Századok – 1961

Tanulmányok - Orosz István lásd Szabó István - Pach Zsigmond Pál: A XV–XVIII. századi agrárfejlődés egyes kérdései a stockholmi történészkongresszuson 225

232 РАСЫ ZSIGMOND PÁL kiterjesztve annak kizárólagos érvényét lényegében valamennyi kelet-elbai országra. A hozzászólások rámutattak ennek a felfogásnak ilyen formulázásban túlélezett, eltúlzott voltára, — arra, hogy az Elbától keletre eső országokban a piacviszonyok alakulása az alapvető hasonlóság mellett számos eltérő változatot mutatott; ezért a földesúri árutermelés számára a külső piac mellett a belső piacon adódó lehetőségeket is feltétlenül figyelembe kell venni. Ezek a belső piaci lehetőségek a különböző országokban, az eltérő politikai viszonyoktól is befolyásolva, megint csak másként és másként jelentkeztek, különböző piaci szektorokban, különböző erővel, — s helyenként éppen nem lebecsülhető súllyal estek latba a földesúri nagyüzem fejlődése szempontjából is. Rá kellett mutatni arra, hogy az allodiális gazdálkodás kialakulását, ennek XVI. századi ,,Entstehung"-ját — erről beszélt Rusinski — sem Csehországban, sem Magyarországon nem lehet a gabonafcmYeZ megnövekedésének közvetlen számlájára írni. A túlélezett formulázás korrigálására annál is inkább szükség volt, mert Rusinski magyar vonatkozásban Maksay Ferenc kollegának „Gutswirtschaft und Bauernlegen in Ungarn im XVI. Jahrhundert" címmel a Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftgeschichte 1958. évfolyamában megjelent cikkére hivatkozott: ebből vélte — nézetem szerint indokolatlanul — kiolvashatni, mintha egyes magyar kutatóknak is az volna a véleményük, hogy a nyugatra irányuló gabonaexport volt a majorgazdaság XVI. századi fejlődésének fő piaci ösztönzője. Mint az előadottakból is kitűnik, a terménypiac nagyarányú bővülése, a kelet-elbai mezőgazdasági nagyüzem kialakulásának piaci feltétele még burzsoá gazdaságtörténészek fejtegetéseiben is megfelelő teret nyert (bár számos ponton helyesbítést kívánó formában). Nem így a robotoltató földesúri gazdaság — a Guts Wirtschaft, a folwark-rendszer, а барщинное хозяйство — kifejlődésének az illető országok gazdasági-társadalmi struktúrájából adódó belső feltételei, azok a szociális-politikai feltételek, azok az osztály viszonyok, amelyek mellett a terménypiac kitárulásának ösztönzése, a világpiac kezdődő kibontakozása éppen a földesúri robotoltató nagyüzem kialakulásának irányában — és nem valami másféle mezőgazdasági nagyüzem kialakulásának irányában — kellett, hogy hasson és hatott is Közép- és Kelet-Európa számos országában. Az idevágó mcgjcgy^cook — ha, e^yálutián — a poigan lejtegetésekben igen röviden, úgyszólván elbújtatva tűntek fel, éppen nem döntő kérdésként kezelve, hanem igen-igen felszínesen. Lütge a nemesség megerősödésére utalt, de csupán mint következményére a majorgazdaság kifejlődésének, — Abel a központi hatalom gyengeségére, mint következményére, ill. velejárójára a nemesi rendek megerősödésének. Egyébként csak deszkriptív formában szerepeltek pl. Lütgénél olyan megállapítások, hogy Délnyugat-Németország Grundherrjei az önkezelésű gazdaságban érdekteleneknek mutatkoztak, ellentétben — amint kifejezte magát — a „német Kelet" földesuraival, akik viszont Gutswirt-ekké váltak. Hogy miért? Mint említettem, itt legfeljebb a Neigung zur Landswirtschaft léte vagy hiánya volt a válasz. A nyugat-, ill. közép-keleteurópai agrárfejlődés szétválásának döntő problémája a történeti magyarázat igényével eszerint valójában nem is került felvetésre a gazdaságtörténeti konferencia polgári referátumaiban, bár a napirend éppen a mezőgazdasági nagyüzemek kialakulásának összehasonlító vizsgálatát tűzte feladatul. A kérdésfeltevés élességében, igényességében tehát a mai polgáriak kétségtelenül elmaradtak még saját korábbi generációiktól is,