Századok – 1961

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Kammari; M. D.: V. I. Lenin a nemzeti fejlődés alapvető törvényszerűségeiről 154

156 il. D. KAMMARI inkább progresszív jelentősége lenne (ti. az orosz nyelvnek, — M. D. Kammari) kényszer nélkül? Hát nem bot az »államnyelv«, amely • elriaszt az orosz nyelvtől?? Hát mért nem akarja megérteni azt a pszichológiát, amely a nemzeti kérdésben különösen fontos, i s amely a legcsekélyebb kényszer esetén bemocskolja, bepiszkítja, semmivé teszi a centralizálás, a nagy államok, az egységes nyelv vitathatatlanul progresszív jelentőségét? De még fontosabb a gazdaság, mint a pszichológia: Oroszországban már van kapitalista gazdaság, amely szükségessé teszi az orosz nyelvet. S Ön nem hisz a gazdaság erejében és a rendőri csőcselék munkáival akarja »megtámasztani« a gazdaságot?? . . . Vajon az ocsmány rendőri rendszer kiküszöbölése nem fogja-e megtízszerezni (megezerszerezni) az orosz nyelv védelmére és terjesztésére alakult szabad egyesületeket??"8 Lenin e fellépéseinek fényében tökéletesen világossá válik a marxizmus vonala a nyelvkérdés terén: ez a nemzetek és nyelveik teljes egyenjogúsága. Semmiféle állami privilégium egyetlen nemzet, egyetlen nyelv számára sem. Semmiféle állami kényszer a nyelvek tanulmányozása terén. Minden nyelv szabad fejlődése és használata. A soknemzetiségű államokban a népek gazdasági, politikai és kulturális érintkezésének szükségletei, természetszerűleg és törvényszerűen vezetnek az összes nemzetek saját anyanyelvének tanulmányozásával együtt a lakosság többsége által használt nyelv szabad akaratból történő elsajátításához, amennyiben ez minden nemzet kultúrája nemzetek közötti érintkezésének és kölcsönös gazdagodásának eszköze. A nemzetek közötti érintkezésnek ez az eszköze természetszerűleg ós szükségszerűen válik tartóssá, lehetetlen ezt erővel megakadályozni, mert hiszen maguk a lakosság tömegei állapítják meg, hogy melyik nyelv megtanulása és elsajátítása szükséges számukra. És ha, pl. a szovjet nemzeti köztársaságok az iskolákban bevezették az orosz nyelv tanítását, akkor ezt teljesen önkéntesen cselekedték, anélkül, hogy az oroszok kényszerítették volna erre őket, mivel az orosz nyelv tudása teszi számukra lehetővé, hogy hozzáférjenek az orosz és a világkultúra leggazdagabb kincseihez, könnyíti meg számukra a kölcsönös érintkezést és a kulturális fejlődést. Az ilyen önkéntes elhatározásoknak semmi közük sincsen a kötelező, egységes állami nyelv kényszer útján történő bevezetéséhez. Ilyen módon a nemzetek ama ismert marxista meghatározása, melyet I. V. Sztálin 1913-ban „Marxizmus és nemzetiségi kérdés" c. munkájában adott, a nemzeteknek a nyelv, a terület, a gazdasági élet, a kultúra közössége alapján végbemenő keletkezési folyamata lenini elemzéséből következik. Ebben a meghatározásban a nemzetnek még egy kritériuma található, — a lelkialkat közössége, amely a nemzeti kultúra jellegzetes sajátosságaiban nyilvánul meg. De ez a kritérium, kétségtelenül a nemzet gazdasági életének, életformájának, keletkezése és fejlődéstörténetének közösségéből, kölcsönös kapcsolataiból és más nemzetekhez való viszonyából eredt. Ennek ignorálása, amint ezt Lenin nem egyszer aláhúzta, sem az elméletben, sem a gyakorlati politikában nem lehetséges. A burzsoá nacionalisták sikertelenül igyekeztek megdönteni a nemzeti kérdés lenini elméletét, miközben nem riadtak vissza a legdurvább hamisításoktól sem. A „nemzeti kommunizmus" ideológusai a „sztálinizmus" kritikájának hamis lobogója alatt harcolnak a leninizmus ellen. Ezek nagyon jól tudják, hogy I. V. Sztálin munkáját, amely kritikának vetette alá Otto Bauer és Karl Renner idealista nemzetelméletét és a kultúrális-nemzeti autonómia programját, Lenin közvetlen megbízása és utasítása alapján irta és azt Lenin nagyra értékelte. A revizionisták azonban azt híresztelik, hogy csak Sztálint, nem pedig Lenint bírálják. így pl. a revizionizmus ideológusai kijelentették, hogy a nemzeti kérdés „sztálini elméletét" az idealizmus, a „pragmatizmus" és a „hegemonizmus" hatja át. Sztálin, mondják, egyszerűen, kritikálatlanul elfogadta a nemzetekrégi, ausztro-marxista kulturális nyelvi meghatározását és kiegészítette a „meghatározott területen érvényesülő gazdasági kapcsolatok elemével", hogy, mondják, merőben idealista módon „a kulturális-gazdasági kapcsolat és az érdekek közössége alapján keletkezett speciális tudat" megnyilvánulásaként vizsgálta a nemzetet. így csak az ferdítheti cl Sztálin nézeteinek tényleges tartalmát, aki feltételezi, hogy az olvasóknak Sztálin munkája nincs a kezük ügyében, vagy lusták belenézni és ellenőrizni a „kritikusokat". A revizionisták nem értenek egyet még a nemzetek két típusának, a burzsoá és szocialista nemzettípusok marxista jellemzésével sem, azon az alapon, hogy a nemzeteknek — úgymond — nincs osztályjellegük, noha ez a jellemzés teljes egészében a marxizmus-leninizmus tanításaiból, Marx, Engels ős Lenin egyene s nyilatkozataiból következik és teljesen megfelel a valóságnak. Éppen itt válik nyilvánvalóvá a marxizmus „kritikusai" 'V. I. Lenin Művei. 19. köt. 503—504.. 1.