Századok – 1961
Történeti irodalom - Die Matrikel der Universität Wien (Ism. Benda Kálmán) 194
182 TÖRTÉNETI IRODALOM 195 dokon át változatlan szervezeti keretek, a diákokat többé-kevésbé autonóm közösségbe foglaló akadémiai „nációk". Ettől kezdve az immatrikulálás nációk szerint, külön csoportokban történt. Általában beírták a nevet, a születési vagy származási helyet és az anyakönyvezés taksáját, amiből a hallgató vagyoni ós társadalmi helyzetére lehet következtetni. Kivételes esetekben a foglalkozást is bejegyezték. A bécsi egyetemen négy „nációba" csoportosult az ifjúság. Az 1. (Australes) az Ausztriából és a környező, Alpokon túli területről és Itáliából jövőket fogta össze. Á 2. (Rhenenses) a nyugat-európai vidékek, Bajorország, Elzász, Hessen, Svábország, továbbá Francia-, Spanyolország, Hollandia, Brabant, Flandria, általában a Rajnával nyugatról érintkező területek diákjait egyesítette. A 3. (Hungari ) Magyar-, Cseh-, Lengyelország, általában a szláv államok és Görögország fiait tömörítette. A 4. -ben (Saxones) Szászország, Westfália, Friesen, Thüringia, M issen, Brandenburg, Poroszország, Lettország, Pomeránia, valamint a „tengeren túliak": Anglia,Ir-és Skótország, Svédország, Norvégia, Dánia diákjai voltak. (A beírások persze nem mindig alkalmazták egészen következetesen a nációk szerinti elkülönítést.) Legszámosabb a 2. „náció" volt, az egyetemi ifjúság mintegy felét ez adta. Az 1. és a 3. „náció" egyenként 20—22%-át jelentette a diákságnak, mig a 4., a Saxones csak 6—8 százalékot tett ki. Ahogy a kiadvány előszavából megtudjuk, az anyakönyvek publikálását már a múlt században tervbevették, sőt a mostani I. kötet matricula-anyagát 1917-ben ki is nyomták, de a munka elakadt. Részközlések persze jelentek meg, így, ami bennünket közelebbről érdekel, magyar viszonylatban is. Fraknói Vilmos (Magyarországi tanárok és tanulók a bécsi egyetemen a XIV—XV. században. Bpest. 1874) munkája mellett mindenekelőtt Schrauf Károly publikációját kell említenünk, mely két kötetben az 1630-ig Bécsben tanult magyarországi tanulók névsorát adta közre. (Magyarországi tanulók a bécsi egyetemen. Bpest. 1892. Kezdettől 1450-ig és A bécsi egyetem magyar nemzetének anyakönyve 1453-tól 1630-ig. Bpest. 1902.) Schrauf — a maga idején a bécsi egyetem lovóltárosa — az általános anyakönyvből, majd 1453-tól a „magyar náció" matrikulájából válogatta ki a magyarországi tanulókat, nem egyszer csak hangzás után, s a helynevek konkrét meghatározását nem egy esetben mellőzte. Az a módszere sem helyeselhető, hogy kétes esetekben, ha ugyanaz a helynév nyilvánvalóan több országra is vonatkoztatható, Magyarország mellett döntött. Magyar történeti szempontból is nagy jelentőségű tehát, hogy az Institut für Osterreichische Geschichtsforschung most kiadja (egyelőre ugyan csak 1631/32-ig négy kötetben) a bécsi egyetem központi anyakönyvének teljes szövegét. Nemcsak Schrauf több tévedését tudjuk így helyreigazítani, hanem magunk előtt látjuk az egész diákságot, s a magyarországi hallgatók részvételét a diákság együtteséhez viszonyíthatjuk. Az anyakönyvek publikálásában a különböző egyetemek nem jártak el egységesen. Hogy csak a legutóbbi évek ilyen jellegű kiadványait említsük: a hallei Luther Márton-egyetem alapításának 450 éves évfordulójára kiadott kötet, mely az egyetem wittenbergi korszakának 1660—1710 közötti anyakönyvi bejegyzéseit adja közre (Álbum Academiae Vitenbergensis. Jüngere Reihe Teil 2. 1660—1710. Bearbeitet von Fritz Juntke. Halle. 1952) úgy, hogy az évre nem tekintve egy ábc sorrendben közli a neveket. Ez a megoldás feleslegessé teszi- a személynév-mutatót, de ugyanakkor hátránya, hogy nem tekinthetjük át az egyidőben együtt tanulókat. A bázeli egyetem nagy kiadványa, melynek eddig 2 kötete jelent meg (Die Matrikel der Universität Basel. Herausgegeben von Hans Georg Wackernagel. I. 1460—1529. Basel 1950. II. 1532/33 — 1600/01. Basel. 1956) a bejegyzés sorrendjében közli a neveket, de mindegyik név után a teljes irodalom bevonásával rövid életrajzi vázlatot is ad. Á Kálvin által alapított genfi egyetem a 400 éves évforduló alkalmából indította meg az akadémiai korszak anyakönyveinek kiadását. Az első kötet (Le livre du recteur de TAcademie de Genève. 1559 — 1878. Publié sous la direction de S. Stelling-Michaud. I. Genève, 1959) betűhív közlésben hozza az anyakönyveket, s а П. és Ш. kötet tartalmazza majd a mutatókat, s egyúttal a diákok életrajzát és irodalmi működésének ismertetését. Ä perugiai egyetem „német náció"jának (ebbe tartoztak a magyarok is) anyakönyvét kiadó Római Német Történeti Intézet közli a bejegyzéseket, majd a személy- és helyneveket külön mutatókba foglalja. (Die Matrikel der Deutschen Nation in Perugia. 1579—1727. Herausgegeben von Fritz Weyle. Tübingen, 1956.) A kisebb közlések megelégedtek a névsorok lenyomtatásával, mutatók nélkül. (Pl. Karl-Heinz Jügelt: Ungarische Studenten an der Universität Jena in den Jahren 1882 — 1918. In: Wissenschaftliche Zeitschrift der Fr. Schiller-Universität. Jena/Thüringen. 1957/58. 279—292. 1.) A bécsi egyetem esetében szinte megoldhatatlan feladatot jelentett volna az anyakönyvi bejegyzéseken túlmenve a diákok életrajzi adatainak egybeállítása. Hiszen évi 250 — 300 hallgatóról van szó (csak 1450-ig 19 817 immatrikulált diákot tartanak számon).
