Századok – 1961

Történeti irodalom - The History of the World-Conqueror by Ala-ad-Din Ata-Malik Juvaini (Ism. Schütz Ödön) 189

182 TÖRTÉNETI IRODALOM 189 THE HISTORY OF THE WORLD-CONQUEROR BY ALA-AD-DIIN ATA-MALIK JUVAIM Translated from the text of Mirza Qazvini by John Andrew Boyle, Ph. D. (Unesco Collection of Representative Works, Persian Series I.) (Manchester, University Press. 1958. I-II. köt. XLV, VI + 763 I., 3 térkép) A VILÁGHÓDÍTÓ TÖRTÉNETE ALA-AD-DIN ATA-MALIK JUVAINITÓL J. A. Boyle, a manchesteri egyetem perzsa tanszékének vezető tanára fordításában most válik először lehetővé a történettudomány számára, hogy teljességében kiaknázza azt a gazdag anyagot, amelyet a mongol expanzió 1257-ig terjedő szakaszára Dzsuvajni műve magában foglal. Maga a perzsa szöveg az orientalisztika számára is csak alig két évtizede vált teljes egészében hozzáférhetővé M. M. Qazvini mintaszerű kiadása révén (Gibb Mem. Ser. XVI, 1 — 3., London 1912, 1916, 1937). A nem-orientalista történészek számára eddig csak egyes fejezetek álltak fordításban rendelkezésre, úgyhogy a mongol történet monografikus feldolgozásaihoz voltak kénytelenek fordulni. A legfontosabb keleti források közül a maga egészében eddig csak Rasid ed-Din hatalmas munkája vált hozzáférhetővé mintaszerű apparátussal ellátott orosz fordítása révén. Dzsuvajni műve Rasid ed-Dinnek is egyik fő forrása volt. Dzsuvajni a horezmsahok szolgálatában álló főhivatalnok dinasztia sarja. Nagyapja a horezmsahnak, apja — majd ennek halála után bátyja — a khoraszáni mongol helytartónak szolgálatában álló sahib-divan [pénzügyminiszter], Dzsuvajni tehát már családja révén is alapos értesülésekhez juthatott, majd a nagykán udvarában tett hosszabb időtartamú látogatásai alkalmával (1249 — 51, 1251 — 53)1

szerzett személyes tapasztalatokat és céltudatos anyaggyűjtése munkáját elsőrangú forrássá avatják. Karakorumban beszélik rá barátai egy ilyen történeti mű megírására, melyen egészen bagdadi kormányzóvá való kinevezéséig (1260) dolgozik. Művének első részében Dzsingisz kán hatalomrajutásától a Kujuk halálát követő interregnumig mondja el a mongol hódítások történetét : a második rész a liorezmsahok történetét öleli fel, majd áttér a khoraszáni mongol helytartók életének és tevékenységének leírására. A harmadik részben Mangu trónralépéséről és Hulagunak az iszmaeliták elleni hadjáratáról szól. Tudós lelkiismeretessége különösen az utóbbi részben jut szembeszökően kifejezésre, mikor az iszmaeliták történetét — Hulagu engedélyével — az ellen-, ség elfoglalt váraiban talált iratanyag alapján dolgozza fel. A polgári történetírást Dzsuvajni művéből elsősorban az eseményanyag érdekelte és az európai hódításokra vonatkozó — elég sovány és problematikus — adatokkal az irodalom elég sokat is foglalkozott. Dzsuvajni munkája a magyarországi tatárjárásra ilyen szempontból is fontos keleti forrás. ,,A kelerek és basghirdok lovasairól" szóló fejezet (I. 40. : angol ford. I. 270—271. 1.) D'Ohsson óta alapos szövegkritikai és történeti vizsgálat tárgya (P. Pelliot : Notes sur l'histoire de la Horde d'Or. Paris, 1949. 115. skk. 1.; V. Minorsky : BSOS XIV/2. 1952). A népnévnek a ,.király" megnevezéssel való felcserélésére jó példákat nyújtanak maguk a keleti krónikák (pl. Dzsuvajni a ciliciai Örményország királyát ..Takavor szultánjának" nevezi, I. 250, 257. 1.: vö. király örményül takawor, úgyhogy a keler = magyar azonosítás ma már eldöntöttnek vehető. De a távoli értesüléseken alapuló és ezért többé-kevésbé problematikus eseménytörténeti adatokon túl a keleti források rendkívül sok társadalom-gazdaságtörténeti tudósítással szolgálnak a mongol birodalomra vonatkozólag, melyek az európai hódítások történetéhez, indítórugóinak megértéséhez igen fontosak. A feudális széttagolódás felé vezető út szakaszainak elemzése igen tanulságos a tatárjárás és ennek esetleges megismétlődése szempontjából. Már a kagánválasztó kurultájok áttekintése is szemléltető képet ad e folyamat menetéről. Mikor Dzsingisz kán Ogotajt nagykánná jelöli, többi fia minden megjegyzés nélkül teljesíti ,.parancsát" (Dzsuv. I. 182 — 187. 1.). Már Kujuk megválasztása előtt korántsem uralkodik ilyen összhang. Az Ogotaj-ág trónutódlása kérdésében ugyan nem robban ki az ellentét, de már a személyt illetőleg igen erős a széthúzás (I. 248 — 252. 1.), Mangu jelölése ugjan látszólag simán zajlik le. illetve Batu akaratát a hatalmi csoportok hallgatólag tudomásul veszik (I. 263—264. 1.), de a tervszerűen siettetett kurultaj csak vontatottan jön létre. A Batuval és a Tuluj-ággal ellenséges csoportok szervezkednek, fegyverkeznek és a 1 Ennek jelentőségét különösen akkor tudjuk igazán értékelni, ha meggondoljuk, liogy Carpini 4 hónapot, Rubruk pedig 2 hónapot töltött Karakorumban.