Századok – 1961

Történeti irodalom - Die Matrikel der Universität Wien (Ism. Benda Kálmán) 194

182 TÖRTÉNETI IRODALOM 196 akik Európa szíite minden részéről gyűltek ide. Betűhíven kö/lik tehát az anyakönyvet, minden kiegészítés vagy megjegyzés nélkül, utána pedig a személy- és helyneveket külön, a legapróbb részletekre is kiterjedő mutatóba foglalják. Az eddig megjelent kötetek az 1579-es szemeszter végéig közlik az anyakönyveket, s megjelent az I., 1450-ig terjedő rész indexe is. (Az I. kötet 712 lapjából 282 lap esik az anyakönyvre, a többi a mutatóra. ) A közlés maga mintaszerű és a legnagyobb elismeréssel kell szólnunk a mutató eddig megjelent részéről is. Aki csak egyszer is látott ilyen XIV—XV. századi anyakönyvet, fogalmat alkothat a személy- és helynév azonosítások roppant nehéz voltáról, hiszen legtöbb esetben idegenek által, hallás után lejegyzett, ma már sok esetben meg sem lévő helyneveket kell meghatározni és azonosítani. A kötet szerkesztője, Franz Gall és munkatársai sikerrel birkóztak meg ezzel a nehéz feladattal. Jellemzésül vessük össze a kiadvány megállapításait egy helyen Schrauf már említett publikációinak eredményeivel. 1377. június 24-ón Johannis de Randek rektorsága idején 139 személyt immatrikuláltak az egyetemen. (Matrikel, 1. 4—6. 1.) Schrauf könyve ebből 19-et emel ki magyarországiként (Magyarországi tanulók . . .1892. 2 — 3. 1.). A könyv végén adott megjegyzésekben (150—151.1.) ugyan már hármat maga is törlendőnek javasol, kettőt pedig megkérdőjelez (Jacobus de Ottental és Johannis de Orba), de még így is 14 diákot biztosan magyarországinak mond. Ezzel szemben Gall csak 8 tanulót tart kétségtelenül magyarországinak, másik háromnál pedig nyitva hagyja a kérdést. Az alábbiakban közöljük a Schrauftól eltérő névazonosításokat, zárójelbe téve Gall megállapítását: Johannes de Aw (Au: Bajorország); Stephanus de Sancto Floriano (Sankt-Florian: Ausztria); Gernblinus in Pubcuria (Schraub: Puebendorf, Vas m. — Gall: Subcuria: Tirol). Con lad us de Petusia nevét Schrauf a Zemplén és Baranya megyében is található Petőc-cel azonosítja, Gall ezt nem látja bizonyítottnak. Nem látja bizonyítottnak Stephanus Schilchwacz nevének „Szilvás" olvasását sem. Ugyanígy nyitva hagyja a kérdést Johannes in Pomerio, vagy Stephanus de Sancto Benedicto esetében, hiszen ehhez hasonló helynevek szinte mindenütt találhatók. Gondos körültekintés, alapos mérlegelés jellemzi Gall állásfoglalásait, s ez megnyugtató a kötet használóira nézve. Persze egy ilyen óriási munka soha nem lehet egészen hibátlan, elnézésből is be-becsúszik egy-két elírás, tévedés. Az alábbiakban megemlítünk néhányat, nem akadékoskodásból, hanem hogy segítséget nyújtsunk a következő kötetek mutatóinak elkészüléséhez. (A zárójelben közölt számok az I. к megf. lapjára utalnak.) Fráter Michael de Küssek pálos szerzetes (282, 391) nevében a Vas megyei Kőszegre (Kűszeg) ismerhetünk. — Paulus de Leczko (282, 531) valószínűleg a Nógrád megyei Leszkóra való volt. — Petrus de Lebet (282, 531) föltehetően Libetbányáról (Libeten) jött. A szokatlanul nagy beiratási díjat (1 frt-ot) fizető, tehát előkelő Dominus Ladislaus de Tzak (146) a nagyhatalmú Csák nemzetséghez vagy család nevén a Csákyakhoz tartozott, és a neve nem utalhat bizonyos (általunk nem is ismert) Temes megyei „Tsak" nevű községre (387). — Lucas de Motzola (261) szerintünk nem a Bereg megyei Macsoláról (544), inkább a Pozsony megyei Mocsoláról származott. — A ,,de Szala" elég gyakori vezetéknév nem az Abaúj megyei, teljesen jelentéktelen Szala falura utal (670), hanem a dél-dunántúli tájegységre, majd megyére (Zala). — Ugyanígy a ,,de Temesköz" megjelölés is (397) egy tájra, a Tisza, Maros és Temes által bezárt háromszögre vonatkozik. — A „de Lypa, Lippa" stb. neveket nemcsak a csehországi Lypan vagy Leipa helyekre (532), hanem még inkább a magyarországi Lippára is vonatkoztathatjuk. Egyes esetekben a keresztnév is segíthet bennünket: Wenceslaus de Lypa (199) nyilván csehországi, míg Petrus de Lippa (133) magyarországi volt. — Szepes (671) nem Hajdú megyei falú (Î), hanem a Szepesség (Zips) nevére utal, ugyanígy a „de Czyps alias Sepos" (50) név is. — A „de Zana" nem a Vas megyei Szanat-tal (670), hanem a Duna-Tisza közi elpusztult településsel, Zaná-val azonosítható. — Ascholindva (297, 537) németül nem Oberlimbach, hanem Unterlimbach, — Komját (376) német neve helyesen Kometen. — Szond (Zond) nem Abaujban, hanem Bács megyében volt (672). Beregszász (314) és Ungvár (674) nem Csehszlovákiához, hanem a Szovjetunióhoz tartoznak. — Végül néhány, már inkább csak sajtóhiba számba menő tévedés: Buczkó (348) helyesen: Buczló; Csókfalva (387) helyesen: Csókafalva; Genner (461) helyesen Gemer (Gömör); Gyülevíz (482, 521) helyesen: Gyűlvész; Hasagy (489) helyesen Hasság (Haschhagen, Erdély, Meggvesszék); Jaurino (514) helyesen: Jaurinum; Szeremile (671) helyesen: Szeremle, Még megemlítjük, hogy néhány név kimaradt a mutatóból. így Dominus Tilmanus de Septemcastris plebanus in villa Humperti (6) és Nicolaus Gyurus (44). Dominus Johannes plebanus in Villa Petri in Septemcastris (6) pedig csak Johannes alatt van felvéve BENDA KÁLMÁN