Századok – 1961

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Kammari; M. D.: V. I. Lenin a nemzeti fejlődés alapvető törvényszerűségeiről 154

V. Î. LENIN A NEMZETI FEJLŐDÉS ALAPVETŐ TÖRVÉNYSZERŰSÉGEIRŐL 161 Csak a munkásosztály harcolhat végig következetesen minden fajta elnyomás és kizsákmányolás ellen, beleszámítva a nemzeti elnyomást és kizsákmányolást is, csak a munkásosztály képes arra, hogy felszabadítsa az összes nemzeteket az imperializmus és a kapitalizmus elnyomása alól, csak a munkásosztály hozhat létre olyan társadalmat, amelyben semmiféle társadalmi és nemzeti elnyomás nem létezik. A marxizmus-leninizmusnak ez a tétele ma nemcsak elméleti előrelátás, hanem a gyakorlati élet is: ez az az eszme, amelyet az emberiségnek több, mint egyharmad része, egy új társadalmat építő része realitássá változtatott. Éppen ezért a marxizmus nézőpontjából a nemzeti kérdést mindig konkrétan, történetileg és dialektikus módon kell felvetni, figyelembe kell venni a társadalmi fejlődés egész dialektikáját a különböző korszakokban, a különféle országokban, az egyes periódusokban, a különböző osztályviszonyok között az országon belül és a nemzetközi helyzetben, szem előtt kell tartani a nemztiségek kölcsönös, egymáshoz való viszonyát, az osztályok közötti ellentmondások fejlődését a nemzeten belül, az egyes nemzetek dolgozó tömegei szervezettségének színvonalát és öntudatának fokát stb. stb. Marx, Engels és Lenin a nemzetiségi kérdés megoldását mindig a hatalomnak a proletariátus által történő meghódítása kérdésének rendelték alá, ők a nemzetiségi kérdést egyik vagy másik országon belül a nemzetközi proletariátus érdekei, a demokráciáért és a szocializmusért az egész világon folyó harc érdekeinek szempont jából bírálták el. A burzsoá-demokratikus forradalom korszakában a nemzeti mozgalmak és követelések e forradalom részeiként jelentkeznek; a szocialista forradalom korszakában a nemzeti-felszabadító mozgalmak objektíve a proletárforradalom szövetségeseivé válnak, és ezért természetesen a marxizmus ezeket a mozgalmakat a szocialista világmozgalom részének tekinti, annak ellenére, hogy majdnem mindegyik nemzeti mozgalom kezdetben burzsoá-demokratikus jellegű mozgalomként indul. Lenin, mivel előre látta a szocialista forradalom korszakának beköszöntését, a nemzeti felszabadító forradalmakat még 1916-ban a nemzetközi szocialista mozgalom egy kis részeként jellemezte. Ugyanekkor természetesen világosan látta e mozgalmak burzsoá-demokratikus jellegét is, különösen a gyarmatokon, a gazdaságilag elmaradott, paraszti jellegű keleti országokban, amelyekben félfeudális, félpatriarchális, félgyarmati rendszer uralkodott. Lenin azt mondotta, hogy az imperializmus korszakának szocialista forradalma egész korszakot jelent, egy olyan korszakot, amely magába foglalja mind a proletariátusnak a fejlett kapitalista országokban a burzsoázia megdöntéséért indított forradalmi mozgalmait, mind pedig a demokratikus és forradalmi mozgalmak egész sorát (ezek közé számítjuk a nemzeti-felszabadító mogalmakat) a fejletlen, elmaradott és elnyomott országokban. Ezt, különösen az imperializmus korszakában, a kapitalizmus egyenlőtlen gazdasági és politikai fejlődésének törvénye idézi elő. Az elnyomott nemzetek nem fognak addig várni, amig a legfejlettebb kapitalista országok proletariátusa megdönti saját burzsoáziáját és visszaveri a burzsoáziának a kapitalista rendszer restaurálására irányuló ellenforradalmi kísérleteit, hanem felhasználják a világimperializmus és az egyes gyarmati hatalmak burzsoáziájának gyengülését arra, hogy felkelések egész során keresztül megdöntsék az idegen, gyarmati uralmat. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom története és a nemzeti-felszabadító mozgalom egész fejlődése a keleti országokban, Kínában, Indiában, Ázsiában és Afrikában teljes mértékben beigazolta Leninnek ezt az előrelátását. Ezzel kapcsolatban a földgolyónak ma is több mint felét kitevő, gazdaságilag gyengén fejlett országok népei számára rendkívül fontos jelentősége van azon lenini megállapításnak, amely szerint megvan annak a lehetősége, hogy a szocializmushoz ez országok népei a kapitalizmus keserves-kínos fejlődésfokának elkerülésével jutnak el. Lenin e kérdést részletesen a Kommunista Internacionálé П. kongresszusán, 1920-ban elhangzott felszólalásában vetette fel, midőn hangsúlyozta, hogy ,,az előrehaladott országok proletariátusának segítségévei az elmaradott országok áttérhetnek a szovjetrendszerre és bizonyos fejlődési fokokon keresztül — a kommunizmusra, a tőkés fejlődési szakasz elkerülésével."14

Ezt a gondolatot Lenin még 1916-ban, az Októberi Forradalom előtt dolgozta ki. Az orosz munkásosztály és az orosz nép nevében Lenin kinyilvánította: azon fáradozunk, hogy más „népeknek, a lengyel szociáldemokraták gyönyörű kifejezésével élve, önzetlen kulturális segítséget nyújtsunk, vagyis segítségükre legyünk a géphasználatra, a munka megkönnyítésére, a demokráciára és a szocializmusra való áttérésben".1

6 >' V. I. Lenin Művei. 31. köt. Bpest, 1951. 244.1. " V. I. Lenin Művei. 23. köt. Bpest, 1951. 83.1. 11 Századok