Századok – 1961
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Kammari; M. D.: V. I. Lenin a nemzeti fejlődés alapvető törvényszerűségeiről 154
V. Î. LENIN A NEMZETI FEJLŐDÉS ALAPVETŐ TÖRVÉNYSZERŰSÉGEIRŐL 157 ezen elméleteinek burzsoá-nacionalista jellege. Ezek az adott esetben arra törekednek, hogy eltus olják azt a tényt, hogy a burzsoá nemzetek egymással antagonisztikus módon szembenálló osztályokból állanak, hogy e nemzetek élén a burzsoázia áll, amely a nemzet nevében burzsoá politikát folytat, a nemzetet a nacionalizmus szellemében neveli. 2. A kapitalizmus két tendenciája a nemzeti kérdésben és a proletár internacionalizmusért vívott harc V. I. Lenin, feltárva a kapitalizmus egyetemes, objektív fejlődéstörvényét a nemzeti viszonyok vonatkozásában, sokoldalúan megindokolta a nemzeti kérdésben folytatandó proletár politikát. „Kritikai megjegyzések a nemzeti kérdéssel kapcsolatban" című, 1913-ban írott cikkében Lenin ezt írta: „A fejlődő kapitalizmus a nemzeti kérdésben két történelmi tendenciát ismer. Az első: a nemzeti élet és a nemzeti mozgalmak ébredése, harc minden nemzeti elnyomás ellen, nemzeti államok alakítása. A másik: a nemzetek közti különféle kapcsolatok kifejlődése és élénkülése, a nemzeti válaszfalak ledöntése, a tőke, általában a gazdasági élet, a politika, a tudomány stb. nemzetközi egységének megteremtése. Mindkét tendencia a kapitalizmus egyetemes törvénye. Az előbbi a kapitalista fejlődés kezdetén dominál, az utóbbi az érett, a szocialista társadalommá való átalakulás felé haladó kapitalizmusra jellemző. A marxisták nemzeti programja mindkét tendenciával számol. . A kapitalizmus fejlődése szükségszerűen vonja maga után a nemzetek kialakulását, szükszégszerűen ébreszti fel a nemzeti életet, a nemzeti érzéseket, a harcot mindenfajta nemzeti elnyomás ellen, szükségszerűen szüli a nemzeti állam létrehozására irányuló tendenciákat. Ezt mutatja a nemzeti mozgalmak egész története és különösen a gyarmatok és félgyarmatok népeinek az imperializmus ellen jelenleg vívott harca. A második világháború után, a német fasizmus és a japán militarizmus szétzúzása, a szocialista világrendszer kialakulása, a nemzeti-gyarmati forradalmak győzelme és az imperializmus gyarmati rendszerének széthullása következtében számos új független állam alakult: létrejött a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népköztársaság, a Vietnami Népköztársaság, a független Indiai Köztársaság, az Indonéz Köztársaság, a Burmai Köztársaság, Pakisztán, megalakultak az arab államok, az afrikai népek köztársaságai. Lenin még 1914-ben írta: „Nemzeti mozgalmak nem Oroszországban keletkeznek először és nemcsak Oroszországot jellemzik. A kapitalizmus győzelmének, a feudalizmus felett végleg aratott győzelmének korszaka a világon mindenütt nemzeti mozgalmakkal fonódott össze. Ezeknek a mozgalmaknak az a gazdasági alapjuk, hogy a burzsoáziának az árutermelés teljes győzelme érdekében meg kell hódítania a belső piacot, állammá kell összeforrasztania azokat a területeket, amelyeknek lakossága ugyanazon a nyelven beszél, el kell hárítania mindazokat a különféle akadályokat, amelyek gátolják a nyelv fejlődését és az irodalomban való rögzítését . . . . . . Ezért minden nemzeti mozgalomnak az a tendenciája (törekvése), hogy , nemzeti államokat alakítson ki, amelyek leginkább megfelelnek a modern kapitalizmus e . követelményeinek. A legfontosabb gazdasági tényezők ösztönöznek erre, s ezért Nyugat- ; Európában, sőt mi több, az egész civilizált világon a kapitalista, korszakban a. nemzeti állam a tipikus, a normális."1 0 Ezt a tendenciát tekintetbe véve a lenini program a minden polgár részére, nyelvre és nemzetiségre való tekintet nélkül megvalósuló teljes egyenjogúság követelése mellett felvetette a nemzetek önrendelkezési jogának a követelését egészen az elszakadásig és a saját, független állam létrehozásáig. Lenin tekintetbe véve ezt a tendenciát, erélyesen fellepett az ún. kulturális-nemzeti autonómia elmélete és programja ellen, amely tagadta a nemzetek politikai önrendelkezését, azaz az elszakadásra és önálló nemzeti államaik létrehozására vonatkozó jogukat. Emellett Lenin aláhúzta, hogy mikor az elszakadás szabadságát hirdetjük az elnyomott nemzetek számára, amely nélkül lehetetlen az uralkodó nemzet tömegeit internacionalista szellemben nevelni, védelmezzük az elszakadási jogot, de ezzel egyáltalában nem propagáljuk az elszakadást, hanem csupán lépésről-lépésre megvalósít juk a demokratizmus, a nemzetek egyenjogúságának elveit az államépítés tapasztalatában is. Lenin abból indult ki, hogy ezen elvek megvalósítása mellett, a korábban leigázott nemzetek többsége nem kíván elszakadni, hanem egyenjogú nemzetek szövetségében óhajt élni. " V. I. Lenin Művei. 20. köt. 12.1. 10 Uo. 406—407. 1.
