Századok – 1961

Történeti irodalom - Morton; A. I. and Tate; G.: The British Labour Movement (1770–1920) (Ism. Jemnitz János) 191

182 TÖRTÉNETI IRODALOM 193 rétegeinek megkülönböztetését gazdasági helyzetük, a termelésben elfoglalt, helyük alapján. Talán csak annyit jegyezhetnénk meg, hogy a IV. fejezet 2. pontját nagyobb terjedelemben, dokumentálva is szívesen vették volna kezükbe az olvasók. Az V—VIII. fejezetek az 1870-től 1914-ig terjedő időszakot dolgozzák fel. Az ötödik fejezet címe, ,,a szocializmus újjászületése" előrevetíti a tartalmi gondolatokat. G. Täte érdeme, hogy a hetvenes évek végének, nyolt vanas évek elejének légkörét, mozgalmi akcióit felelevenítve bemutatja a Szociáldemokrata Federáció előtörténetét, ami különben nagyonis elmosódóban volt. Külön fejezetet szentelt a Federáció történetének, ebben a terjedelmi korlátok figyelembevételével nagy gonddal törekedett olyan összefoglaló megadására, ahol a Federáció hősies erőfeszítése, eredményei kézzelfoghatóak maradnak, anélkül, hogy az elméleti-gyakorlati következetlenségek, szektás hibák el lennének hallgatva. Egységesebb és maradéktalanabb a Szocialista Liga ábrázolása, ami könnyen érthető, hiszen itt a problémák száma, bonyolultsága kisebb, a Liga élettartama rövidebb. A Federáció történetével kapcsolatban látunk nyitott kérdéseket, aminek ódiumát nem akarjuk G. Tatere hárítani, mivel például a Federáció történetét nem lehet megnyugtatóan papírra vetni Hynelman pályafutásának gondos elemzőmunkája nélkül, ami viszont nem lehetett ezen írás feladata. Azonban még a jelen arányok figyelembevételével sem fogadhatjuk el, hogy a Fábiánus Társaság alakulását a szerző nem egész egy oldalon tárgyalja, valóban csak elvi summázást adva, anélkül, hogy említést tenne a Társaság munkásságának korabeli elméleti-politikai hatásáról. Minci A. L. Morton, mind Taté írásánál beleütközünk abba a történeti igazságba, hogy az angol polgári demokratikus viszonyok nem voltak adottak ,,az idők kezdetétől", hanem a munkásoknak, a plebejus tömegeknek sok szenvedésébe, a szó szoros értelmében vérébe került a szabadságjogoknak papíron való rögzítése, majd az életben nagyonis változó meghonosodása. E küzdelmek során, éppen a liberális burzsoázia megtorpanására, a tömegek által sürgetett reformoktóli visszariadására ellenhatásként gyorsult meg a munkásosztály politikai öntudatosoelásának folyamata. A gazdasági körülmények, a kis, szervezett szocialista csoportok szívós munkája, a marxizmus terjedése, az Internacionálé hatása a 80-as évekre megérlelték a nemszakmunkások ezideig szervezetlen passzív, nyomorgó tömegeit. Az 1889-es sztrájkok után Anglia belpolitikai képe megváltozott. A burzsoáziának rá kellett ébrednie, hogy a munkásság megszervezését nem tudja megakadályozni. A kiéleződő osztályellentétek keltették életre a Független Munkáspártot is a 90-es évek kezdetén. G. Tate, mint a Szociáldemokrata Federációnál, itt is rövid előtörténetet ad, ismerteti a megalakulás körülményeit, azt az állandó harcot, amelyet a szervezet a burzsoáziával, a polgári pártokkal folytatott. K. Hardieval kapcsolatban megállapítja, hogy mindvégig őszintén küzdött a munkásosztály érdekeiért, a szocialista célokért, az imperialista gyarmati agressziók, a háború ellen. Idézi Engels pozitív véleményét az ILP lehetőségeiről. Ezekután G. Taté nyomon kíséri az ILP azon hibáit, amelyek megakadályozták, hogy e „lehetőségeket" kihasználja. A személyi-szervezeti tényezők mellett kiemeli a gazdasági dekonjunktúra végét, illetőleg mint legfontosabbat, a „marxizmus elutasítását" (202—203. 1.). A XX. század kezdetén az angol munkásmozgalmat érintően legnagyobb esemény kétségtelenül a Labour Party megalakulása volt. A Munkáspárt megújuló erőfeszítések nyomán jött létre, a szakszervezetek régivágású vezetői ellenszegülésének megtörése után. A folyamatot az angol burzsoázia munkásellenes rohama siettette, sarkalólag hatottak a nemzetközi események (búr háború, orosz forradalom, az Internacionálé stb.). G. Täte jól sikerült összefoglalójából az olvasó mindezt közelebbről megismerheti, valamint azokat a nehézségeket is, amelyekkel az új pártnak meg kellett küzdenie, és azokat a bénító terheket, amelyeket az első pillanattól kezdve viselt (J. R. MacDonald titkárságát). TJgy érezzük azonban, hogy a leírás érvényesítése mellett a történeti mozzanatok értékelő helyreállítása jobban sikerült az orosz forradalom, a búr háború, a liberális párt és a Labour Party viszonyát illetően, mint a Labour Party egész korabeli tevékenységével kapcsolatban. Angliában a chartizmus ideje óta nem volt oly méretű „politikai nyugtalanság", mint az 1905—14-es években. A Labour Party, a szakszervezetek megerősödtek, a szocialista eszmék, a marxizmus befolyása megnőtt, az ország bel- és külpolitikai életét viharok szántották fel, 1910-től kezdve egymást követték az országos nagy sztrájkok, amelyek többnyire a munkásság győzelmével értek véget. G. Tate e fejezetben három alpont köré tömöríti az eseményeket (a szocialista politika kialakításáért vívott harc; szindikalizmus és szocialista újjászületés; ipari küzdelmek). Az összképet ezúttal minden tömör megelevenítő ereje ellenére sem érezzük teljesnek. A mozzanatok túl kevéssé vannak beleágyazva az országos és nemzetközi eseményekbe (akár általános politika^ 13 Századok