Századok – 1961

Tanulmányok - Orosz István lásd Szabó István - Pach Zsigmond Pál: A XV–XVIII. századi agrárfejlődés egyes kérdései a stockholmi történészkongresszuson 225

A XV—XVIII. SZÁZADI AGRÁRFEJLŐDÉS A STOCKHOLMI TÖRTÉNÉSZKONGRESSZUSON 231 ziókat Abel nézeteivel kapcsolatban sem. táplálhatunk. Hadd hivatkozzunk itt csupán arra, hogy vitára bocsátott tanulmányának — hogy úgy mondjuk — földrajzi terminológiája eléggé sajátos (helyesebben: nyugat-német viszonylatban nem is olyan sajátos): NDK-beli kollégáiról pl. mint „mitteldeutsch" történészekről beszélt. . . Abel tévedésének eloszlatása kapcsán szükséges volt rámutatni arra, hogy a XVI. századközepe felé — ugyanazon időtájban, amelyre Abel idézett fejtegetései vonatkoztak — a nyugatra irányuló magyar külkereskedelemben (és itt főként éppen mai ülésünk elnöke, Ember Győző legújabb kutatásaira volt módom támaszkodni) a döntően a paraszti árutermelésre támaszkodó marhakivitel túlnyomó súlya mellett milyen teljességgel jelentéktelen szerepet játszott a gabonának, a majorsági üzem, a földesúri gazdaság főterményének kivitele. Ez egyben elvezetett a XVI. századi majorsági gazdaság számára kínálkozó piaci szektorok konkrétabb szemügyrevételéhez, a külső és a belső piac szerepének a legújabb marxista irodalomban gyakran felmerülő vitakérdéséhez. Ezt a kérdést a poznani Rusinski professzor vetette be a gazdaságtörténeti konferencia vitájába, a gyűjteményes kötetben megjelent Hauptprobleme der Fronwirtschaft im XVI. bis XVIII. Jahrhundert in Polen und in den Nachbarländern című színvonalas marxista tanulmányában. Polemikusán tárgyalva a témát, a külső piac vagy a belső piac vitakérdésében lényegében Szkázkin akadémikus álláspontjából indult ki. Szkázkin, mint ismeretes, Grekov akadémikus felfogásával vitázva, több ízben kifejtette, így a Voproszi Isztorii 1958. évfolyamában megjelent tanulmányában és most a kongresszus újkori szekcióján • felolvasott korreferátumában* — Szkázkin akadémikus ugyanis gyengélkedése miatt személyesen, sajnos, nem vett részt a stockholmi kongresszuson —, hogy az ún. második jobbágyság rendszere kialakulásának, a roboton alapuló földesúri árutermelő üzemek kifejlődésének Közép- és Kelet-Európa országaiban, általában nem a belső, hanem a külső piac, a mezőgazdaság exportlehetőségeinek megnövekedése képezte a fő piaci serkentőjét: a nagybani kivitel lehetősége, ennek kiaknázása volt általában a földesúri nagyüzem kibontakozásának, fölénybekerülésének emeltyűje. Ezzel a felfogással általánosságban, alapvetően egyet kell érteni, annyival is inkább, mivel a második jobbágyság rendszere kiépülésének, az árutermelő földesúri gazdálkodás Közép- ós Kelet-Európa országaiban való előnyomulásának okait, körülményeit csak széles perspektívából érthetjük meg, a probléma megközelítése másként, mint a külső piacokat, a nemzetközi piacviszonyok alakulását, a nemzetközi munkamegosztás kezdődő kifejlődését, a világpiac kezdeti kibontakozását figyelembe véve, nem lehetséges; továbbá, mivel a második jobbágyság rendszeréből szükségképpen következik a városi-polgári •fejlődés korlátozásának, tehát a belső mezőgazdasági' terményfelvevőpiac kiterjedése korlátozásának tendenciája. Rusinski azonban Szkázkinnak ezt a fontos és helyes koncepcióját tovább vitte, bizonyos fokig túlhajtotta, megfogalmazva „a majorsági gazdálkodás keletkezése (Entstehung) és a külső piac kialakulása közötti feltétlen oksági összefüggés" apodiktikus ízű tételét, és * A kongresszus újkori szekciója tárgykörünkbe vágó referátumának szövegét, korreferátumainak téziseit ld. XI

e Congrès International des Sciences Historiques: Stockholmul—28 Août 1960. Göteborg—Stockholm—-Uppsala, 1960. Rapports, IV. Historie moderne. 84—105; Résumés de communications. Í52—157, 172—-174. lapjain. — A rövidített vitajegyzőkönyv szintén megjelenik.