Századok – 1961

Történeti irodalom - Morton; A. I. and Tate; G.: The British Labour Movement (1770–1920) (Ism. Jemnitz János) 191

182 TÖRTÉNETI IRODALOM 192 vagyis mindarról, ami kihat, összefüggésben áll a munkásmozgalommal, de nem képezi annak szerves részét, itt csak a legszükségesebb ismereteket szerezhetjük meg. Néhol e szükségszerű szűkszavúság hátrányait is érezhetjük, de meg kell mindjárt azt is jegyeznünk, hogy a szerzők mindig utaltak ezekre az összefüggésekre és könyvüknek nem alábecsülhető érdeme, hogy a munkásmozgalom vázolásának bonyolult feladatánál nem vesztették el történeti érzéküket, az akciókat , sikereket és eredménytelenségeket mindig az adott korszak feltételeinek, légkörének érzékeltetésével magyarázták. A másfélévszázadot felölelő témát a könyv tiz kronológiai egységre bontva tárgyalja. Az első három fejezet („egy osztály születése", „a chartizmus", „új útak keresése") a nálunk már ismert A. L. Morton munkája. A három fejezet a könyvnek mintegy egyharmadát teszi ki. A könyv nagyobbik részét, amely 1870-től tárgyalja az eseményeket, George Täte irta (a szerző azóta fiatalon, negyvenéves korában meghűlt). Mint az az arányokból kivehető, a szerzők elsősorban a modern angol munkásmozgalom bemutatására fektettek súlyt. Morton fejezetei, bár az események fővonalát mindvégig nyomon követik, mégiscsak bevezetőül szolgálnak a század második felében, megváltozott viszonyok között magának utat törő harcos munkásszervezetek küzdelmeihez. Az első rész középpontjában természetszerűen a chartizmus áll, Morton elemzi a chartista mozgalom összetevő elemeit, világosan megjelölve azokat a történeti körülményeket, amelyek a mozgalom divergens áramlatait egységbe hozták, majd ugyancsak rámutatva a körülmények változására, ami a mozgalom apályához vezetett. A szerző a chartizmusról szólva kimutatja, hogy nem beszélhetünk egyszerűen „kudarcról" még akkor sem. ha követelésüket nem is sikerült kivívni. A több éves politikai küzdelem hasznos tapasztalatokkal gyarapította az angol és nemzetközi munkásmozgalmat, ugyanakkor előkészítve a talajt a negyvenes években meghozott reformok számára, amelyek közvetlenül könnyített' к a tömegek során (98 — 99. 1.). Az ötvenes-hatvanas évek történetét vázoló fejezetében az olvasó szemléltető képet kap arról, miként éltek tovább a chartista mozgalom tradíciói. Igaz, hogy a munkásmozgalom fősodrába elekor más áramlat kerül : a szakmunkások szak- és szövetkezeti szervezkedése. Érdekes, igaz és tanulságos, ahogy Morton aláhúz egy az eddigi irodalomban túlságosan háttérbeszorított tényezőt: a munkásosztály és az uralkodó körök szembekerülését a külpolitika területén. Részben idézi a munkások antimilitarista fellépéseinek ezen okmányait, de egybeír megállapítja, hogy ezen korszak apályperiódusához hozzájárult a külpolitikai helyzet alakulása is. A század első felében a munkásmozgalomnak (igaz. részben a polgári radikálisoktól való eléggé el nem határolódásnak is) lökést adott, hogy a hivatalos kormánypolitikával szemben azonosult az európai forradalmi mozgalommal. A század derekán a helyzet zavarossávált. A krimi háború idején a szervezett munká -sok nehezen tudtak kiigazodni, a haladás szemszögéből különbséget tenni a szembekerülő hatalmi csoportosulások között (111.1.). Igaz, hogy legjobbjaik felemelték szavukat India gyarmatosítása ellen, de országos méretekben a közvéleményben politikai „tudathasadást" csak az amerikai polgárháború és a lengyel felkelés váltott ki. Bár Morton és a későbbiekben Täte jelent ős munkát fordított a munkásmozgalom nemzetközi horizont jának ábrázolására, az elért eredményt mégsem tartjuk egészében elégségesnek. Morton is, Tate is beszél az Internacionálékról (Morton az első Internacionaléról többet, Tate a másodikról kevesebbet ), de aszerzők által nyújtott összkép nem elég részletes és sokoldalú, arányaiban nem áll összhangban a téma jelentőségével. Az 1880 —1914-es periódusban a nemzetközi munkásmozgalom és angol munkásmozgalom kapcsolatai egészen elhalványulnak, G. Täte például kísérletet sem tesz, hogy megvilágítsa az angol munkásszervezetek szerepét а II. Internacionálé életében. Az Internacionálé eszmei hatásáról alig esik szó, legfeljebb szakszervezeti-sztrájk vonatkozásban. Täte az Internacionálé alakulását az 1888-iki londoni kongresszustól számít ja (195. 1.). A ténylegesen életrekelő Internacionálé azonban egészen más alapokon 1889-ben Párizsban alakult. Gondoljuk, hogy a tárgyi hiba elkövetésére sem került volna sor (a londoni kongresszus folytatása 1889-ben, a trade-unionista-posszibilista rue de lancry-i kongresszus zsákutcájába jutott), ha a szerző e kérdéssel többet foglalkozott volna. A könyvnek egyetlen olyan fejezete van, ahol a történeti leíró részek háttérbeszorulnak a körültekintő elemző módszerrel szemben. Ez a IV. fejezet, ahol George Täte mintegy gazdaságilag alapozza meg a később megírásra kerülő hat fejezet mondanivalóját. Täte ismerteti az imperialista korszak viszonyainak kibontakozását a szigetországban, körültekintően megvilágítva az angol sajátos eltéréseket. E fejezet második részében az „imperializmus társadalmi következményei"-ről esik szó. Csak csatlakozni tudunk azokhoz, akik ezt a részt az egész könyv legjobbjának, újnak, gondolatébresztőnek, fontosnak látják. A szerző ehelyütt megkísérli az angol munkásosztály különböző