Századok – 1961
Tanulmányok - Wittman Tibor: A flamand posztóipar tőkés lehetőségei a manufaktúra-korszak küszöbén 236
A FLAMAND POSZTŐIPAK, TŐKÉS LEHETŐSÉGEI 271 Itt is, mint az első példánál, a bérlők többségét a kisebb parasztok teszik ki.19 1 Ha mást nem is, de azt láthatjuk ebből, hogy a bérlet útjára a szegény- és kisparasztok jelentős tömegei léptek rá, ami egyáltalán nem zárja ki a gazdagabb parasztok hasonló tendenciáját egy olyan társadalomban, melyben a föld szabad tulajdona még nem valósult meg, és a paraszt csak birtokosa a földesúr tulajdonát képező censive-nek.19 5 A feudális kisparaszti bérlet rendszere az egész flandriai paraszti társadalmat átszőtte már a XVI. században. Amennyire kifejezte a régi feudális gazdaság válságba kerülését, ugyanúgy előre is mutatott, mint a pénzjáradék további fejlődési foka, a tőkés viszonyok keletkezése irányában. Elsősorban ebből a szemszögből kell vizsgálni a flamand mezőgazdaságot is, mely ebben az időben még a legfejlettebb a többi németalföldi tartományok viszonylatában, és ez még inkább aláhúzza annak a kérdésnek a jelentőségét, hogy sikerülhet-e itt a polgári társadalom útjában álló akadályokat forradalmi eszközökkel eltávolítani. Hogy a bérleti rendszerre való áttérés mennyire a parasztság saját érdekeiből fakadt, azt legjobban az mutatja, hogy a flamand nemesség a XVI. század első felében egyáltalán nem igazolja a mezőgazdaságból való teljes kiszakadás téves hiedelmét. A flamand nemesek, ha nem is kerültek a mezőgazdasági árutermelés homlokterébe, de földjükön maradtak, ahogy Jacobus Marchantius 1566-ban írja: „Nobilitas in Flandria numerosa existit . . . Studium pecuarium agrorumque cultum a professione non éliminât."196 Ez a paraszt számára fokozottabb ellenőrzést, a földesúri érdekek közvetlen érvényesülésének veszélyét jelenti, nem utolsósorban azt, hogy nehéz előnyös bérleti feltételekhez jutnia, a szerződés betartására irányuló törekvés pedig azonnali szankciókat vonhat maga után a földesúr részéről. A helyzetet súlyosbította, hogy a falvak apró birtokokból (censive, tenure) állottak, melyek mind más és más földesúr tulajdonát képezték, és a földesurak által alkotott testületi bíróság a cijnshof ítélt a parasztok ügyeiben. A falvak autonómiájáról egyáltalán nem lehetett beszélni, talán még olyan mértékben sem, mint a korabeli magyarországi falvakban. A soigneur ök échevin-jei és a bailli irányították a községek életét. Ez utóbbi a legelőkelőbb nemes volt rendszerint. Az adó beszedése ennek, a flandriai gróf tisztviselőinek, az egyházi birtokok échevin-jeinek és a falusi bíróknak (ammanok) közös tennivalóját alkotta.197 A flamand parasztok tehát igen közvetlen és hatékony módon voltak kiszolgáltatva egy szívós, idejétmúlt feudális erőszakszervezetnek, melynek alapszektorát a világi és egyházi földesurak, nemesek, felső szerkezetét a rendek és a fejedelmek hatóköre jelentette. Ha meggondoljuk, hogy a rendek között főként a posztóérdekei miatt a falvak -194 Gelder : i. m. 42. 1., 1657-ből. Bérleti szerződéseket közöl Paul Lindemans : Gesehiedenis van de landbouw in Belgïe. 1952. 196 A censive roturière fogalmára Dareste de la Ohavanne : Histoire des classes agricoles en France. Paris. 1854. 91—94. 1. R. Doucet : Les institutions de la France au XVI. siècle. II. Paris. 1948 . 470.1. A censitaire fogalmát egyoldalúan falusi burzsoáziának értelmezi V. Brants, az egyetlen, meglehetősen hézagos belga parasztságtörténeti vázlatban: Essai historique sur la condition des classes rurales en Belgique jusqu'à la fin du XVIII. siècle. Louvain—Paris. 1880. 72—73. 1. 196 Flandria descripta, Anvers. Idézi F. Brants : Essai historique 89. 1. Az abszentizmust túlzottan hangsúlyozza Csisztozvonov a Gentszkoje vossztanyie és a Szrednyie Veka IV. kötetében levő tanulmányában: Parasztmozgalmak a németalföldi forradalom idején. 1953. (Fordítás: Szovjet Középkori Egyetemes Történet II. 1955.) 197 A viszonyokra jó összefoglalást ad Csisztozvonov : Gentszkoje vossztanyie 52 — 58. 1. Vö. még Brants : Essai historique, 197—200. 1.
