Századok – 1961
Tanulmányok - Ember Győző: Magyarország XVI. századi külkereskedelmének történetéhez 1
И AGY Alf ОI! SZAG XVI. SZÁZADI KÜLKERESKEDELMÉNEK TÖRTÉNETÉHEZ 9 többi adat azonban igen gyakran hiányzik. A fizetett harmincad egy összegben van megadva, függetlenül attól, hogy hány kereskedőnek hányféle áruja volt a kérdéses szállítmányban. Az áruk sincsenek kereskedők szerint külön-külön feltüntetve, ha többen közösen szállítottak. E hiányok és egyéb kisebb-nagyobb akadályok nehezítik, de nem teszik lehetetlenné a harmincadnaplókban foglalt adatoknak történeti-statisztikai módszer szerinti feldolgozását. A történeti-statisztikai módszerű feldolgozásnak az a lényege, hogy a feldolgozásra kerülő forrásanyagban — esetünkben tehát a harmincadnaplókban — foglalt adatokat először is minél kisebb részekre bontjuk, mégpedig olyan részekre, amelyekben van valami olyan jellegű azonos vonás, amit közös nevezőnek mondhatunk, aminek alapján egymással összevethetők. A következő feladat azután ezeknek az adatrészeknek vagy részadatoknak meghatározott, az adatok természetéből következő szempontok szerinti csoportosítása, statisztikai táblázatokba foglalása. Végül pedig lc kell vonni a statisztikai táblázatok tanulságait, szavakba kell foglalni azt, amit a számok mutatnak, magyarázva és értékelve a tanulságokat. A harmincadnaplók esetében a legkisebb részadatok vagy adatrészek, amelyekre adataikat fel kell bontanunk, a következők: egy kereskedő által, egy harmincadhelyen át, egy alkalommal behozott, vagy pedig kivitt, egyfajta áru. A közös nevező pedig, amelynek révén ezek az adatrészek egymással összehasonlíthatók, kétféle lehet: egyrészt az illető áru után fizetett harmincad, másrészt az illető árunak a vámértéke, azaz ama értéke, amelynek alapján érte a vámot fizették. A kettő szorosan összefügg egymással, mivel a harmincad 1542-ben lényegében értékvám volt, a behozott és kivitt áruk értéke alapján fizették. Mégpedig általában az áruk értékének — s ezt hangsúlyozni kell — nem a harmincadát, hanem a huszadát fizették, mint külkereskedelmi vámot. A harmincad értékvám volta nem azt jelentette, hogy nem volt vámtarifa, nem voltak egyes árukra előre megszabott vámtételek. Vámtarifa, amit vectigal regiumnak neveztek, volt, a harmincadosok annak alapján szedték a vámot, s ha nem is maradt korunkra, a harmincadnaplók alapján rekonstruálható.16 A harmincad értékvám volta egyrészt abban nyilvánult meg, hogy a vámtarifa általában az áruk értékéhez igazodott, annak huszadában állapította meg a vámot, olyan áruknál pedig, amelyek a vámtarifában nem szerepeltek, az áruknak a helyszínen, a harmincados által megbecsült értéke alapján, annak huszadát kellett a kereskedőnek fizetnie.1 6 A fizetett harmincadot 20-szal megszorozva tehát általában megkapjuk a vámértéket. A kettejük közötti szoros összefüggés ellenére a vámérték mégis alkalmasabb arra, hogy az összevetés alapja, hogy közös nevező legyen, mint a fizetett harmincad. A harmincadból ugyanis sokszor elengedtek bizonyos há-16 Egyes áruk tarifáját tartalmazza Lorchenfelder György pozsony királyi harmincados 1536-i utasí ás i. Orsz. Lvt. Kincst. lvt. Ben. res. I. к. 14. 1. — A szlavóniai harmincadok részére 1539. jún. 11-én kiadott vectigal a bécsi Hofkammerarchivban, Gedenkbücher, Hung. 383. к. 158—161. lapjain található. Publikálta Rudolf Horvát : Regestum et ordo exigendarum tricesimarum in regno Sclavoniae címen. Vjesnik, XII. 230 — 235. — A magyar harmincadok részére 1545. febr. 1-én adott ki vectigált I. Ferdinánd. Hofkammerarchiv, Gedenkbücher, Hung. 384. к. 188—197. 1. Filmen az Orsz. Lvt.-ban. Ezt a vectigált régi magyar vámtarifák felhasználásával a magyar kamara állította össze. Erre nézve 1. Orsz. Lvt. Kincst. lvt. M. kam. Ben. res. 1545. ápr. 28. 16 A harmincadnaplókból megállapítható vámértékeket a más forrásokból ismeretes piaci értékekkel egybevetve azt látjuk, hogy — habár egyes eltérések természetesen voltak — a vámértékek általában megfeleltek a piaci értékeknek, azaz a tényleges áraknak.
