Századok – 1961
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc lásd Szabó István - Puskás A. I.: Adatok Horthy-Magyarország külpolitikájához a második világháború éveiben 83
ADATOK MAGYARORSZÁG KÜLPOLITIKÁJÁHOZ A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN' 95 Az Egyesült Államok kormányának állásfoglalását a budapesti amerikai követnek, Montgomerynek Wörnlével folytatott megbeszélése tükrözi vissza a leghívebben: ennek során az amerikai követ csupán az iránt érdeklődött, hogy Magyarország Hitlerrel előzőleg megállapodott-e Kárpát-Ukrajna annexióját illetőleg.6 9 Csak a Szovjetunió kormánya jelentett be határozott tiltakozást a horthysta csapatoknak Kárpát-Ukrajnába való betörése ellen. Hitlerrel megegyezve és az összes kapitalista hatalom támogatását biztosítva, Magyarország március 14-én ténylegesen, mint Csehszlovákia katonai liquidációját kezdeményező fél lépett fel. Abban az időben történt ez, amikor a csehszlovák kormány Magyarország fent ismertetett jegyzékére — már a következő napon — pozitív választ adott és közölte., hogy a csehszlovák csapatok március 14-én azt az utasítást kapták, hogy hagyják el Kárpát-Ukrajnát. A magyar kormányt azonban ez már nem érdekelte: elhatározta, hogy Németországgal szövetségben liquidálja Csehszlovákiát és a katonai akciók folyamán meghódítja Kárpát-Ukrajnát. A katonai akciók tovább folytak, annak ellenére, hogy a kormány, amelyet az ukrán burzsoá-nacionalisták állítottak fel, tiltakozását fejezte ki a magyar miniszterelnöknél és március 15-én Kárpát-Ukrajna elnöke, Volosin késznek nyilatkozott a magyar kormánnyal való megegyezésre, vagyis arra, hogy régebbi gazdáját, Hitlert a magyar fasisztákra cserélje fel. Volosin háromtagú delegációt küldött (köztük Brasajkót és Dolináit) Budapestre, „hogy tárgyalásokat folytasson az állami hovatartozás kérdésében" és arra kérte a magyar kormányt, hogy szüntesse be a katonai akciókat a tárgyalások befejezéséig.7 0 Két és fél óra múlva gróf Csáky külügyminiszter táviratot küldött Husztra, amelyben a magyar kormány nevében felszólította Volosint, hogy „a felesleges vérontás elkerülése érdekében" adja át ellenállás nélkül a tényleges hatalmat azoknak a „magyar államhatalmat képviselő személyeknek, akik a magyar hadsereg élén Kárpát-Ukrajnába érkeznek".7 1 Hogy mennyire formális volt ez a közlés, azt az bizonyítja, hogy a fenntemlített táviratra, amelyet Budapestről március 15-én 20 óra 30 perckor továbbítottak, Csáky gróf ráírta: a választ ugyanaznap 20 óráig várja. A Magyar Távirati Iroda jelentése szerint gróf Csáky külügyminiszter közölte Volosinnal, hogy delegációját a közismert magyar vendégszeretettel várja,7 2 azonban a hadműveletek megállítása technikai okokból lehetetlen. A továbbiakban a miniszter kifejezte reményét, hogy Volosin „papi hivatásának megfelelően mindent megtesz, hogy elhárítsa a szükségtelen vérontást".7 3 Volosin kormánya jobbnak látta, hogy Románián, Jugoszlávián keresztül Németországba meneküljön. Kárpát-Ukrajna megszállása harcok közepette ment végbe, azonban a magyar csapatok 4 nap alatt minden különösebb erőfeszítés nélkül megtörték az ellenállást. Ily módon került Kárpát-Ukrajna Horthy-Magyarország kezére. E terület ugródeszkát jelentett Hitlernek a Szovjetunió ellen készülő támadása 69 Uo. 140. 145. 1. 70 Uo. 151, 158. 1. 71 Uo. 161. 1. 72 NB. a delegációt Brasajkóval az élén, amely márc. 17-én jelent meg a külügyminiszter kabinetjében, Csáky nem fogadta (OL. KÜM. Pol. 717. 18. 1939. 164. 1.). 73 Pester Lloyd, 1939. márc. 16.
