Századok – 1961

Történeti irodalom - Benedikt; Heinrich: Die wirtschaftliche Entwicklung in der Franz-Joseph-Zeit (Ism. Berend T. Iván) 197

182 TÖRTÉNETI IRODALOM 197 HEINRICH BENEDIKT : DIE WIRTSCHAFTLICHE ENTWICKLUNG IN DER FRANZ -JOSEFH-ZEIT (Wien—München, Verlag Herold. 1958. 200 1.) GAZDASÁGI FEJLŐDÉS A FERENC JÓZSEFI IDŐSZAKBAN Nagy érdeklődéssel veszi kézbe a magyar olvasó H. Benedikt professzornak, a Wiener Historische Studien című sorozat 4. köteteként kiadott könyvét, hiszen érdekes lehet, hogyan vélekedik a mai osztrák történetírás e bennünket is oly közvetlenül érintő korszakról, problémáról. Már elöljáróban le kell szögezni, hogy a sokatmondó cím után a munka minden tekintetben csalódást okoz. A gazdasági fejlődés átfogó tárgyalását várnánk— a cím alapján —, és ehelyett csak a gazdasági élet egyes területeiről nyerhetünk ismereteket. Ez önmagában még nem is jelentene hibát, azonban a felépítés esetlegessége és a tartalom szegényessége már erősen bírálható. A több mint hat évtizedes időszak kérdéseit a szerző lényegében minden belső periodizáció nélkül tárgyalja, nem tesz különbséget az egyes periódusok gazdasági tartalmát illetően, és ezen nem változtat az sem, hogy egy fejezetben foglalkozik a kartellekkel is. A fejezetek sorrendjét sem valamiféle szerkezeti koncepció, hanem részben a kronológia, részben a véletlen határozza meg. (A vasipart tárgyaló három oldal után a Magyarország c. két oldalas, majd az Alapítási időszak c. két oldalas „fejezet" következik.) Áz egyes fejezetek- — ha lehet így nevezni az inkább alcím jellegű, általában 2 — 4 oldalas részeket — rendkívül szétaprózottá teszik a munkát, mely 49 „fejezetből" áll. Egyben bizonyos mértékig ez már azt is jelzi, hogy a gazdasági fejlődés egyes problémái nem kellő részletességgel, alapossággal nyernek kifejtést. Rendkívül elnagyolt, sőt mondhatni hiányzik a mezőgazdasági fejlődés ábrázolása, holott a szerző is leszögezi, hogy a Monarchia mezőgazdasági jellegű állam volt. A nem egészen kétoldalas (!) Mezőgazdaság c. fejezet és az egyéb fejezetek idevonatkozó utalásai jórészt általánosságban mozognak. Sajnos nem sokkal kevésbé mostoha az iparfejlődés ügye sem. A cukoriparral ugyan két fejezet is foglalkozik, s szó van a malom-és vasiparról is, olvashatunk a gyáralapításokról és alapítókról, mindez nagyon szegényes azonban, hiszen a jelzett iparágak tárgyalása esetleges, rendkívül hiányos, az ipari fejlődés gazdaság-statisztikai ábrázolására ós elemzésére kísérlet sem történik, számos fontos i parág, s az ipar legszélesebb területei szinte szóba sem kerülnek. A mezőgazdaság és ipar fejlődésének tárgyalása a gazdasági fejlődés vizsgálatát címében megjelölő munka terjedelmének még egyötödét sem teszi к . 1 Benedikt professzor fejtegetéseinek súlypontját elsősorban a vasútépítési üzletekre, az ezek mögött álló érdekcsoportok bemutatására, a vasutak magánkézbe adására, majd később államosítására helyezi. Ezzel gyakorlatilag egyenrangú helyet szán az egyéb alapítási tevékenység — bankok — érdekeltségeinek bemutatására, és a gazdaságpolitikai mozzanatok, elsősorban vám-problémák fejtegetésére. Az ezen problémákat tárgyaló — ugyancsak szétaprózott és egységes koncepció hiányára utaló — fejezetek a munka legértékesebb részei, s nemcsak az osztrák gazdaságot ismerhetjük meg jobban, hanem bizonyos területeken kiszélosülhet látókörünk a korabeli magyar gazdasági fejlődés megítélése vonatkozásában is. Érdemes ezzel kapcsolatban felhívni a figyelmet néhány problémára. Az ausztriai alapítások és alapítók részletes bemutatásakor a szerző kimutatja, hogy a tőkések legnagyobb része külföldről: Angliából. Német- es Franciaországból telepedett át és kezdett vállalkozásba Ausztriában. A nagy vasúti és bankvállalkozásoknál is legnagyobb részt külföldi tőkével, az európai pénzpiac vezető csoportjaival találkozunk. Ezek alapján vonja le a szerző a következtetést, hogy Ausztria a Nyugat által gyarmatosított terület volt. Érdekesek a munka azon fejezetei is, melyek a Rotschild-csoport pénzügyi hegemóniájának megtörésére irányuló Kísérletekről, a Pereira testvérek és Bontoux alapítási tevékenységéről számolnak be. A magyar gazdaságtörténet művelői számára nem haszontalan a vámkérdés szétágazó problémáinak osztrák szemszögből történő vizsgálatát olvasni, mellyel lia közel sem lehet egyetérteni, mégis alkalmas szemléleti körünk kiszélesítésére, s fényt vet a magyar nagybirtokos osztály jelentős politikai vezető szerepére a Monarchián belül. Ugyancsak érdekes a fejlett ausztriai és elmaradott magyarországi szociális törvényhozás különbségének olyan magyarázata, hogy ez szerepet játszott a magyar ipar versenyképességének fokozásában. Távol áll tőlünk, hogy a szerzőtől marxista történetszemléletet kérjünk számon, azonban így is vitába kell szállnunk elavult történeti felfogásával. Ha a munka nélkülözi is a gazdasági fejlődés koncepciózus értékelését, ha elméletileg rendkívül szegényes is, a