Századok – 1961

Közlemények - Politisz; Janisz: Az osztályok szerepe az 1821. évi görög nemzeti felkelésben 118

122 JANISZ POLIÏISZ görög, szociális oldala is: a föld túlnyomó részét a görög feudálisok, a „kodzabasik" és az egyház tartotta kezében. (Peloponnészoszban 563 kolostor volt.) ,,A görög kereskedelem képe" című munkájában Beaujour francia szerző a következőképpen vázolja a paraszti tömegek helyzetét a XVIII. század végén: „Az emberek ezrei azért dolgoznak, hogy néhány nagybirtokost hízlaljanak.( Az én kiemelésem. — J. P.) Kiskirályok kisajátítják a föld művelői munkájának gyümölcsét." A „Helliniki Nomarhia" című, 1806-ban megjelent könyv haladószellemű névtelen szerzője így írt: „A parasz.tság, egy állam legtiszteletreméltóbb osztálya, a politikai jólét legszilárdabb pillére, rosszabbul él, mint a barmok. Egy gazdag török jobban táplálja a lovait, mint ahogy a parasztok táplálkoznak. S ez a nyomorult paraszt még tartozik •— mily szégyen kimondani is — csillapítani az egyház brigantijának, azaz a püspöknek telhetetlen étvágyát." A GÖRÖG KÖZÖSSÉGEK. A török hódítók a rájákra kivetett különféle adókat ez utóbbiak közösségei útján hajtották be. E közösségek élén a ,,proesztoszok", a közösség leggazdagabb és legbefolyásosabb emberei álltak. A harc a közösségek elnöki tisztéért rendszerint a helyi vagy környéki kodzabasik különböző nemzetségei között folyt. Bizonyos körülmények közt azonban az osztályellentétek jutottak ebben kifejezésre. A felkelés küszöbén a közösségek hellyel-közzel valóságos küzdőterévé váltak annak a harcnak, mely a nagybirtokosok és a közép-, illetve szegényparasztok között, a szigeteken és a partvidékeken pedig a nagybirtokosok, a helyi burzsoázia ós a kézművesek, kiskereskedők, munkások meg egyéb plebejus elemek között folyt. Egyes közösségek vagy közösségcsoportok bizonyos fokig megőrizték függetlenségüket, s a török hatalomtól való függőségük adófizetésre szorítkozott. Ezek a közösségek lényegében két kategóriához tartoztak: a szegény és elmaradott hegyvidékek közösségei, pl. Mani (Peloponnészosztól délre), ahol fennmaradt a bizánci jellegű katonai feudalizmus, vagy pedig Szüli (Epeiroszban), ahol 11 szegény állattenyésztő falu olyan közösséget alakított, melynek számos jellegzetessége katonai demokráciára emlékeztet.' Másrészt voltak fejlettebb közösségek, ahol a lakosság többsége kézművességgel, kisiparral vagy kereskedéssel foglalkozott. Ilyen volt pl. Mademohoria —- 12 kisvárosból és 360 faluból álló csoport Chalkidikében —, ahol ezüstércet bányásztak és dolgoztak fel egy török megbízott főfelügyelete alatt. Továbbá: 24 falu a Pelion-hegységben ; az Ambelakia-i közösség Thesszáliában, ahol festett pamutfonalakat gyártottak és exportáltak Ausztria-Magyarországra, valamint a német államokba, s amely közösség a XVIII—XIX. századfordulón erősen felvirágzott; a Hidra, Szpecesz, Pszara, Chiosz, Számosz szigetén levő tengerészeti-kereskedelmi központok, melyek „kapudan pasa" admirális jogi fennhatósága alatt közvetlenül Konstantinápoly tói függtek. GÖRÖG FEUDÁLIS NAGYBIRTOKOSOK — KODZABASIK. Fentebb már szó volt egy feudális görög nagybirtokos osztály kialakulásáról. A kodzabasik általában a görög közösségek kebeléből, ezek ,,proesztoszok"-nak nevezett választott vezetői közül váltak ki (néha a kodzabasi török névvel illették őket, s ez az elnevezés később általánossá vált). Kezdetben a kodzabasik nem voltak valamennyien nagybirtokosok. Gazdasági és politikai megerősödésük két évszázad folyamán ment végbe. Azokon a vidékeken nőtt meg a hatalmuk leginkább, ahol számottevő görög lakosság volt, s ez arra késztette a hódítókat, hogy támaszt keressenek a leigázott nép körében. A X VIII. században a görög kodzabasik már nagybirtokos osztályt alkotnak. A rendelkezésünkre álló néhány adatból, melyeket e tanulmány más helyén közlünk, kitűnik, hogy egyes vidékeken csaknem annyi földjük volt, mint a törököknek. A pénzrendszer terjedése nyomán számos kodzabasi kezdett uzsorával foglalkozni, s még a török pasák is vettek fel tőlük kölcsönt. A nép „török kodzabasiknak" nevezte őket, hogy hangsúlyozza hasonlóságukat a török hűbérurakkal, akiknek egyébként életmódját és szokásait is átvették. Mivel ápolták az egymással való rokonsági kapcsolatokat, frakciókra, sőt valóságos pártokra oszlottak. Mindenki fölött álltak a „dzakia" (tűzhely) névvel illetett nagy főúri családok, melyek közül egyeseknek még Konstantinápollyal is kapcsolatuk volt; megvesztegették a Porta magasrangú tisztviselőit, s olykor sikerült nekik a nem-kívánatosnak tartott török pasákat is leváltatni. Időnként összeütközések robbantak ki a kodzabasik egyes csoportjai között, néha a kis- és középbirtokosok csaptak össze a nagy kodzabasikkal. Peloponnészoszban rövid idővel a felkelés előtt a nagy kodzabasik két pártot alakítottak, amelyek élet-halálharcot vívtak egymással, s attól sem riadtak vissza, hogy ellenfeleiket a törökök segítségével tegyék el láb alól. 7 A sznliak később fontos katonai szerepet töltöttek be a felkelésben.