hadtörténeti Intézet Levéltáráról készült korábbi, leltárszerű feljegyzések sem tudnak ilyen külön fasciculus-okról. Egyelőre mindenesetre le kellett mondanunk arról, hogy ezekből rekonstruáljuk a budai kaszárnya foglyának napi időtöltését, egészségi állapotát stb. Az ti. magátólértetődő, hogy Wesselényi a börtönben nem vezetett naplót. (Jakó Zsigmond szíves közlése szerint a napló 1839. febr. 7-ével szakad meg.)
