Századok – 1961

Történeti irodalom - Morton; A. I. and Tate; G.: The British Labour Movement (1770–1920) (Ism. Jemnitz János) 191

182 TÖRTÉNETI IRODALOM 191 gált F. VV. Cleaves. J. A Boyle Dzsuvajni (és Rasid-ed-Din) forráskritikai értékeléséhez — a fordítás feladatán messze túlmenően — nagyban hozzájárul azzal, hogy igen gyakran utal a Dzsuvajni művéből bőven merítő Rasid-ed-Din krónikájának megfelelő helyeire, mégpedig a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának kiadásában megjelent fordításra. Az utalások révén könnyen megvalósitható a bizonytalan személy- és helynevek olvasatainak kölcsönös tisztázása, a fordítás tehát a filológiai és történeti kritika számos kérdését megoldja. A hódító hadjáratok útvonalán való eligazodást elősegíti az I. kötethez mellékelt három térkép. A 2. ós 3. térkép között azonban nem folyamatos az átmenet, az útvonal olyan fontos pontjai maradtak ki, mint pl. Damgan, Szemnan. Tárgyi magyarázatokat a lábjegyzetekben az első előforduláskor ad, a többi esetben ez az index alapján könnyen fellelhető. A gazdasági ós társadalomtörténeti magyarázatok szintén elsősorban filológiai célt szolgáinak. Rasid ed-Din pontozatlan turghu olvasatával (1/2., 210. 1. — amelyet a továbbiakban az orosz szöveg lefordít —) szemben J. A. Boyle a szót tuzghu-nak emendálja (I. 102, 144. 1. stb.). Ütalni lehetett volna ennek az önkéntes ólelemajándékból súlyos teherré váló adónemnek bő irodalmára. Vagy a tansuqat (novelties, rarities, П. 497. 1.) „ajándék" jelentésére (vö. Ligeti L. : Magyar Nyelv, 1967. 158 — 159. 1.). J. A. Boyle a személy- és helyneveket a mongol (irodalmi), török stb. eredeti kiejtés szerint írja át, tehát Ogotaj helyett Ögetei-1, Kujuk h. Oüjük-őt, Hulagu h. Hülegü-1, Szubotaj h. Sübötei-t ír. Ez az átírási rendszer egyre inkább terjed a nyugati irodalomban. Franciában jelölhető lenne mind az ü, mind az ö (и, ill. eu), Grousset (<Pelliot) и hangértékben ugyan ou-t ír, de az ü-t ü-vel, az ö-t ö-vel írja át. Ezzel kapcsolatban felmerül a mongol stb. nevek magyar átírásának kérdése. A magyar történeti irodalom (a franciskánus misszionárius követek, ill. az arabírásos irodalom hatására) a mélyhangú és tenuisos változatokat használja. Ligeti Lajos „Dzsingisz kán neve" c. cikke (Nyelvt. Közi, XLVIII. 338 — 341. 1.) szerint- és szóbeli közlése alapján nem tartja szükségesnek, hogy változtassunk ezen a hagyományossá vált írásmódon (J. A. Boyle is több variánst ad: pl. ögetei, Ögedei, Ögödei stb.), nem szólva arról, hogy az irodalmi mongol rekonstrukció már az akkori korabeli kiejtést sem fedi. E kérdés megoldását a „Mongolok titkos története" Ligeti Lajos tollából a közeljövőben megjelenő magyar fordításától várhatjuk. Az ismertetett könyv értékelésével kapcsolatban dicséretet érdemel a Manchester-University Press példás munkája, a jó papíranyag ós az ízléses, hibátlan nyomás méltó a könyv tartalmi értékeihez. Összefoglalólag megállapíthatjuk, hogy a mű az orientalisztika és a történettudomány igen komoly nyeresége. SCHÜTZ ÖDÖN A. L. MORTON and G. TÄTE : THE BRITISH LABOUR MOVEMENT (1770—1920) (London, Lawrence and Wishart. 1956. 313 1.) AZ ANGOL MUNKÁSMOZGALOM (1770—1920) Nagy korszakot, liatalmas szerteágazó témát dolgozott fel a két szerző, hogy viszonylag igen röviden, jól áttekinthető összefoglalót nyújtson a nem szaktörténész egyszerű olvasók számára. Mint A. L. Morton előszavából kitűnik, a könyv első és eredményes része angol marxista történészek azon vállalkozásának, amely az angol munkásmozgalom történetének egészét kívánja hozzáférhetővé tenni az érdeklődők számára. A könyvet a marxista történészek körében kedvezően, dicsérőleg fogadták (Labour Monthly 1956. 11. sz.; Novaja i novejsaja isztoria 1957. 3. sz.). A munka sikerült példánya annak a történetirodalmi műfajnak, amit nálunk „tudományos-népszerűsítő" címkével láttak el. Tankönyvszerű, elsősorban leíró, ismertető jellegű, a részletkérdések beható elemzésébe nem bocsátkozik, viszont az egyes korszakok, problémakörök megértéséhez megadja a szükséges felvilágosítást a jelenségek elemzésének terén is. A cím ezúttal pontosan fedi a könyv tartalmát, az angol munkástömegek osztálymozgalmát ismerjük meg, nem többet és nem kevesebbet. Anglia bel-és külpolitikai helyzetéről, a gyarmatosításról, a polgári pártok szerepéről, a technikai fejlődésről, a kulturális élet változásairól, sőt a munkásosztály helyzetének alakulásáról,