Századok – 1961

Történeti irodalom - Die Matrikel der Universität Wien (Ism. Benda Kálmán) 194

182 TÖRTÉNETI IRODALOM 194 akár munkásmozgalmi vonatkozásban), az egyes akciók széttöredeznek, nem látszik,, hogy az LP hogy reagál az országos eseményekre. (Példaként említhetjük, hogy a nőmunkásmozgalmat a szerző egy féloldalas bekezdésben zárja le, nem is beszélve arról, hogy a suffragettek és a munkásmozgalom kapcsolatai homályban maradnak. Mostohán ..bánt el" Täte az ír „problémával" is, korántsem juttatva érvényre, hogy ez a korabeli Anglia belpolitikai életének egyik legfájóbb sebe, amely körül pattanásig éleződtek az osztály-és pártellentétek. Úgyszólván csak a harmadik pont kifejtését találjuk megoldottnak.) Amilyen szertefolyónak éreztük a VIII. fejezetet, annyira egységes, valóban a főbb eseményeket nyomon követő, egész képet nyújtó a IX., amely az első világháború időszakával foglalkozik. G. Täte rögzíti a leglényegesebb általános vonásokat (így a Munkáspárt magatartását a háborúval kapcsolatban, majd rátér tulajdonképpeni mondanivalójára, a munkástömegek háborúellenes mozgalmának ismertetésére, ahol központi helyre kerül a Clyde-vidéki munkások küzdelme, osztályalapon való szembefordulása a kormánnyal (és a Labour Party vezetőségével). G. Tate igen helyesen megkülönbözteti a munkás-szindikalista háborúellenes áramlattól a Független Munkáspárt pacifista támogatóit, az Angol Szocialista Párt forradalmi szocialistáit ós a Unionof Democratic Control „becsületes liberálisait" (266. 1.). A propaganda-sajtótevékenység mellett tömegerőt azonban elsősorban az első csoport képviselt. A szerző leírja azt a belső harcot, amelynek eredményeként még a háború idején az Angol Szocialista Pártban az internacionalistáknak sikerült leváltaniok a Hyndman vezette nacionalista vezetőséget. A fejezet negyedik pontjaként megvilágítja az októberi forradalomnak az angol munkásosztály háborúellenes forradalmi hangulatára gyakorolt hatását. Az utolsó, zárófejezet a háború utáni forradalmi fellendülés éveiről szól. A fejezet maga gyengébben sikerült, az összefoglaló itt túlságosan szűkké, hézagossá vált. Amúgysem érezzük teljesen indokoltnak, hogy a szerzők ezzel a periódussal (1918 —1920!) zárják az anyagot, amely már teljesen más változott hazai és nemzetközi viszonyokra utal. A könyvet egészében hasznosnak, sikerültnek és a maga jellegében példamutatónak tartjuk. Reméljük az angol marxista történészek hasonló eredményességgel fogják befejezni a vállalt feladat teljesítését, vagyis megírják az angol munkásmozgalom történetét napjainkig. JEMNITZ JÁNOS DIE MATRIKEL DER UNIVERSITÄT WIEN Bearbeitet von Franz Gall (Graz-Köln, Verl. H. Böhlaus Nachf. I. 1377-1450. 1-2. rész, 1956. 712 1. - II. 1451— 1518/1. 1. rész. 1959. 454 1. - III. 1518/IL-1579/1. 1. rész. 1959. 176 I. Publikationen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung. Herausgegeben von Leo Santifaller. Sechste Reihe : Quellen zur Geschichte der Universität Wien. I. Abteilung) A BÉCSI EGYETEM ANYAKÖNYVEI Az egyetemi anyakönyvek értékes forrásai az általános kulturális és tudományos élet történetének, de nem nélkülözhetők a politikai ós társadalmi eszmék útjának megrajzolásában sem. A legfogékonyabb ifjúkorban beszívott politikai és társadalmi tanítások általában nagy hatással vannak a világnézet kialakulására, — már ezért som mellőzhető, sem egyes, sem általános esetekben az egyetemi oktatás hatása. Különösen azoknak az egyetemeknek a története érdekes, amelyeknek jelentősége hosszabb-rövidebb időre túlemelkedett egy kisebb táj vagy ország határain, és messze vidékek diákságát vonzotta magához. Ezek közé tartozik az 1365-ben alapított bécsi egyetem is. Ennek a német nyelvterületen máig fennálló legrégibb egyetemnek jelentőségét magyar szempontból még emeli, hogy szinte kezdettől fogva sok magyarországi diákja volt, Schrauf Károlynak alább még idézendő munkája szerint a XVII. századig az összdiákság átlagban 15%-a. És bár a bécsi egyetem sohasem járt az európai politikai vagy szellemi fejlődés élvonalában, az évente átlag 15—20 diák által közvetített szellemi és politikai hatás mégis számottevő, különösen a reformációt megelőző időszakban. A bécsi egyetem anyakönyvét 1377 óta vezették rendszeresen. A diáknévsorok azonban mintegy 1374-ig visszanyúlnak, mert az anyakönyv megkezdésekor 291 korábban végzett tanuló nevét írták be utólag. 1784-ig a beírások évente egyszer történtek. 1785-ben kezdődik a s'.emeszterenkénti iratkozás. Ugyanekkor alakultak ki az évszáza-