Századok – 1961

Történeti irodalom - Plaschka; Richard Georg: Von Palacký bis Pekař (Ism. Kovács Endre) 200

182 TÖRTÉNETI IRODALOM 201 POGÁNY PÉTER: FOLKLÓR ÉS IRODALOM KÖLCSÖNHATÁSA A RÉGI VÁCI NYOMDA MŰKÖDÉSE NYOMÁN (1770—1823). I. VÁSÁRI PONYVAIRATOK (A nyomda történetével és kutatási módszertanulmánnyal) (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1959. 198 I. - 6 képtábla [Irodalomtörténeti Füzetek, 24. sz.]) „Szájhagyomány ós literatúra, népköltészet és müköltészet találkozópontjáról szól e könyv. E találkozások színhelye azonban nemcsak egy város, melyre címe vall, hanem a 150—200 év előtti magyar nép ismeretvilága, érzelem világa, amely a művekkel élt cs éltetett, s amik által részben együtt ól velünk, a mával: ma is. Ilyen értelemben tanúja könyvünk nemcsak társadalmi rétegek, hanem jelen ós múlt (vagy: régmúlt és közelmúlt) találkozásának is. A közösségi-szellemi átvétel, alakítás, továbbadás nagy és emberi tényeire akartunk rávilágítani egy feledésbe merült híres hazai nyomda tükréből." Ezekkel a sorokkal kezdi Pogány Péter a magyar irodalomtörténeti és művelődéstörténeti kutatásokban is úttörő jellegű munkáját. A XVIII—XIX. századi népies ponyvairodalom a néphez íródott, egy olyan időszakban, amikor irodalmi életünk még csak alakulóban volt, s miközben nem egyszer a legmagasabb fokú irodalmat közvetítette lefelé, bőven merített a népköltészetből, a népi szájhagyományból. Éppen ez adja művelődéstörténeti jelentőségét: a ponyvákon át megközelíthetjük a 150—200 évvel ezelőtti kor átlag magyar parasztjának, kisiparosának érdeklődését, műveltségi világát, s következtetéseket vonhatunk le a népköltészet hatásáról az irodalomra. A hazai ponyvakiadványokkal mindeddig senki sem foglalkozott, sőt egybegyűjtésük, könyvészeti feltárásuk is csak most van folyamatban. Mivel ezek a füzetes kiadványok többnyire engedély nélkül, a cenzúra megkerülésével jelentek meg — a hivatalos szervek üldözték ezeket a világi jellegű, felfogásuk szerint erkölcsi szempontból bomlasztó hatású műveket — nyomdai jelzést vagy évszámot az esetek zömében hiába keresünk rajtuk, meghatározásuk, időrendi vagy nyomdák szerinti csoportosításuk egyaránt roppant nehézségekbe ütközik. Ezt a munkát végezte el Pogány előttünk fekvő munkájában, a váci nyomda 1770—1823 közötti ponyvatermékeit illetően. Munkája elején eleven korrajzot ad Vácról, jellemezve a püspöki város XVIII. század végi helyzetét és lakosainak életét. Megismerjük a püspöki jószágkormányzó zsarnoki uralma alatt sínylődő zsellérek nyomorúságát, a különféle adóterhek alatt egyre szegényedő parasztok és kisparasztok eredménytelen osztályharcos próbálkozásait, a lefojtott kulturális életet és a nép szórakozásait. A helyi viszonyok alapos rajzába ágyazza azután a két egymást követő nyomdász, Ambró Ferenc és Máramarossv Gottlieb Antal tevékenységének ismertetését és jellemzését. Nagy utánjárással, kiterjedt levéltári kutatásokkal szedi össze az eddig csak nevéről ismert két nyomdász életére, váci működésére vonal kozó adatokat, ami annál nehezebb feladat volt, minthogy mindketten úgy vándoroltak be Vácra. Miközben pedig elmondja küzdelmes életüket, a hatóságokkal való hercehurcáikat, megismerjük egy, a magyarországi viszonyok közt jelentősnek mondható nyomda technikai berendezését, termelési eljárását, kiadványai szintjét és a tulajdonos anyagi helyzetét. Külön fejezetben foglalkozik Pogány a ponyvakiadványokkal. Ismerteti a velük kapcsolatos állami rendelkezéseket, keresi általánosságban szerzőiket, majd terjesztésükről beszél, rámutatva az országos vásárok jelentőségére. Miután ismertette a váci ponyvakiadványok felkutatásával és meghatározásával kapcsolatos elvi és gyakorlati problémákat, és ismertette — ha szabad így szólnunk — forráskritikai módszerét, közli az 1770—1823 közt a váci nyomdából kikerült ponyvanyomtatványok katalógusát; a variánsok nélkül 54 verses vagy prózai művet sorol fel (a variánsokat a megfelelő szám alatt A — В stb. jelzéssel ismerteti, ezeket is számítva a nyomtatványok száma 200 körül van). Külön csoportosítja azokét, amelyeknél bizonyítható a váci kiadás ós azokat, amelyeknél csak valószínűsíthető. A verses részeket a kezdősorok abc rendjében külön szövegtárban le is közli, s gondosan felsorolja minden esetben a kéziratos vagy nyomtatott variánsokat, lehetővé téve ezzel dalszövegeink életrajzának kutatását.A verses kiadványok tartalmi, időrendi és strófa kópletmutatója egészíti ki a fentieket, végül a tárgyalt ponyvakiadások cím szerinti betűrendes mutatója. Pogány mintaszerűen pontos munkáját nemcsak a nyomdatörténészek és irodalmárok fogják kézikönyvként használni, nélkülözhetetlen sedégeszköze lesz a XVIII— XIX. századi magyar művelődéstörténet minden kutatójának. Kíváncsian várjuk a munka