Századok – 1961
Közlemények - Politisz; Janisz: Az osztályok szerepe az 1821. évi görög nemzeti felkelésben 118
KÖZLEMÉNYEK AZ OSZTÁLYOK SZEREPE AZ 1821. ÉVI GÖRÖG NEMZE1I FELKELÉSBEN Az utóbbi években gyakian kerülnek előtérbe a görögországi demokratikus és íeakciós erők közötti harc megnyilvánulásai. Ilyen volt 195!) júliusában az Akropolisz Hősének, Manolisz Glezosznak pere r's elítélése. A demokratikus mozgalom föllendülése láttán a külföldi imperialistáknak behódolt ieakeió újból terrorhoz ós konstruált pörökhöz folyamodott, hogy megakadályozza a görög nép függetlenségi, demokratikus és béke vágyó törekvéseinek valóra váltását. A konfliktus Görögország haladó hazafias erői és reakciós erői között nagyon régi. Eredete visszanyúlik a múlt századba, az 1821-es nemzeti felkelés után bekövetkezett görög államalakulás idejére. A társadalmi erők — a burzsoázia és a feudális osztály —, melyek ezt a harcot irányították, nem váltották be a nemzet nagy többségének akkori reménységeit. Óriási áldozatok és hallatlan szenvedések után a paraszttömegek a felkelés végeztével nem kaptak föltlet, a városi tömegek továbbra is nyomorban tengődtek, a függetlenség illúziónak bizonyult, a burzsoázia kompromisszumot kötött a feudálisokkal, s ezzel megnyitotta a nemzeti kompromisszumok útját. A modern Görögország és kivált a legutóbbi oly mozgalmas évtizedek egész története annak a harcnak a története, melyet a néptömegek vívtak, hogy e kompromisszumok gyászos következményeitől megszabad ul j anak. Ez a cikk, mely egy Magyarországon kevéssé ismert eseményre vet fényt, az 1821-es felkelés társadalmi vonatkozásainak elemzésével hozzájárulhat a jelenlegi görögországi helyzet és a Görögországban ma zajló konfliktusok jobb megértéséhez. * NÉHÁNY MEGJEGYZÉS AZ ÚJGÖRÖG NEMZETRŐL Az 1821. övi görög nemzeti felkeléssel kapcsolatbun felmerül a kérdés: nevezliető-e ez a felkelés egy nép politikai feltámadásának is? Más szavakkal: hogy az 1821-ben felkelt és hellénnek nevezett nép valóban az ókori hellénektől származik-e? Tudományosan indokolt-e a felkelés idején és napjainkban is oly elterjedt vélemény a hellén újjászületésről'! Mit értünk az újgörög nemzeten, milyen kapcsolatok fűzik a klasszikus idők hellén nemzetiségeihez? Eltekintve attól, hogy ezek a kérdések önmagukban is érdeklődést kelthetnek, tisztázásuk e cikkben tárgyalt sajátos szempontból fontos és szükséges, mert a „görög folytonosság" létezéséről vagy nem létezéséről folytatott viták nemcsak ellentétes tudományos szempontokat tükröznek, hanem ideológiai osztályálláspontokat es éles politikai harcokat is. A „három évezredes Görögország" sémájával a görög uralkodó osztályok valóban alátámasztottak egy olyan elméletet, mely az 1821 évi felkelés előkészítésétől és megvalósításától kezdve az új Görögország egész történelmi fejlődésére sokrétű és súlyos következményekkel járt. Bármilyen paradoxnak tűnjék is, ez az ultranacionalista koncepciókból fakadó séma a gyakorlatban a nemzeti függetlenségről való lemondás politikáját szolgálja, a görög állam politikai függőségének fenntartását, az ország helyzetére még ma is jellemző elmaradottság és tömegnyomor elsőrendű okát. A „háromévezredes Görögország" idealisztikus sémája, mellyel kapcsolatban mindenféle zagyvaságokat férceltek össze a görög nép „rendeltetéséről" és valamiféle „küldetéséről", a század derekán „Nagy Eszme" néven úgyszólván uralkodó ideológiai rendszer lett. Hosszú lenne felsorolni a „Nagy Eszme" változatos megnyilvánulásait az ideológiai felépítmény különböző területén. Arra szorítkozunk, hogy feltárjuk politikai lényegét, a
