Századok – 1961

Tanulmányok - Orosz István lásd Szabó István - Pach Zsigmond Pál: A XV–XVIII. századi agrárfejlődés egyes kérdései a stockholmi történészkongresszuson 225

228 РАСЫ ZSIGMOND PÁL térő lelki alkatában vélte meglelni: a germán nemesség ,,a-urbánus, sőt antiurbánus" mentalitásában. A földesúr „választása" — így fejezte ki magát —, hogy Grundherr lesz-e, ill. marad-e, vagy pedig Gutswirt-té válik, nagyrészben ilyen leki diszpozícióktól függ: azon múlik, megvan-e benne a „Neigung zur Landwirtschaft", vagy hiányzik belőle. Másfelől — és ez másik szemléleti hibájára vetett fényt — a tartományurak, a fejedelmek magatartását a nagyüzemek létésltését illetően úgy rajzolta meg, mint akikben egymással ellentétes motívumok küszködnek ebben a vonatkozásban, s hol az egyik, hol a másik kerül túlsúlyba. Egyrészt azon fáradoznak, hogy birtokaikon, uradalmaikon maguk is nagyüzemeket alakítsanak ki, és a magánföldesurakat is támogatják ilyenirányú törekvéseikben; másrészt pedig — itt a Hohenzollernek, Wettinek, Habsburgok példájára utalt — a felvilágosult és a korai liberális eszmék hatására „parasztvédelmi politikát" folytatnak; ez nem egyszer odavezeti őket, hogy majorsági üzemeiket „önként" feloszlatják és parasztgazdaságokra parcellázzák, —• amiben egyes magánföldesurak is követik példájukat. Ezeket a — hogy úgy mondjam — triviális burzsoá nézeteket a marxista hozzászólók természetesen nem hagyhatták cáfolatlanul, így elsősorban Arnost Klíma prágai professzor, régi barátunk, harcostársunk; az ő munkásságát nem szükséges ismertetni ebben a körben. Meggyőzően fejtegette, hogy a „germán földesúri mentalitás", már persze mint a priori motívum, teljesen hasznavehetetlen a tudományos vizsgálódásban: miként magyarázható pl. ezen az alapon az, hogy magán a germán települési területen belül is kétfelé hajlott az agrárfejlődés? (Mert odáig Lütge nem ment, mint egyes német gazdaságtörténészek, korábban pl. Fuchs, hogy szláv „faji hatásnak" tulajdonítsa a kelet-elbai fejlődésmenetet.) Másrészt persze hangsúlyozta Klíma, hogy a Landesherrek, fejedelmek magatartásának az ellentétes indítékok dacára is megvan a világosan felismerhető alapmotívuma, osztály jellege; kifejtette az abszolutizmus „parasztvédelmi politikájának" igazi hátterét, s csehországi példán bemutatta, hogy egyes dominikális üzemek „önkéntes" feloszlatása, felparcellázása voltaképpen parasztmozgalmak nyomására következett be, az osztályharc ereje kényszerítette ki. Mindezek ellenére sem állítható, mintha Lütge előadásának ez a része, a mezőgazdasági nagyüzemek kialakulása előfeltételeinek, motívumainak tárgyalása tudományosan teljességgel elvetendő lett volna; előadásának e részben is volt nem egy pozitív mozzanata. Különösen az, hogy bár a hangvétel tekintetében nagy súlyt kaptak a nem-gazdasági tényezők, a lelki-faji diszpozíciók, — amikor a tárgyszerűbb kifejtésre került sor, akkor már a gazdasági előfeltételek és ökonomiai motívumok tárgyalása nyert túlnyomó teret; akkor már nem „Neigung"-okról és más effélékről, hanem főleg a mezőgazdasági termények piacának kiszélesedéséről, a terményárak alakulásáról, a nagyüzemi Eigenwirtschaft jövedelmezőségi viszonyairól stb. esett viszonylag bőven szó, — mint a mezőgazdasági nagyüzemek létrejöttének serkentőiről. Sőt az előadó ezzel kapcsolatban egyenesen arra „vetemedett", hogy konkrét polémiát nyisson ama elmélettel szemben, amely Georg Friedrich Knapp óta, csaknem háromnegyed évszázada különböző változatokban fel-feltűnik: a „Beschäftigungslosigkeitstheorie"-val, a lovagi nemesség „foglalkoztatottságnélkülivé válásának" elméletével szemben, amely szerint a Ritter a katonai tevékenységből kiszorulva kényszerült Landwirt-té válni, — az Eigenwirtschaft felé való orientálódásának ez volt a fő oka. Lütge viszont annak a véleményének adott kifejezést, hogy „nem a lovagi nemesség munkanélkülivé válása, mint