Századok – 1961

Tanulmányok - Orosz István lásd Szabó István - Pach Zsigmond Pál: A XV–XVIII. századi agrárfejlődés egyes kérdései a stockholmi történészkongresszuson 225

226 РАСЫ ZSIGMOND PÁL mesebb munkát; emellett egyik szerkesztője a nagy hagyományokra visszatekintő Jahrbuch für Nationalökonomie und Statistik, továbbá az 1954 óta megjelenő Zeitschrift für Agrargeschichte und Agrarsoziologie című folyóiratoknak. Előadása — amelynek szövegét közvetlenül elhangzása előtt sokszorosítva is a konferencia résztvevőinek rendelkezésére bocsátották — „A mezőgazdasági nagyüzemek összehasonlító vizsgálata a középkor vége óta" címet viselte, és a polgári történetírás tradicionális periodizációját követve, а XV. századtól a XVIIL századig terjedő időkörben mozgott. Az előadás világos tagolása és gondos felépítése lehetőséget nyújtott a témakörrel kapcsolatos legfontosabb kérdések nagyrészének felvetésére. Áll ez Lütge professzor referátumának már bevezetésére, ill. első részére is, amelyben a mezőgazdasági nagyüzem fogalmával, a fogalom meghatározásával foglalkozott. Legtalálóbb megjegyzése itt abban állott, hogy szemére vetette a gazdaságtörténeti irodalomnak — már tudniillik a burzsoá gazdaságtörténetírásnak, mert a marxista gazdaságtörténeti irodalmat szemlátomást nem ismerte —, hogy gyakran nem tesz éles megkülönböztetést a mezőgazdasági nagyüzem és a nagyföldtulajdon, a Großbetrieb és a Großgrundeigentum között, holott enélkiil az egész problematika aligha fogható meg. A helyzet valóban úgy fest, hogy még azoknak a tanulmányoknak egynémélyikét is, amelyek éppen a konferencia alkalmából kiadott gazdaságtörténeti gyűjteményes kötetben* láttak napvilágot (ennek a kötetnek az anyaga Lütge referátuma mellett ugyancsak a konferencia vitájának tárgyát képezte), — mondom, még e tanulmányok egynémelyikét is jogosan lehetett efféle szemrehányással illetni. A polgári gazdaságtörténetírásban még ma sem ritka az a fel- • fogás, amely mindenféle nagy földtulajdont egyben mezőgazdasági nagyüzemnek tart, tekintet nélkül arra, hogy a tulajdonos egyben gazdálkodó-e, ill. tulajdonát nagybérleti formában gyümölcsözteti, vagy pedig a nagyföldtulajdon • ellenére, a nagy tulajdonon belül kisüzemi gazdálkodás folyik-e, jobbágytelki, ill. kisbérleti formában. Nem szorul bővebb kifejtésre, hogy az adott időszakban, a XV—XVIII. században, a mezőgazdasági nagyüzem kialakulásához vezető fejlődési tendenciákat valóban lehetetlen megragadni a fentiek világos megkülönböztetése nélkül. — Helyesen mutatott rá Lütge előadásának e részében arra is, hogy téves lenne a mezőgazdasági nagyüzem fogalmánál csupán a területnagyságból kiindulni, mert kisterületű gazdaság is lehet mezőgazdasági nagyüzem; másrészt, hogy általában nem lehet nagyüzemről beszélni ott, ahol a gazdaság csupán családi munkaerőt vesz igénybe. A mezőgazdasági nagyüzem fogalmi meghatározásában persze tovább is lehetett volna menni, kivált a marxista metodológia alapján; kritikánkban azonban nem erre vetettük a súlyt, hanem Lütge fejtegetéseinek egy olyan közvetlenül következő, mozzanatára, amely egész szemléletének alapvető fogyatékosságára vetett világot. Folytatólag ugyanis azt mondotta, hogy ahol a gazdaság csupán családi munkaerőt vesz igénybe, ahol tehát nem lehet nagyüzemről beszélni, olyan esetben parasztgazdasággal, bäuerliche Wirtschafttal van dolgunk. Már ez a formulázás is azt a benyomást kelthette, mintha * First International Conference of Economic History: Stockholm 1960. Ed. F. Braudel, M. M. Postán, E.Söderlund. Paris—The Hague. 1960.—A tárgykörünkbe vágó, javarészt a szövegben is említett tanulmányokat, közleményeket Id. e mű 311—432, 445—455, 495—510, 525—530, 569—576, 585—590. lapjain. — Az alapreferátumokat és a vita rövidített jegyzőkönyvét a konferencia rendezőbizottsága ugyancsak publikálni szándékozik.