Századok – 1961

Történeti irodalom - Diplomáciai és nemzetközi jogi lexikon (Ism. Székely György) 177

TÖRTÉNETI IRODALOM 179 életrajza eltúlzott, külügyi tevékenysége viszont alig van érintve. Beck lengyel ezredes és külügyminiszter francia keresztnévvel szerepel, úgy érthető a szöveg, mintha Romániában halt volna meg. Bismarck politikájának társadalmi alapjai teljesen hiányzanak a leírásból. Brüning életrajzában szerencsétlen elírás vagy valami polgári lexikonból való átvétel a „bolsevik veszély" növekvésétől való félelem adata. Hasonlóan szerencsétlen fogalmazás lelhető Curtius német politikus érvelésének ismertetésénél. A Cavour címszó idealizált, Garibaldi viszont teljesen hiányzik. Kossuth Lajos belpolitikai tevékenysége is aránytalanul van részletezve. I. Napoleonnál különösen bántó a spanyolországi pacifikálásról becsúszott félmondat. Ám ezekre még azt lehet mondani, hogy régi, avagy tőlünk térben messzeeső dolgok. De az olvasó csodálkozva látja pl. a Bethlen István gróf címszót, amely az eredmények sorának lényegében elismerő összefoglalása, és épp így szerepelhetne egy liberális szellemű lexikonban. A fasiszta külpolitika alapvetése pedig, aminek itt elsősorban kellene szerepelnie, alig egy-két leíró mondathoz jut. Ezek a dolgok már jobb értékelésben — de átutalások nélkül — szerepelnek a Horthy-rendszer külpolitikájában, amiért a Bethlen címszóból kitűnően mintha nem is lett volna felelős, noha miniszterelnök, majd befolyásos titkos tanácsi tag volt. Gömbös Gyula esetében is belpolitikai tevékenysége van elrészletezve a külpolitika rovására. Utalás a Horthy-rendszer külpolitikájára itt is hiányzik. A kifogásolható életrajzi cikkek szerencsére csak a címszavak kisebb részét teszik. Későbbi kiadásban azonban kijavításuk mindenképpen indokolt. A Lexikon egyik természetes nehézsége, hogy olyan pillanatnyi ügyállások, az írás idején jelentékeny jogesetek is tárgyalásra kerültek, amelyek már rövid idő alatt módosultak, vagy jelentőségüket elvesztették. Ugyanakkor hiányoznak is olyan lényegesebb kérdések, amelyek már az írás idején előreláthatok lettek volna, mint az afrikai államok növekvő számának összefoglaló áttekintése, az algériai kérdés, általában a gyarmati rendszer bomlása. Ahol viszont ez a kérdéscsomó tárgyalást kapott, ott rendszerint az imperialista nagyhatalom neve alá került a dolog, mint annak ügye. Erre a nem helyeselhető eljárásra itt csak egy-két példát ragadhatok ki. Hiányzik pl. Abesszínia (Etiópia) nemzetközi helyzete, függetlenségi háborúi, csak Olasz—abesszin címszavak vannak. Még utalásként is hiányzik Afganisztán nemzetközi helyzete vagy külpolitikája, csak az Angol—afgán szerződéseknél szerepel. A tárgyalás az egyes címszavakon belül viszont lényegében következetesen antiimperialista. Egy későbbi kiadásban mindenesetre itt is lehet javítani való, legalábbis a kétoldali szerződések esetében utaló címszavak kellenek. A Lexikon egyik főrésze a magyar külkapcsolatok kidolgozása, cz fontos, alapjában pozitív célú és eredményű kísérlet. De itt sem mindig átgondolt, nem elég arányos és sok kiragadott dolog (mint az olaszországi Petőfi-szobor) vagy kegyeleti aktus (angol hősök sírjainak koszorúzása) vagy kulturális kapcsolat is eltúlzott politikai súlyt kapott. Emellett a magyar nacionalizmus nyomai ezekben a címszavakban érezhetők leginkább. Kisebb ténybeli hibákra itt nincs tér utalni. Albánia függetlensége és az ezzel kapcsolatos nemzetközi jogi aktusok, továbbá az albán—magyar kapcsolatok is hiányoznak, ami a kérdés fontosságának lebecsülése. Viszont olyan eseti dolgok, mint az albán arany ügye, az albán kisebbségi iskolák ügye túlzott mértékben szerepelnek. Az angol-magyar kapcsolatokhoz: Elekes Lajos meggyőző bizonyítása szerint Hunyadi János 1407 körül született, mennyiben állhat helyt 1415-i angliai tartózkodása? (Ilyen adat bekerülése a Lexikonba a lényeges és lényegtelen összekeverésének példája.) A Bizánci—magyar kapcsolatok gazdag anyagával tűnik ki, viszont nincs minden ponton egyeztetve a Bolgár—magyar kapcsolatok címszóval. Danzig nevét lengyelül is említeni kellett volna a megfelelő címszóban. Nagy és bonyolult feladat, ami nem is sikerült eléggé, a magyar—csehszlovák, magyar—román, magyar—jugoszláv történeti viszony bemutatása. Ez a viszony történelmünkben két vonalon jelentkezett, egyrészt mint államközi kapcsolat, másrészt mint a különféle népiségek fejlődése, majd nemzetiségi kérdés. A három kérdéskör tárgyalása nincs összeegyeztetve ilyen szempontból sem, s nincs kellő összefüggésbe hozva néhány kapcsolódó címszó. A Cseh—magyar kapcsolatok címszó kevés, mert 1918 utánra külön címszó kellene: Csehszlovák—magyar kapcsolatok. A jelenlegi 1946 utáni ilyen alcím nem kielégítő. A cikk kezdete mellőzi a nagymorva birodalmat, s így a magyar állami keretek prioritását vallja a szöveg Szlovákiában. A címszó sok középkori haladó kapcsolatot egyébként jól emel ki. De Mátyás király csehellenes hadjáratait alaptalanul mentegeti, magyarázza, elhallgat va annak pápai kapcsolatait. Az Olmützi béke címszó (a cseh helynév itt is elmaradt) idealizálja Mátyás uralmát szláv területeken, mintha ellenfelei nem ugyancsak a központi kormányzat erősítésére törekedtek volna, végül is a mostani fogalmazás elmossa az idegen hódítás tényét Mátyás részéről. Visszatérve a 12*