Századok – 1961

Közlemények - Politisz; Janisz: Az osztályok szerepe az 1821. évi görög nemzeti felkelésben 118

AZ OSZTÁLYOK SZEREPE AZ 1821. ÉVI GÖRÖG NEMZETI FELKELÉSBEN 123 Thornton angol történész a következő szavakkal jellemzi a kodzabasikat: „A görögök a legádázabb ellenségei egymásnak. A görög vérből való kodzabasik hajlonganak a törökök előtt, s a legembertelenebbül áslcálódnak azok ellen, akiket szeretniük kellene. . . Ebben az elfajult néptörzsben a rabszolgák minden hibája megtalálható. A templomokban a püspöki szék mellett foglalnak helyet és farizeusok módjára pénzzel vásárolják meg az első hely jogát. A török szablya a görögöt rabszolgasorban tartja, de honfitársainak hatalma kifosztja és még ezerszer szerencsétlenebbé teszi." A népdalok megbélyegezték az aljas szolgalelkűséget, mellyel a kodzabasik török uraik iránt viseltettek. Zaohariasz, a peloponészoszi klephtiszek híres vezére a következő szavakkal válaszol a pasának, aki megadásra szólítja fel: Hol láttál már pasák előtt leborulni klephtiszt? Ezt a kodzabasik, törökszolgák teszik. Itt fegyver hangja szól s golyó süvít. A kodzabasik sötét reakciósok voltak, engesztelhetetlen ellenfelei a klephtiszeknek, esküdt ellenségei az „új eszméknek", a forradalmi eszméknek, melyeket a diaszpórából jött írástudók és kispolgárok terjesztettek. Rossz szemmel néztek minden változást, mely veszélyeztethetné nagy vagyonukat és kiváltságaikat. De noha a török hatalom fő támaszát alkották, őket is sújtotta a török urak zsarnoksága és vak önkénye. Javaikat nem egyszer elkobozták, sőt lefejezésük sem volt ritka eset. Akárcsak az egyház legfőbb személyiségeit, a pátriárkákat és főpapokat, a török hatalom őket is úgyszólván túszoknak tekintette, akik mindenkor felelősek a ráják engedelmességéért és akiket megbüntettek, ha ezek lázongtak.8

Végül a napoleoni háborúk nyomán támadt zűrzavaros európai helyzetben, amikor a török birodalom gyöngesége már szemmellátható volt, az orosz győzelmek hatására a kodzabasik egy része arra törekedett, hogy megszabaduljon a törököktől és egy független vagy a cári birodalomtól függő új görög államban elfoglalja a török urak helyét. Mindezek a megfontolások befolyásolták a kodzabasik osztályának magatartását. Általában ellenségesen viseltettek a nemzeti szabadságmozgalommal szemben, de bizonyos pillanatokban — mint alább bővebben kifejtjük — viselkedésük ellentmondásos volt. A F AN ARIOT AK. A konstantinápolyi görögök e kis társadalmi rétegéről külön kell megomlékeznünk. Nevük Konstantinápoly Fanar nevű negyédének nevéből származik; itt van a pátriárkátus székhelye is. Minthogy részben bizánci főúri családokból származtak, ők szolgáltatták a hódítóknak az írástudó közigazgatási tiszviselőket, akikre a birodalomban nagy szükség volt. Szerepük nőtt a XVII. században, amikor először neveztek ki görög fanariótát — P. Nikuzioszt — a Porta „nagy dragoman"-jának (a jelenlegi külügyminiszteri tisztségnek felel meg). Diplomáciai szolgálatokon kívül magas állásokat töltöttek be a flottában, ahol a fanariótákat kinevezték „kapudan pasa" tengernagy ,,dragomanjainak", vagyis első helyetteseinek. 1709 óta Havasalföld és Moldova tartományok vajdájának nevezték ki őket, s ezek a gyakorlatban gyakran öröklődő tisztségek voltak. Kegyetlenül elnyomták és kizsákmányolták e tartományok parasztságát, sőt a helyi nemesség egy részét is üldözték. Mégis lehetővé tették ezeken a vidékeken a kereskedelem és a görög irodalom némi fejlődését , s tevékenységük objektíve gyöngítette az általuk képviselt feudális rend alapjait. A fanarióták nagy vagyonokra tettek szert jövedelmező tisztségeik révén, valamint a Konstantinápolyban és aromán tartományokban általuk űzött kereskedelemből és uzsorából kifolyólag. Bőséges hasznot húztak a pátriárkátus részére lebonyolított szállításokból is. Szoros kapcsolataik voltak az egyház vezető köreivel, s tevékenyen részt vettek a pátriárkák választását megelőző eselszövényekben. Számos fanarióta jutott óriási földbirtokokhoz, pl. Mihail Katakuzinosz, akinek a földjei kiterjedtek a mai Bulgária és Románia egész partvidékére. A leghatalmasabb családok voltak a Szucosz, Karadzasz, Katakuzinosz, Maurokordatosz, Ipszilantisz, Muruzisz, Gikasz család. Egyesek közülük elrománosodtak, s nevükkel találkozunk a román feudalizmus történetében. A fanarióták a legélesebb harcot vívták egymással a jövedelmező állásokért, elsősorban a havasalföldi és a moldavai fejedelemségért, melyet mintegy 115 éven át kezükben tartottak. Cselszövéseik folytán érintkezésbe kerültek más államokkal is, és olykor kémtevékenysé-8 1770-ben, a peloponnészoszi és krétai meghiúsult felkelés után számos kodzabasi és egyházi személyiség saját életével lakolt •) felkelésért. Még jellemzőbb tény, hogy amikor az 1821-es felkelés híre eljutott a török fővárosba, egy pogrom során megölték Gregoriosz konstantinápolyi pátriátkát, holott Gregoriosz a múltban nagy szolgálatokat tett a szultánnak: kiközösítette az egyházból a klephtiszeket, török kézre adta a forradalmárokat, és görög híveit a török hatalom iránti engedelmességre intette.