Századok – 1961

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Kammari; M. D.: V. I. Lenin a nemzeti fejlődés alapvető törvényszerűségeiről 154

V. Î. LENIN A NEMZETI FEJLŐDÉS ALAPVETŐ TÖRVÉNYSZERŰSÉGEIRŐL 155 mányaik és vámjaik voltak, egy nemzetté tömörítették, melyeknek egy a kormánya, egy a törvénye, egy a nemzeti osztályérdeke, egy a vámhatára."3 Marx és Engels felhívták a figyelmet arra, hogy a burzsoázia a saját képére és hasonlatosságára alakítja a nemzeteket. Más szóval, náluk a burzsoá, kapitalista nemzetek keletkezéséről volt szó, amelyek a kapitalizmus fejlődésének alapján, a burzsoázia vezetése alatt szilárdultak meg. Lenin e nemzetek kialakulásának egész folyamatát és jellegét tartotta szem előtt, amikor ezt írta: „A nemzet a burzsoá korszak társadalmi fejlődésének szükségszerű terméke és elkerülhetetlen formája."4 Lenin kidolgozta azt a konkrét, egyedül helyes tudományos szemléletet, amellyel a kapitalizmus fejlődése alapján keletkezett nemzeteket tanulmányozhatjuk. A revizionisták (Otto Bauer és Karl Renner) a marxista nemz telmélettel saját nacionalista és idealista nemzetelméletüket állították szembe, amelynek értelmében ,,a nemzet egyformán gondolkodó és ugyanazon nyelvet beszélő emberek szövetsége", vagy emberek- \ nek olyan közössége, amely nincs kapcsolatban a „földdel", nincs kapcsolatban a terület közösségével (Karl Ronner); „a nemzet viszonylagos jellemközösség" vagy „a sorsközösség alapján jellomközésségben összekapcsolt emberek összessége" (Otto Bauer). Ez az elmélet, amikor a nemzetet, az „egyformán gondolkodó emberek szövetségeként" ábrázolja, elkendőzi a burzsoá nemzeten belüli osztályellentéteket. Elszakítja a nemzetet és psczichikai felépítését a reális talajtól, amelyen a nemzetek léteznek,~Шпек és fejlődnek, s megfoszt ja azt még a nyelvközösségtől is. Ebből az elméletből logikusan következik a „kulturális-nemzeti autonómia" nacionalista programja. E program értelmében az állam minden polgára az egyik vagy másik „nemzetbe", vagy exterritoriális „nemzeti szövetségbe" iratkozik be, amelyik a nemzet kulturális ügyeit (iskola stb.) irányít ja és jogi egységet alkot, tagjainak a művelődés céljaira történő kismértékű megadóztatási jogával, saját önálló parlamentjével, minisztériumaival; ezért az exterritoriálisnemzeti elv a közös, nemzetközi munkásszervezetek, szakszervezetek, szövetkezetek, sőt még a szociáldemokrata párt széttagolódását is megkívánja. Nemcsak egy országon, de még egy gyáron belül is nagyszámú nemzeti szakszervezetet, szövetkezetet, több munkáspártot stb. kellett volna létrehozni. „Ennek a programnak az a legnagyobb hibája, egyben elvi hibája is — írta Lenin —, hogy a legkifinomultabb, legabszolútabb, legkiforrottabb nacionalizmust igyekszik az életbe átültetni."5

Ez burzsoá-demokrat ikus program, mely aláássa a munkásmozgalom nemzetközi szolidaritását, osztályegységét, s megmételyezi azt. Lenin, az Otto Bauer és Karl Reimer által felállított idealista nemzetelmélet és az ún. kulturális-nemzeti autonómia idealista programja ellen harcolva, kimutatta a nyelv egységének jelentőségét a területi egység és a gazdasági élet egysége következtében a mai nagy nemzetekbe tömörült népesség tömegei szempontjából.6 A lakosság nyelvi egységét is magába foglaló nemzeti összetételének egysége, mutatott rá Lenin, fontos tényezője a belső piac teljes meghódításának és a gazdasági forgalom teljes szabadságának.7

A másik oldalon viszont a gazdasági kapcsolatok, a kereskedelem, a burzsoá munkamegosztás fejlődése határozza meg a rokon dialektusoknak közös nemzeti nyelvvé való tömörülését, az adott nyelv fejlődését és elterjedését. Lenin, ebből kiindulva leplezte le a nagyhatalmi sovinizmus politikáját, azt az erőszakos asszimiláló, oroszosító politikát, amelyet a cárizmus valósított meg. Lenin bírálta a kulturális-nemzeti autonómia elméleteit és programjait. Határozottan fellépett az ellen, hogy Oroszországban a nagyhatalmi oroszosító polit ilea megvalósítására törekedve, az orosz nyelvet erőszakosan egységes „államnyelvként" vezessék be. Lenin rámutatott arra, hogy ez az orosz nyelv kényszer útján történő megtanulását jelenti, és ^ éppen az ellenkező eredménnyel jár, Oroszország népeit elriasztja az orosz nyelv tanulmányozásától. A nagy, hatalmas orosz nyelv, Lomonoszov, Puskin, Gogolj, Turgenyev, Tolsztoj, Gorkij nyelvének tanulmányozása valóban nem szóiul rá a kényszerítés eszközére. Amikor Sz. G. Saum jan Leninhez írott levelében állást foglalt a mellett, hogy Oroszországban az orosz nyelvet — hatalmas kulturális jelentőségére való tekintettel — nyilvánítsák közös állami nyelvvé, Lenin határozottan fellépett ez ellen, noha egyáltalában nem tagadta azt, hogy az orosz nyelvnek Oroszország minden népe számára kulturális jelentősége van. „Csakugyan nem látja — írta Lenin —, hogy még » Karl Marx és Friedrich Engels Müvei. 4. köt. Bpest, 1950. 446. I. 4 V. I. Lenin Müvei. 21. köt. Bpest, 1951. 62.1. 5 V. I. Lenin Művei. 20. köt. Bpest. 1955. 18.1. « V. I. Lenin Müvei. 7. kőt. Bpest, 1953. 92. i. 7 Ld.: V. I. Lenin Müvei. 19. köt. Bpest, 1955. 350.1. és 20. köt. 34. I.