Századok – 1961

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Kammari; M. D.: V. I. Lenin a nemzeti fejlődés alapvető törvényszerűségeiről 154

164 il. D. KAMMARI olvadása is az egységes kommunista társadalomban. És éppen úgy, amiként az osztályok és az osztálykíUönbségek megszűntetéséhez az emberiség egy átmeneti perióduson, a proletárdiktatúra szakaszán keresztül jut el, „ugyanúgy a nemzetek elkerülhetetlen egybeolvadása is csak valamennyi elnyomott nemzet teljes felszabadulásának, vagyis különválási szabadságának átmeneti időszakán át juthat el". (Ti. az emberiség — M. D. Kammari)17 így tehát a nemzetek egybeolvadásához egymástól történő elszakadásuk szabadságán keresztül vezet az út. Ez sokak számára, akik ahhoz szoktak hozzá, hogy csak a formális logika alapján gondolkodjanak, logikai ellentmondásnak, sőt amolyan paradoxonnak tűnik. De ilyen a nemzetek történeti fejlődésének dialektikája. A valóságban ugyanis e folyamatnak nincs más útja, mint amely a nemzeteknek a kapitalizmus, az imperializmus viszonyai közötti erőszakos egyesítésétől a teljes egyenjogúság és a tényleges egyenlőség alapján a szocializmusban megvalósuló önkéntes egyesülésig vezet. Az imperializmus korában a gazdasági élet nemzetközivé válását eredményező tendencia túlsúlyra jutása ténylegesen az egyik nemzetnek a másik által történő elnyomását és kizsákmányolását, a gyarmati kiszipolyozást és kizsákmányolást, a „civilizált" nemzeteknek a „civilizálatlan" nemzetek feletti uralomért vívott harcát, a népek szabadságának, szuverenitásának, függetlenségének elnyomását, a nemzeti konszolidálódásra és saját nemzeti államaik létrehozására irányuló törekvésük elnyomását jelenti. Innen van az ollenkező tendenciának elkerülhetetlen kifejlődése, annak a tendenciának kibontakozása, amely a népek imperialista „egyesítése" erőszakos formájának megszüntetésére irányul. Ez a tendencia kiváltképpen a szocializmusnak a Szovjetunióban aratott győzelme nyomán, valamint a szocialista világrendszer létejötte következtében erősödik meg. E két kibékíthetetlen, ellentétes tendencia vonul végig minden gyarmatbirodalom kialakulásának és fennállásának egész történetén, és éppen ez a küzdelem eredményezi e birodalmak összeomlását, az imperializmus egész gyarmati rendszerének felbomlását, amelynek helyén önálló, független nemzetek és nemzeti államok keh tkeznek. Ilyen módon a jelenkor teljes mértékben megerősíti azt a lenini tételt, mely szerint „az összes elnyomott nemzeteknek teljes felszabadulásukhoz átmeneti időszakra van szükségük", amely teljes összeolvadásukhoz vezet. A szocializmus teljes mértékben megsemmisít minden társadalmi és nemzeti elnyomást, aminek következtében teljesen szabad teret enged minden olyan nemzet és nemzetiség szabad fejlődése, felébredése és konszolidációja számára, amely a kapitalizmus idején elnyomatásban sínylődött. Következésképpen a szocialista világrendszer fennállásának első szakaszában még működni fog a kapitalizmus korában még teljesen ki nem alakult nemzetek létrehozására irányuló tendencia. Ezt például a Szovjetunióban is megfigyelhettük. Ez történik ma is Kínában, valamint más keleti országokban. Ezek a folyamatok azonban új, szocialista alapon játszódnak le és új, szocialista nemzetek keletkeznek, amelyek nem az elszakadásra, hanem a szabad akaratból történő, önkéntes egyesülésre törekednek. A szocializmust és a szocialista nemzeteket keletkezésük pillanatától fogva alapvetően a proletár internacionalizmus elvei alapján történő önkéntes közeledésre, testvéri együttműködésre irányuló tendencia vezérli. A szocialista nemzetek és kultúrájuk keletkezése és virágzása a nemzeteknek a társadalmi élet minden területén egyre inkább növekvő közeledése és testvéri együttműködése alapján megy végbe. Ezért helytelen a nemzetek keletkezését és virágzását szembeállítani közeledésükkel, mint két olyan különböző vagy ellentétes tendencia vagy oldal szembeállítását, amelyek állítólag ellentmondásban varrnak egymással. A valóságban, tényleges ellentétben a nemzeteknek a szocializmusban megvalósuló közeledése és virágzása folyamatával a kapitalizmusnak a nemzeti viszonyok terén megmutatkozó maradványai, a burzsoá nacionalizmus, a kozmopolitizmus és a nagyhatalmi sovinizmus maradványai vannak. Éppen a burzsoá nacionalizmus maradványai ós ezek hordozói vannak ellentétben a szocialista nemzetek közeledésének egyetemes, törvényszerű és progresszív folyamatával és a kis nemzetiségeknek, törzseknek, etnikai és nemzeti csoportoknak és nemzetiségi csoportoknak az előrehaladottabb szocialista nemzetekkel való önkéntes összeolvadása részfolyamataival. A nacionalizmus maradványainak hordozói, amikor idealizálják az egész múltat, beleértve a múlt elmaradottságát is, amikor védelmezik saját nemzetük minden nemzeti sajátosságát, köztük azokat a sajátosságokat is, amelyek az elavult, " V. I. Lenin Művei. 22. köt. Bpest, 1951. 149. 1.