Századok – 1961
Tanulmányok - Ember Győző: Magyarország XVI. századi külkereskedelmének történetéhez 1
И AGY Alf ОI! SZAG XVI. SZÁZADI KÜLKERESKEDELMÉNEK TÖRTÉNETÉHEZ 5 még Thurzó Eleknek a kezén volt. Nem tudunk róla, hogy a kincstár e csoport harmincadhelyein a harmincadjövedelem egy részét — mint a nagyszombati csoportnál és a szempci harmincadnál, amelyek részben ugyancsak Thurzó Elek birtokában voltak — maga élvezte és kezelte volna, avagy — mint Mária királynéval tette — ellenőröket küldött volna ki Thurzó Elek harmincadosai mellé. Hét évvel később, 1549-ben azonban már kincstári kezelésben volt a trencséni harmincadcsoport jövedelme. Nyolc harmincadhely tartozott ekkor ehhez a csoporthoz, a Vág völgye mentén északról dél felé haladva: Tverdossin, Zsolna, Puchó, Illava, Trencsén, Ujhely, Verbó, Sellye. E nyolc harmincadhely együttes jövedelme 1549-ben 11 395 forint 33 dénár volt. Ugyanakkor — tehát 1549-ben — a nagyszombati, szakolcai és szempci harmincadhelyek együttes jövedelme 49 643 forint 41 dénár volt.7 A trencséni csoport jövedelme tehát 22,95%-a volt e 3 hely jövedelmének. 1542-ben a nagyszombati, szakolcai és szempci harmincadhelycken át lebonyolódott áruforgalom vámértéke 51,81%-a volt ama áruforgalom vámértékének, amely azon a 19 harmincadhelyen keresztül bonyolódott le, amelynek a vámnaplói korunkra maradtak. Összevetve ezt a két adatot, azt következtethetjük belőlük, hogy a trencséni harmincadcsoporton át, azaz északnyugati irányban lebonyolódó külkereskedelmi áruforgalom 11,89%-a lehetett a szorosabb értelemben vett nyugati irányú áruforgalomnak. Nehezebb feladat a délnyugati irányú külkereskedelem volumenjének viszonylagos megállapítása. Ez az áruforgalom a szlavóniai és a horvátországi harmincadhelyeken át bonyolódott le. E harmincadhelyek 1542-ben az alsóausztriai kamara igazgatása alá tartoztak. Nem tudjuk sem azt, hogy mekkora volt a jövedelmük, sem azt, hogy milyen értékű árut vittek ki és hoztak be rajtuk keresztül. 1533-i és 1538-i adatok csupán arról tájékoztatnak, hogy ebben az időben a szlavóniai harmincadok — így nevezték összefoglalóan a szlavón-horvát harmincadokat — jövedelme nagyon csekély volt.8 A szlavóniai harmincadok jövedelmének a csökkenése már 1526 előtt megkezdődött. Hozzávetőleges számítások szerint a nyugat felé irányuló magyar áruforgalomnak 1494/95-ben még kb. 33,3%-a, 1523-ban már csak kb. 15,4%-a bonyolódott le a szlavóniai harmincadhelyeken át.9 Oka ennek a csökkenő tendenciának a török fokozatos térfoglalása észak felé, a török veszély állandó növekedése volt. Maga után vonta a török előrenyomulása Magyarország felé, illetve később az ország belsejébe, az olasz kereskedelmi tőkének a kiszorulását Magyarországról. A Jagelló-korban e tőke szerepe még jelentékeny, de elsősorban a budai uralkodói udvarral volt kapcsolatos.10 A budai udvar 1526 után lényegében megszűnt. Ez is hozzájárult az olasz kereskedelmi tőke kiszorulásához. Márpedig az olasz kereskedők útja elsősorban a szlavóniai harmincadhelyeken keresztül vezetett Magyarországra. Rajtuk kívül Stájerország, Krajna és Karinthia kereskedői jártak még a délnyugat 7 Orsz. Lvt. 152G utáni gyűjt. Városi és kamarai iratok. Fol. Lat. 921. I. 8 Sed cum tricesime ipso nunc admodum exigue sint — mondja a szlavóniai harmincadokról I. Ferdinándnak 1633. okt. 30-án a magyar kamarához intézett rendelete. Orsz. Lvt. Kincst. lvt. M. kam. Ben. res. 1633. okt. 30. — Hasonlóképpen szólt egy 1538. febr. 4-én kelt uralkodói rendelet. Uo. 1538. febr. 4. 9 Kubinyi András : Budai kereskedők udvari szállításai a Jagelló-korban. Budapest Régiségei. XIX. k. Bpest, 1959. 102. 1. 10 L. erre nézve Kubinyi fent idézett cikkét.
