Századok – 1961
Vita - Kelen Jolán: Két kritika kritikája 150
152 KELEN JOLÁN „Kelen Jolán Balabanovát későbbi magatartása alapján értékeli,. . . pedig akkor Angelika Balabanova Lenin köréhez, a zimmerwaldi baloldal tagjaihoz tartozott . . . 1916—17-ben az akkor leghelyesebb utat mutathatta Duczynskának és társainak." Nézzük meg esak közelebbről ezt a „leghelyesebb utat". Közölnöm kell kritikusommal azt a lesújtó tényt, hogy a zimmerwaldi konferencia idején Balabanova a Trockij által vezetett „nemzetközi mensevikek" csoportjához tartozott és a konferencián a centristákkal szavazott a lenini baloldal ellen. Visszaemlékezéseiben, bár sokat ír Zimmerwaldról (104—115. 1.) és Kienthalról (126—134. 1.) Lenin nevét egyszer sem említi, később csak azt említi meg, hogy „a bolsevik frakció mindig távoltartotta 'magát a mozgalom és a Nemzetközi Szocialista Bizottság (amelynek titkára Balabanova volt) tagjaitól".1 Balabanova nem osztotta a baloldalnak azt az elvét, hogy „a béke harcnak egyszersmind a kapitalizmus elleni forradalmi harccá kell válnia". A zimmerwaldi többség el is vetette a lenini baloldal erre irányuló határozati javaslatát.2 A határozatot Trockij, Rakovszkij, Modigliani ós Grimm dolgozták ki3 (amelyben a baloldal hatása érződik ugyan és ezért Lenin is aláírta), de a Nemzetközi Szocialista Bizottságba csak Grimmet, Naine-t, Morgarit és Balabanovát választotta bo a többség, Balabanovát titkári teendőkkel.4 Mennyire szembehelyezkedett már akkor Balabanova Leninnel, az kitűnik abból, hogy visszaemlékezéseiben mindaz 1915-ös berni nőkonferenciával, mind a zimmerwaldi és kienthali konferenciával kapcsolatban „bolsevik intrikákról" (Quertreibereien) beszél.6 Maga a zimmerwaldi kiáltvány, bár tükrözi a baloldal hatását és a háborút imperialista háborúnak nyilvánítja, a forradalmi harcról csak általában beszél és nem tartalmaz konkrét akcióprogramot. Ezek a hibák tükröződnek a galileisták röpirataiban is. Maga Lenin Balabanováról írt ismert levelében annak egész múltjáról elítélően nyilatkozik. Magának Balabanovának emlékiratai csak megerősítik Lenin sommás ítéletét. Jómagam kétszer beszéltem Balabanovával személyesen. Azt a lesújtó benyomást keltette bennem, hogy nem tudja túltenni magát nagyonis személyes sértődöttségén. Akkor nagyon sajnáltam, hogy az orosz forradalmár nőket illetően egy illúzióval szegényebb lettem. De az idő múlik és hol vagyunk ma már a jámbor Angelikától? Feltehető, hogy ez a „jámbor" jelző szintén kiváltja kritikusom élénk rosszallását, hiszen „csúfondárosnak" bélyegzi e szót, mikor a Galilei Kör békelevelezőlapjait illettem vele. Ezek a békelevelezőlapok Wilson 14 pontját propagálták, e pontok alapján álltak. Valljuk be, igen tartózkodó volt részemről azokat jámboraknak nevezni. Itt kell megemlítenem, hogy Tömöry Márta az írókkal folytatott és szinte szószerint visszaadott egész beszélgetésemet „méltatlan hangúnak" találja. Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső nagy írók voltak. Hát még milyen nagyok lettek volna akkor, ha következetesen haladó világfelfogásuk is lett volna, nemcsak tehetségük. Karinthy ebben az esetben elérte volna a swift-i magasságokat. De itt nemcsak világfelfogásról volt szó, hanem jellemről, kiállásról is. Vannak történelmi pillanatok, amelyek az elveket cselekvésben teszik próbára. Rotterdami Erasmus akkor bukott el, amikor gyáva volt elvei szerint cselekedni. Ulrich von Hutten az ő írásain nevekedve vált a reformáció és a parasztháborúk harcosává. Mikor az üldözött, beteg Hutten Erasmus házában keresett menedéket, akkor Erasmus azt mondta: „Az én tisztem az írás" — és elzárta előle háza kapuját. így volt valahogy az említettekkel is. És itt, a cselekvésben nőttek ezek a galileista ifjak a politikusok, teoretikusok és írástudók fölé! Ők kiálltak azért, amit hittek. Mert az ige kötelez és a hitet nemcsak vallani, hanem követni is kell. Egyebekben, hogy ezek a beszélgetések íróinkkal így folytak le és nem másként, annak élő tanúja is van: Hatvany Lajos, aki, ha szerény látogatásomra talán nem is, de a kisdiák általa említett példázatára biztosan emlékszik ma is és így igazolhatja a „méltatlan beszélgetések" méltat'an lefolyását.6 Még egy szereplővel kell itt foglalkoznom, akit Tömöry Márta nem helyesen lát, idealizál: Duczynska Ilonával, akit „állhatatlan jellemnek bélyegzek", és ezt Tömöry Márta rossz néven veszi. Duczynska Ilona él, és maga is bizonyíthatja, hogy sokszor elfordult a párttól, a lenini eszméktől. Sokszor igyekezett visszatalálni is hozzánk, de éles fordulatoknál mindig visszavonult. Minden elhajlás szimpatikusabb volt előtte, 1 Angelika Balabanoff : Erinnerungen und Erlebnisse, Berlin 1927. 136—137.1. 'Angelika Balabanoff : Die Zimmerwalder Bewegung. 1914—1919. Leipzig 1928. 15. 1. s Angelika Balabanoff : Erinnerungen und Erlebnisse. 112. 1. ' Uo. 115. 1. 5 Uo. 295.1. Namen und Sachverzeichnis (vonatkozik a 99—101 oldalon említettekre). •Sajnos, mire e szám elhagyta a sajtót, Hatvany már nem ,,élő tanú".
