Századok – 1961

Tanulmányok - Orosz István lásd Szabó István - Pach Zsigmond Pál: A XV–XVIII. századi agrárfejlődés egyes kérdései a stockholmi történészkongresszuson 225

A XV—XVIII. SZÁZADI AGRÁRFEJLŐDÉS A STOCKHOLMI TÖRTÉNÉSZKONGRESSZUSON 229 Knapp gondolta, hanem a nagyüzemi gazdálkodás fokozódó jövedelmezősége adta a döntő lökést a majorsági föld kiterjesztésére". A piac- és árviszonyok tárgyalásának egy részletkérdéséhez — persze igen fontos részletkérdéséhez — kapcsolódott a szovjet Lesznyikov professzor kritikai felszólalása. Lütge ugyanis azt állította, hogy a Balti-tenger déli partvidékén fekvő mezőgazdasági területek számára már a XIV. századtól kezdve előállottak a nyugatra irányuló terménykivitel, főként a németalföldi agrárexport kedvező piaci és jövedelmezőségi feltételei. Nagyjelentőségű kérdést érintett ezzel: a baltikumi Gutswirtschaft kialakulása datálásának és menetének problematikáját. Lesznyikov — aki, mint középkorosaink előtt ismeretes, a XIV—XV. századbeli balti-tengeri kereskedelem specialistája; ebből a tárgykörből jelentek meg tanulmányai a Szrednyie Vékában, Voproszi Isztoriiban — vitába szállt ezzel az állítással, és egy kereskedőház XIV. század végi iratanyagára támaszkodva, (amelynek áttanulmányozását a közelmúltban fejezte be) — egy nagy kereskedőházról van szó, amely a gdansk—hamburg—amsterdami vonalon bonyolított le jelentős üzleteket — kimutatta, hogy ekkor, a XIV. század végén, még vajmi csekély jelentősége volt a Balti-tenger déli partvidékéről nyugatra, Németalföldre irányuló gabonakivitelnek: ez csak később vált a baltikumi földesurak árutermelésének ösztönzőjévé. A mezőgazdasági termények piaci -viszonyai alakulásának döntő szerepét Lütgénél is világosabban fejtegette burzsoá részről Wilhelm Abel göttingai professzor, akinek „Mezőgazdasági nagyüzemek Németországban" címet viselő tanulmánya élőszóban ugyan nem került előadásra, de mint az említett gazdaságtörténeti gyűjteményes kötet egyik darabja, szintén a konferencia vitájának tárgyát képez,te. Ez a tanulmány kétségtelenül magasabb tudományos színvonalon íródott, mint Liitge referátuma: Abel a mai polgári agrártörténetírás élvonalába tartozik. Munkásságától itt csupán annyit, hogy közeinûltban látott napvilágot második kiadásban „Agrarpolitik" című szintézise, amelyben a német nemzetgazdaságtani-agrárpolitikái iskola — e nagy erudiciójú, de junker-szemlélettől áthatott irányzat — hagyományainak némileg korszerűsített változatát adja. Nagyobb érdekkel bír számunkra másik terjedelmes, kifejezetten gazdaságtörténeti jellegű munkája — már a magyar szakirodalomban is hivatkoztak rá —: ez „Die Wüstungen des ausgehenden Mittelalters" címen jelent meg, nemrég ugyancsak második kiadásban. Itt a szerző a XIV— XV. századi népesedési, ill. népességcsökkenési problémákból indul ki, azok gazdasági kihatásait elemzi. Mint tudjuk, ez a problematika az utóbbi évtized nyugati gazdaságtörténetírásában eléggé központi helyet foglal el, így az angoloknál is, nem utolsó sorban M. M. Postán cambridgei professzor műveiben, aki különben a stockholmi gazdaságtörténeti konferencia egyik főszervezője, polgári részről tulajdonképpeni irányítója volt. Postán tanulmányaiban magas tudományos színvonalon, bár — mint Koszminszkij akadémikus a Voproszi Isztorii 1955. évfolyamában publikált vitacikkében kimutatta — malthusiánus íztől nem mentesen, fejtegette a népesség alakulásának a XIV — XV. századbeli gazdasági fejlődésre gyakorolt hatását. Ennek a problematikának van bizonyos érdekessége a marxista történettudományban folyó egyik vita szempontjából is: számos vonatkozásban kapcsolódik a feudalizmus XIV—XV. századbeli „válságának" vitájához, amit néhány évvel ezelőtt a csehszlovák Frantisek Graus szellemes tanulmánya kavart fel. Érdekes egyébként, hogy Abel — Lütgével ellentétben — a marxista gazdaságtörténetírás egyes termékeit is ismerni látszott, a Német Demokratikus