Századok – 1961

Történeti irodalom - Novotny; Alexander: Quellen und Studien zur Geschichte des Berliner Kongresses 1878 (Ism. Gonda Imre) 199

182 TÖRTÉNETI IRODALOM 199 ALEXANDER NOVOTNY : QUELLEN UND STUDIEN ZUR GESCHICHTE DES BERLINER KONGRESSES 1878. I. BAND ÖSTERREICH, DIE TÜRKEI UND DAS BALKANPROBIEM IM JAHBE DES BERLINER KONGRESSES (Graz—Köln, Verlag H. Böhlaus Nachf. 1957) 4 FORRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK AZ 1878-AS BERLINI KONGRSSZUSHOZ. I. KÖTET. AUSZTRIA, TÖRÖKORSZÁG ÉS A BALKÁN-PROBLÉMA A BERLINI KONGRESSZUS ÉVÉBEN A. Novotny műve, az 1878-i Berlini Kongresszus forrásainak publikálása, az osztrák történettudomány jelentős új alkotása, amely az újkori egyetemes történeti kutatás egyik nélkülözhetetlen darabja lesz. A mű jelentőségét — forrásismertetésről lévén szó — nem a G8 oldalas, rövid történeti ábrázolás adja meg, hanem a Berlini Kongrsszus történeti forrásainak összegyűjtése és feltárása. A bécsi állami levéltár anyaga erre igen nagy lehetőséget ad. Ezen anyag feltárása a XIX. század egyetemes történeti eseményei vizsgálatának elengedhetetlen előfeltétele. A történeti bevezetés megállapításait ugyan nem mindenben fogadjuk el, mégis meg kell mondanunk, hogy általában meglehetősen széles áttekintéssel, időbelileg és téibelileg mélyrehatóan igyekszik a Berlini Kongresszus előzményeit és eredményeit előadni. Nem érthetünk egyet azzal a felfogással, hogy a kongresszus eredményeként létrejött 1878-as okkupáció „ténylegesen nem előretörés, Iranern hosszú idő óta halasztott kötelezettség beváltása" (18. 1.). Valamely hódító törekvés megvalósítása támadó jellegéből mitsem veszít azáltal, hogy csak évtizedes várakozás után válik keresztülvihetővé. Ugyanekkor igen komoly törekvésnek tekinthető az, hogy mind a kongresszust, mind az okkupációt äz európai nagyhatalmi, valamint a balkáni események előzményeibe beágyazva elemzi, nem pedig elszigetelten és statikusan. A nagyhatalmak és a balkáni kis népek ellentéteit ismertető fejezetek jelentős hozzájárulást alkotnak a Berlini Kongrsszus eseményeinek megértéséhez. A mű forrásfeltáró érdemi része az anyag természetének megfelelően három fejezetre tagolódik. Az első rész a Berlini Kongresszus aktáit, jegyzőkönyveit tartalmazza, a második az osztrák-magyar külügyminisztérium utasításait, pontosabban Andrássy külügyminiszternek Gróf Zichy Ferenc konstantinápolyi nagykövethez, ill. В. Herbert Gábor nagykövetségi tanácsoshoz intézett utasításait foglalja magában. A harmadik fejezet az utóbbiaknak Andrássvhoz küldött jelentéseit tartalmazza, az előbbi fejezethez hasonlóan 1878. január 1-től december 31-ig. Az anyag közlése az iratok keletkezésének naptári sorrendjében történik, az akták jelzeteinek feltüntetésével. Az iratok tartalmát rövid annotációban közli a szerző. A közölt anyag 1774 jegyzetszámot alkot, a számok mindegyike egy-egy iratot, s a hozzátartozó esetleges mellékleteket tartalmazza. Hogy ez a forma a forrásközlés legcélszerűbb módja-e, vagy sem, arról ezúttal nem kívánunk vitatkozni, csak felvet jük, hogy a belső témákra bontott finomabb osztályozás talán a naptári sorrendnél pontosabb képet adott volna az anyagról, igaz viszont, líogy még bonyolultabb osztályozási rendszert követelt volna meg. Kétségtelen, hogy a jelen módszer is ad bizonyos áttekintést, s a kötet a kutatók számára így is felbecsülhetetlen segítséget nyújt. G ОХИ A IMRE